Onkoturizmus Kelet-Közép-Európában
Lerománozott daganatos betegek, akiknek Magyarországon kell ügyeskedniük, ha gyorsabb, és elérhető ellátást akarnak. Az Átlátszó riportja.
(...) A riport első részében áttekintettük, hogyan működnek a jelentős tőkével fejlesztett romániai onkológiai magánklinikák, és hogy mivel néz szembe a román és a magyar közegészségügy akkor, amikor a rákstatisztikák nem megbízhatóak, a szakemberhiány súlyosbodik, és egyre nagyobb az érdekellentét a magánklinikák és a közkórházak között. Ennek az érdekellentétnek az okairól és következményeiről kérdeztünk egy onkológust, aki az egyik rendkívül hátrányos helyzetű romániai térségben dolgozik. Ebből a térségből Magyarországra vagy romániai magánklinikákra megy, aki csak tud, írja a lap.
„A rendszernek nem az az érdeke, hogy a közegészségügyben tartsa a betegeket” – mondja forrásunk, aki azt is hozzáteszi: az ilyen térségekben dolgozó orvost a forrás-, az eszköz- és a szakemberhiány is arra kényszeríti, hogy továbbküldje a betegeit a magánellátás felé vagy éppen külföldre. „Volt, hogy nekem kellett volna döntenem arról, hogy egy életmentő készítményt két beteg közül kinek adjak, mert mindkettejük számára nem volt elegendő támogatás. Megtagadtam a döntést, mert úgy gondoltam, nincs jogom rendelkezni mások élete felett. Egyikőjük sem jutott gyógyszerhez, és mindketten meghaltak. Azóta is gondolkodom, mi lett volna a helyes döntés.”
Viszont azt sem tartja járható útnak, hogy a betegek maguk vállalják az onkológiai kezelésekkel járó kiadásokat: „Ma eladod a házad, az autód, megveszed a gyógyszereket. De – ilyen a rák természete – egy bizonyos idő után megint hasonló befektetésre lesz szükség. És legközelebb már nincs mihez nyúlni. Akkorra lesznek legnagyobbak a kiadások, amikorra a beteg a legrosszabb állapotba kerül.”
A zsúfolt onkológiai osztályon dolgozó orvos elmondta: a magánklinikára kerülnek a „jó” betegek: azok, akik ambulánsan vagy rövid kórházi bennfekvéssel kezelhetőek; a „rosszak”, akiknek az állapota hosszabb, nagyobb költségigényű kórházi ellátást igényel, maradnak, vagy egy kitérő után visszakerülnek a közellátásba. Akinek pedig nincs sok pénze, de vannak megfelelő kapcsolatai, az megy Magyarországra.
„Nagy terhelés mellett dolgozunk, mert a gyógyszerek rendkívül drágák, és egyre drágábbak lesznek. Állandó a nyomás rajtunk: egy onkológust folyamatosan megfigyelhetnek és lehallgathatnak” – utalt az utóbbi időben kirobbant botrányokra. Két éve a román korrupcióellenes ügyészség (DNA) 77 onkológus ellen indított eljárást, azzal a gyanúsítva őket, hogy megvesztegette őket egy gyógyszercég. Az érintetteket végül 2018 májusában felmentették.
A betegekkel készített interjúkból ugyanakkor egyértelműen kiderült, hogy a közellátásban ma is gyakori a csúszópénz: leginkább a műtétekre, kezelésekre való várakozás idejét lehet így lerövidíteni. De a baksis összege általában alacsonyabb, mint a magánintézményekben fizetett járulékos költségek: ma Romániában nem a közkórházban zsebbe csúsztatott paraszolvenciában van a nagy üzlet, hanem abban, hogy a beteget „kiszervezik” a közegészségügyből.(...)
Magyarországi, egészségügyben dolgozó forrásaink többsége megerősítette, hogy a román állampolgárságú betegek egy része a térítéses, illetve magánellátóknál jelenik meg először, majd valamilyen úton jogosultságot szerez az állami finanszírozású ellátásra. Ezeknek a betegeknek egy kisebb része a román egészségbiztosítótól szerez hozzájárulást a magyarországi kezeléshez, a többségük a rendszer kiskapuit kihasználva magyar egészségbiztosításra lesz jogosult. (...)
