Merre tart a hazai magánegészségügy?

Az elmúlt fél évtizedben három szinten következett be jelentős változás a magánegészségügyi piacon, hangzott el a fórumon. A tulajdonosok között egyre nagyobb számban jelennek meg a tőkebefektetők, s míg korábban magántőkét legfeljebb a lakásrendelők, s járóbeteg szakellátók fejlesztésébe invesztáltak, most soha nem látott mértékben „ömlik” a pénz a drága fekvőbeteg kapacitások kiépítésébe. S végül: létrejött az egészségügyi magánszolgáltatók első érdekképviseleti szervezete, a Primus, de más szinten is megkezdődött az együttműködés, amit az Affidea-GE-Főnix triumvirátus Váci Greens Egészségközpontjának létrehozása bizonyít, sorolta Jászkuti Bertalan. Ugyan akkor, hangsúlyozta a Heal Partner ügyvezetője, egy civilizált rendszerben az egészségügyi ellátás nem képes működni az állam hathatós beavatkozása – szabályozása, tb-n keresztüli finanszírozása  – nélkül. A magánegészségügy már jelenleg is jelentős mértékben kiveszi részét a betegellátásából, s a jövőben ez a mérték növekedni fog, hiszen az emelkedő költségek okán az állam egyre kevésbé lesz képes egyedül, önmaga biztosítani polgárai legitim ellátási igényeit.

A fejlődésre jellemző, hogy míg a tíz legnagyobb hazai magánegészségügyi szolgáltató – amelyek között ebben az összeállításban nem szerepelnek a diagnosztikai ellátást nyújtók – össz árbevétele 2007-ben 6,3 milliárd forint (25 millió euró) volt, addig 2016-ban ez már 21 milliárdra (68,2 millió euró) nőtt. Éves átlagban tíz év alatt 14,5 százalékkal bővült e cégek bevétele, míg a GDP csak 3,6 százalékkal. Az imponáló számok ellenére ez azonban még „sehol sincs” a teljes egészségügyi kiadásokon belül. Az elmúlt öt-tíz évben már nemcsak új lehetőség a magánszolgáltatók igénybe vétele, hanem olyan emberek is megjelentek vásárlóként e piacon, akik ezt anyagilag kevésbé engedhetik meg maguknak.

Kórházat épít a BEK

Forrás: 123rf.com

A társadalombiztosítás felől az adóalapú rendszer irányába mozdul az egészségügy, ami azért fontos a Budai Egészségközpont (BEK) alapító-főigazgatója szerint, mivel egyre inkább üzleti folyamatként kell felfogni az egészségügyi ellátók és a mindenkori közfinanszírozók kapcsolatát. Ez gyakorlatilag azt jelenti, fejtette ki Varga Péter Pál, hogy a szolgáltató nem azért harcol, hogy több legyen a hbcs, a teljesítményvolumen-korlát (tvk), hanem azért, hogy olyasmit kínáljon a közfinanszírozónak, amit a hazai piacon mástól nem tud megvásárolni a betegek számára. A legnagyobb problémát – legyen szó magán- vagy közfinanszírozott intézményről – a humánerőforrás krízis jelenti, folyamatos a szakemberelvándorlás, s ezzel a jövőben is számolni kell.

Vidéken és a fővárosban az elmúlt egy-két évben folyamatosan alakulnak az orvosi egzisztencia vállalkozások, s ez felveti a kérdést, hogy vajon ezek a szolgáltatók  milyen arányban veszik ki részüket az adott lakosság ellátásból, s milyen a viszonyuk a közfinanszírozott ellátásban betöltött szerepükkel? Ezt nagyon kevesen vizsgálják.

A jövőt illetően a BEK erősíteni kívánja a közfinanszírozott ellátásban betöltött szerepét, hiszen az Országos Gerintgyógyászati Központ (OGK) viszi a hazai gerincgyógyászat oroszlánrészét. A privát ellátás stratégiája a kezdetektől fogva a piaci igények kielégítése mentén szerveződött, a járóbeteg szakellátásban több száz millió forintos fejlesztést hajtottak végre idén, a Királyhágó utcai központban új kórházi szárnyat építenek, a Graphisoft Parkban pedig új rendelő komplexumot nyitnak.

