Rákgyógyítás: kiből és miért lesz onkológus?
Fiatal onkológus szakorvosjelöltek tárják fel a Rákgyógyítás Magazin téli lapszámában, miért a daganatellenes küzdelmet választották hivatásuknak.
Átláthatóságra van szükség, az onkológiákat szembesíteni kell az eredményeikkel, de nem szankciókkal fenyegetve, hanem a jobbítás szándékával – fogalmaz a Rákgyógyítás Magazinban az Európai Klinikai Onkológiai Társaság (ESMO) elnöke. Josep Tabernero a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság (MKOT) novemberi kongresszusán járt Budapesten, ahol a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) vezetői világítottak rá arra, milyen különbségek vannak a hazai onkológiák gyógyszer-felhasználási gyakorlata és eredményessége között.
Abban az ESMO elnök és a hazai orvosok is egyetértenek: az onkológiák eredményessége sokszor nem az onkológiákon múlik, hanem azon, hogy milyen stádiumban, milyen állapotban találkozik először egy beteggel egy onkológus. Ez részben az emberek egészségtudatosságának, részben a diagnózis utáni betegutak rendezettségének is függvénye – mindkét téren van mit javítani.
Amint arról a pályaválasztásukról mesélő fiatal szakorvosjelöltek is beszélnek, ezen a szakterületen siker és kudarc megítélése viszonylagos. Ami szakmailag eredmény – például, hogy egy menthetetlen állapotban lévő ember panaszait sikerül csökkenteni és időt adni számára, amit még a családjával tölthet – az gyakran a hozzátartozók megítélése szerint kudarc, hiszen a beteg nem gyógyult meg.
A betegeket nemcsak az foglalkoztatja, miért lettek betegek, hanem az is, hogy gyerekeiknek továbbadhatták-e a kórt. A rákhajlam örökölhetőségéről dr. Tímár József rákkutató patológus professzor nyilatkozik. Amíg a génjeinken (még) nem tudunk változtatni, az étrenden igen, ám amint egy tapasztalt dietetikussal készült interjúból kiderül, nagyon sok tévhit kering arról a betegek között, hogy mit szabad és mit nem szabad enni.
A negyedévenként megjelenő újság korábbi lapszámainak tartalomjegyzéke elérhető a Rákgyógyítás.hu nonprofit betegtájékoztató oldalon
