Kovácsy: Közel vagyunk az egészségügy végromlásához
Meddig mehet ez így? – kérdezte a 168 óra Online Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogászt, a már megszüntetett Egészségbiztosítási Felügyelet 2009-ben önként távozó elnökét.
...az Egészségbiztosítási Felügyelet elnökeként annak idején ön sem záratott be egyetlen működésre alkalmatlan kórházat. Nem kellett volna?
– Én azt vizsgáltam, hogy a beteg megkapja-e, ami törvény szerint jár neki. Kétségtelen, siralmas a helyzet, de akkor se zártak be ezért intézményeket, erre nekünk nem is volt hatáskörünk. A politika nem szívesen számol fel intézményeket, mert sérülnek egzisztenciális, szakmai érdekek, befolyásos emberek elesnek a milliós hálapénzektől. Gondoljon csak a Molnár Lajos által bezárt OPNI-ra, amit ma is – okkal vagy ok nélkül – kivégzésnek minősítenek.
– Molnár nevéhez fűződik még az ágyszám csökkentése, a vizitdíj bevezetése, továbbá az egy vagy több biztosító kérdése is felmerült – bele is bukott. Lehetetlen bármilyen reform?
– Az eddigiek alapján igen, mert ezer érdeket sért. 2010-ben azt gondoltam, hogy a kétharmados többségben lesz annyi bátorság, hogy az átmeneti kellemetlenséggel járó reformot végrehajtsák. A mai maszatolás hosszú távon csak tragédiához vezet.
– Reform helyett a Fidesz drámai módon lefaragta az egészségügyi költségvetést, tehát még annyit sem költünk, amennyit megtehetnénk. Vagyis irány az említett fapados egészségügy?
– Mára már közel vagyunk az egészségügy végromlásához, riasztónak tartom a felerősödött tendenciát: orvosi osztályok, altatóorvosok, sebészek teljes csapata lép ki a kórházakból. De pénz nélkül kockázatos a rendszerhez nyúlni, mert könnyen összedőlhet.
– A betegek külföldön készek tüntetni is az orvosaikért, egészségügyi ellátásukért. Bennünket mindez nem érdekel?
– Akinek nagy a hangja, annak általában vagy sok a pénze, vagy van kapcsolatrendszere, így a mai leromló egészségügyben is megkapja a legmagasabb szintű ellátást, amit egyébként a törvény szerint mindenkinek meg kellene kapni. De aki kis falvakban él, nem vonul utcára a silány ellátás miatt. Ha majd a ráció alapján mégis elkezdenék a rendszer normatív átszervezését, akkor a mai kiváltságosok könnyen azok mögé kerülnének a sorban, akiknek ma semmi esélyük nincs a minőségi gyógyítás igénybevételére. Tehát a politikai és szakmai elit egy része mellett a ma még előnyös helyzetben lévő betegek is a reform vesztesei lennének.
