A fájdalomba nem szabad beletörődni
Egységes fájdalomcsillapítási szakmai ajánlásokat (guideline) gyűjtene egy csokorba, illetve dolgozna ki az Európai Fájdalom Társaságok Szövetsége, írja a Rákgyógyítás.
Ahogyan a daganatellenes kezelésekre a több szakorvos részvételével tanácskozó onkológiai munkacsoportok (onkoteam) tesznek javaslatot, úgy több szakma képviselőit bevonó fájdalomcsoportok létrehozását javasolja a kórházakban az Európai Fájdalom Társaságok Szövetsége (EFIC). Amint prof. dr. Vécsei László, a Szegedi Tudományegyetem Neurológiai Klinikájának vezetője, az EFIC magyar képviselője rávilágít, mivel a fájdalom összetett jelenség, gyakran a csillapítása is komplex beavatkozást, több szakma együttműködését kívánja meg. A Magyarországi Fájdalom Társaság célkitűzése, hogy fórumot teremtsen a kutatók és a különféle területen dolgozó szakorvosok számára. Ahogyan egyes betegségtípusokban számos vizsgálat zajlik egyszerre világszerte, úgy a fájdalom és a fájdalomcsillapítási lehetőségek kutatása is rendkívül intenzív, ezért fontos, hogy az orvosok és a betegek is ismerjék mindazokat a lehetőségeket, amelyek elérhetővé válnak a szenvedések csökkentésére.
Egységes fájdalomcsillapítási szakmai ajánlásokat (guideline) gyűjtene egy csokorba, illetve dolgozna ki az Európai Fájdalom Társaságok Szövetsége. Indoklásuk szerint léteznek ugyan adott betegségekre vonatkozó diagnosztikai és terápiás irányelvek, de fontos lenne az egyes szakterületek felett átívelve, a fájdalom és a fájdalomcsillapítási lehetőségek felől megközelítve, komplex irányelvek átgondolása. Az EFIC törekvése, hogy feldolgozza a különféle szakterületeken felhalmozódott tudást és tapasztalatot, majd ezek alapján állítson össze a fájdalomcsillapítás egy-egy részterületét teljesen lefedő, átfogó európai útmutatást – tájékoztat Vécsei László.
A továbbképzésre, az ismeretek bővítésére nagy szükség van, ezt az onkológusok is hangsúlyozzák. „Be kell látnunk, hogy a fájdalomcsillapítás készségszintű, alapvető ismerete még az onkológusok körében is nagyon hiányos, így a fájdalomcsillapításról szóló ismereteink bővítéséről nem mondhatunk le” – gyakoroltak önkritikát a Klinikai Onkológia című tudományos folyóirat szerzői egyik publikációjukban. A lapban a további nehézségeket sem rejtették véka alá: „a speciális fájdalomambulanciák száma kicsi, feladatuk sokrétű, mivel nemcsak a daganatos fájdalom csillapításával kell foglalkozniuk. A fájdalomambulanciákat a betegek alig ismerik.”
Kombinálják a módszereket
– A fájdalomcsillapítás az orvoslás alfája és omegája, minden orvosnak kötelessége. A gyakorlatban az optimális, ha a beteg kezelőorvosa be tudja állítani a megfelelő fájdalomcsillapítást, hiszen ő ismeri legjobban a betegét, a kórelőzményeket, az alkalmazott terápiát és azok mellékhatásait, a hatóanyagok esetleges kölcsönhatásait. Ha az adott osztályon alkalmazott módszerekkel nem sikerül megfelelő fájdalomcsillapítást elérni, szakorvosi konzílium segíthet, illetve a beteg is felkereshet egy fájdalomambulanciát. Nagyon fontos a háziorvosok szerepe is, hiszen az aktív kezelési időszakokon kívül, a kontrollvizsgálatok közötti időben ők vannak legközelebb a beteghez – fogalmaz Vécsei László. A szakorvosok közötti kommunikációra azért is szükség van, mert egy beteget egyszerre többféle fájdalom is kínozhat. Össze kell hangolni, mit lehet tenni például a reumatológiai jellegű, az idegi eredetű vagy a depresszió által felerősített fájdalmak ellen egy időben.
