Stop a női nemi szervek megcsonkítóinak!
Bár sokan azt gondolják, hogy a női nemi szervek megcsonkításának barbár szokása csak az elmaradott világ, a szegény afrikai nők életének része, a népességvándorlás következtében a jelenség már a fejlett ipari országokban is megjelent. A becslések szerint az Egyesült Királyságban 20 ezer lányt és 66 ezer nőt érinthet a probléma.
Márciusban került sor New Yorkban az Egyesült Nemzetek Szervezetének 57. kongresszusára a nők helyzetéről. A rendezvény témája mi is lehetett volna más, mint a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak. A megbeszélésen 6000 civil szervezet vett részt az egész világról, és központi kormányszervezetek is képviseltették magukat.
A témák igen széles skálát öleltek fel a férjhez kényszerített gyermeklányok problémájától egészen az oktatáshoz való jogig. Ami a részben orvosi jellegű problémákat illeti, fontos kérdésként merült fel, milyen megoldásokat lehetne találni a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetésére. Bár hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a női nemi szervek megcsonkításának szokása csak a távoli Afrikában dívik, a The Guardian című lapnak a kongresszus apropóján megjelent cikke arra figyelmeztet, hogy a fejlett országok, köztük az Egyesült Királyság problémájáról is beszélünk, amikor a téma szóba kerül. A lap adatai szerint a szigetországban körülbelül 20 ezer lány nem lehet biztos abban, hogy egyszer nem kerül-e rá is sor, miközben az országban – főként a bevándorlás következtében − közel 66 ezer olyan nő él, aki nap mint nap kénytelen szembenézni nemi szerve megcsonkításának következményeivel.
A BBC korábban egy politikai menedékjogot kért Sierra Leone-i fiatalasszonyt idézett. A 23 éves nő arról beszélt a riporternek Glasgow egy főként új bevándorlók lakta lepusztult negyedében, hogy többek között azért menekült el hazájából, hogy most 11 hónapos gyermekének ne kelljen ugyanazon átesnie, amin ő keresztülment 14 éves korában. Ugyanakkor azt is elmesélte, hogy a bevándorlók jelentős része nem tud vagy nem akar szakítani az otthonról hozott tradíciókkal, így két olyan esetről is tud csak abban a toronyházban, ahol jelenleg él, amikor az anyák maguk kérték lánygyermekük nemi szervének megcsonkítását.
A témáról azonban egyelőre még viszonylag ritkán történik említés hivatalos helyen, és az érintettek sem szívesen beszélnek nyíltan erről, nem csoda hát, hogy a probléma sem a szakemberek, sem a közvélemény körében nem kap akkora figyelmet, mint amilyet megérdemelne. Pedig a beavatkozás egészségi kihatásai nem csekélyek. A csonkolás mértéke különböző lehet, kezdve a szeméremtest részleges vagy teljes eltávolításától a hüvelynyílás lezárásáig. Ennek következtében már a beavatkozás után vagy később fertőzések léphetnek fel, vizeletürítési zavar jelentkezhet, és a többnyire szakszerűtlenül, nem megfelelő eszközökkel végzett műtétek után nem számítanak ritkaságnak a halálos kimenetelű nagy vérzések sem. A nemi szervek csonkolása és torzulása később nehézségeket okozhat a gyermekszülés során, és a testi panaszokat lelki problémák is nehezíthetik.
Sok esetben nem is igazán lehet felmérni a beavatkozás közvetlen és későbbi hatásait. A The Guardian cikke arra figyelmeztet, hogy a veszély, hogy nemi szervüket csonkolják, azoknál a lányoknál is fennáll, akik bevándorlók gyermekeként már valamelyik fejlett európai államban látták meg a napvilágot, hiszen az ősi tradíciók akár évtizedeket és országhatárokat is átívelhetnek. A beavatkozásnak sokszor mindössze egy néhány napos iskolai hiányzás a jele, mert a műtétet gyakran külföldön végzik el. A női nemi szervek csonkolását tiltó törvényt az 1980-as évek közepén fogadták el, Nagy-Britanniában és Franciaországban nagyjából egy időben. A törvény tényleges hatását azonban – főként a szigetországban − egyelőre erősen kérdésessé teszi, hogy míg Franciaországban eddig körülbelül 100 személyt állítottak bíróság elé azért, mert vagy kérte gyermekén a csonkítás elvégzését, vagy erre szakosodott „szolgáltatóként” ilyen beavatkozást végzett, addig a BBC információi szerint az Egyesült Királyságban eddig még egyetlen ilyen eljárás sem indult.
A bevezetőben említett nővédelmi kongresszuson a brit kormány ígéretet tett arra, hogy 35 millió dollárt biztosít a női nemi szervek csonkolásának megszüntetését célzó felvilágosító programokra. Hangsúlyozták, hogy helytelen szemlélet, ha a szokást egyetlen kultúrához vagy államhoz kötjük, hiszen a csonkítás éppen úgy jelen van az Egyesült Államokban, Új-Zélandon, Kanadában, az Egyesült Királyságban vagy más európai országokban, mint Afrika jelentős részén. Fontos, hogy a pedagógusok, a bábák és az egészségügyi dolgozók gyanús jeleket észlelve gondoljanak erre a lehetőségre is és megtegyék a szükséges lépéseket a gyermekek védelmére és a káros következmények megelőzésére.
