Népegészségügy: egyhelyben állva megyünk előre
Miközben évtizedek óta milliárdokat költünk népegészségügyi programokra, még mindig nálunk a legmagasabb a dohányosok és alkoholisták száma, változatlanul vezető halálok a rák és a szív-érrendszeri megbetegedés. S bár valami csoda folytán az elmúlt időszakban nőtt a születéskor várható élettartam, ennek egy jelentős részét krónikus betegségekkel küzdve töltjük el. Programok sora követi egymást, ám a népegészségügy épp úgy reformra vár, mint az egészségügyi ágazat maga.
Valamilyen sajátos kényszer okán az elmúlt húsz évben minden egyes kormány erős késztetést érzett arra, hogy megalkossa saját népegészségügyi programját. Ez még önmagában nem lett volna baj, ám az elgondolást tett követte, s rendre megszülettek az új – általában az Országgyűlés által is szentesített – programok, amelyeket aztán a következő választáson győztes párt újraírt. Húsz év telt el így, s ma már talán a szakemberek sem tudják, vajon minek tudható be a születéskor várható élettartam másfél évtizede tapasztalható növekedése. Két dolog biztos: még mindig hosszú esztendőkben mérhető e téren (is) az uniós átlagtól való elmaradásunk – nálunk a férfiak 70, a nők 78 életévre számíthatnak, míg az EU-ban az erősebbik nem 77, a gyengébbik pedig 83 esztendővel kalkulálhat -, illetve, hogy ez az eredmény nem írható az egymást váltó népegészségügyi programok számlájára.
Bár ez utóbbiakra milliárdok mentek el, a fontos pontok egyikén sem született áttörés. Erre a rákszűrő programok mutatják a legjobb példát. Miközben 2009-ben méhnyakrák-szűrésre a leginkább érintett 25-65 éves korosztály több mint félmillió tagjának postáztak behívót ingyenes vizsgálatra, a címzetteknek mindössze 2,76 százaléka jelent meg a rendelőkben – derül ki a szaktárca jelentéséből, amelyet az országgyűlés egészségügyi bizottságának postáztak a napokban. A helyzet kuszaságára egyébként maga az írásos anyag is példa, mert az említett adat mellé nem az ugyanazon időszakban elvégzett citológiai jelentések összesítését mellékelték – hanem az egy évvel későbbiét. Mintha az almát akarnák összehasonlítani a körtével. S ennek a történetnek ráadásul nincs itt a vége, hiszen a szaktárca is elismeri, hogy a fenti részvételi adat félrevezető. A nők egy része ugyanis rendszeresen részt vesz nőgyógyászati rákszűrésen – csak épp magánorvosi rendelőkben. A szakértők erre tekintettel, jobb híján 30 százalékosra saccolják az érintett korosztály vizsgálati részvételét. Az eredmény-adatok önmagukért beszélnek, míg Finnországban évente 5-en, nálunk több mint százan halnak meg ebben a betegségben, amely korai stádiumban felismerve tökéletesen gyógyítható.
De nem jobb a helyzet a mellrák szűrésnél sem, ahol az adatok többek között azért torzak, mert a mammográfiai szűrések egy részét diagnosztikai vizsgálatként jelentik le. Statisztikus legyen a talpán, aki szét tudja szálazni az összefolyó adathalmazt.
De vehetjük akár a dohányzás elleni harcot, amelynek – mint a jelentésből kiderül – nincs igazán foganatja, hiszen egy ugyancsak 2009-es adat szerint míg nálunk a 25-39 év közötti korosztályok 50, addig az EU országok átlagában csak 37 százaléka dohányzik. Az alkoholfogyasztásról már nem is szólva, ahol évtizedek óta a toppon vagyunk, akárcsak az egészségtelen testsúlynövelésben. Az Országos Élelmezéstudományi Intézet adata szerint a magyar férfiak és nők 35 évesen kezdenek hízni, s nem is hagyják abba halálukig.
A gond nem csak az, hogy az egymást váltó politikai erők nem az együttműködés, hanem az izmozás terepének tartották a népegészségügyet, hanem az, hogy ennek okán rendre szétestek a programok. Ki, hol, milyen pályázati pénzre tudott szert tenni vágott bele egy-egy egészségfejlesztésbe. S bár régóta deklarált cél a tárcák együttműködése illetve minden egyes kormányzati döntés népegészségügyi hatásának vizsgálata, minden írott malaszt maradt. Az egyenetlenséget jól mutatja, hogy a szaktárca jelentése alapján például a hadsereg nélküli Honvédelmi Minisztérium bonyolította a legtöbb sikeres programot akár prevenciós óriásplakát kiállításról, akár élelmiszer-egészségügyi ellenőrzésről.
A szaktárca intézkedési tervei sem lépik át a már ismert határokat: interszektorális együttműködést („egészséget minden szakpolitikában” elv érvényesítését), a szakmai prioritások érvényesülését, az egészség-műveltség emelését, az alapellátás munkájának javítását, a dohányzás visszaszorítását, korszerű táplálkozási programot, a szűrések hatékonyságának növelését, a járványügyi biztonság megőrzését, az addiktológiai ellátórendszer fejlesztését, a lelki egészség védelmét ígérik. S újdonságként a közel másfél évtizede fel-felmerülő hamburgeradó bevezetését.