Rendre vágynak a szolgáltatók

Arra a kérdésre, vajon 2017-ben még mindig a magánintézményekben alkalmazott orvosok, vagy az intézmény elmúlt években kialakult márkája a legfőbb vonzerő, a Károly Róbert Magánkórház tulajdonosa, Lantos Csaba elmondta, hogy náluk tíz évvel az alapítás után, ma már az utóbbi hozza a klienseket. S ezt a számok is igazolják, a nőgyógyászatot központba helyező intézményben idén várhatóan 900 gyermek születik. Ma már az sem ritka, hogy jó nevű szakemberek otthagyják az állami rendszert, annak összes ellentmondásával, s főállásban dolgoznak a magánszolgáltatóknál. A Duna Medical Center esetében is a brand a fontosabb, nem támaszkodhatunk arra – fejtette ki Schiszler István ügyvezető-igazgató –, hogy az orvosok hozzák a betegeket, bár ezt sem szabad alábecsülni, hiszen a nagy nevek megtöltik a rendelőt. Takács Zoltán viszont úgy vélte, a Főnix-Med esetében a vevőként jelentkező vállalatok egyértelműen a márkát keresik, a kliensek esetében azonban még mindig fontos szerepet játszanak az orvosok. Ugyanakkor a cég tudatosan, folyamatosan szünteti meg közfinanszírozott ellátásait, hogy teljes kapacitásával magánszolgáltatást végezhessen. A Budai Egészségközpont esetében a tíz éve tudatosan épített, az ott dolgozó orvosok által megteremtett branding hozza a klienseket, többek között majd 280 vállalatot.

Mit tehetnek a magánszolgáltatók és az állam annak érdekében, hogy az előbbiek kínálatával néhány év múlva többen élhessenek? A piac bővülésének alapvető feltétele a szolgáltatói hitelesség, vélekedett Varga Péter Pál. Sokszor elhangzik, hogy a magánszolgáltatók lefölözik a piacot, s bezzeg az államra maradnak a nagyértékű beavatkozik, sorolta Takács Zoltán, aki szerint irreális elvárás, hogy a legdrágább, kevés esetszámú műtéteket a privát szférában végezzék el. Szerinte ez demagógia, s legfeljebb arra alkalmas, hogy pejoratív jelzőkkel minősítsék a vállalkozásokat. A piac legfőbb elvárása egyébként a kiszámíthatóság, mert bár a magánszolgáltatók kiváló evolúciós képességekkel rendelkeznek, de üzleti tervet készíteni mégiscsak olyan környezetben lehet, ahol nem fordulhat elő, hogy júliusban elfogadnak, decemberben viszont hatályon kívül helyeznek törvényi passzusokat.

A kettős finanszírozás tilalma ma is él, emlékeztetett Lantos Csaba, ha a NEAK finanszíroz valamilyen ellátást egy intézményben, akkor ott ugyanezért a szolgáltató nem kérhet pénzt az ügyféltől, mert az bűncselekménynek minősül. A kettős mércét mi sem mutatja jobban, mint hogy a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök  esetében az önrész elfogadott, máshol viszont üldözendő, holott copayment nélkül nem lesz legális, jó minőségű egészségügy. Vannak olyan területek, említette példaként, amelyek miközben magánkézben vannak, teljes egészében közfinanszírozással működnek, ám a magánintézményekből – részletesebb vizsgálat, hatékonysági elemzés nélkül – a lombikprogramot állami intézményekbe igyekeznek terelni. Akadnak tehát részágazatok, ahol a magánszektor uralja az állami finanszírozást, máshol pedig ugyanezt ördögtől valónak tartják. Ideje lenne rendet tenni, hangzott el, ebben a káoszban.

Terv az együttélésre

Tényleg csak a leggazdagabban vásárolnak üzleti biztosítóktól egészségbiztosítást? A szakemberek szerint ez messze nincs így, oly annyira – fejtette ki az UNIQA Biztosító személybiztosításokért felelős igazgatósági tagja – hogy épp a gazdagok rendelkeznek azzal a kapcsolati tőkével, amely megkönnyíti számukra az állami rendszerben való gyógyulást. Juhos András volt egyébként az is, aki elég pontosan körvonalazta, miként képzeli el a magán és az állami ellátás együttműködését. Az általa felvázolt rendszerben a beteg elvégeztetheti műtétét magánintézményben is, ebben az esetben az egészségpénztári feladatot ellátó nemzeti alapkezelő az adott beavatkozás általa megállapított árának csak 70 százalékát utalná át, a fennmaradó rész a klienst terhelné. Az állami intézménynek a NEAK természetesen változatlanul az ár 100 százalékát számolná el. Az UNIQA szakembere szerint a járulékot változatlanul mindenki köteles lenne fizetni, a szolidaritási elem pedig épp az a 30 százalék lenne, ami ott marad az állami rendszerben, s amit azokra lehetne fordítani, akiknek nem telik arra, hogy magánszolgáltatót vegyenek igénybe. Minél többen fordulnak  privát szolgáltatókhoz, annál több marad a közfinanszírozónál, vagyis: több pénz jut kevesebb emberre. Az úgynevezett túlhasználat – vagyis a magánszektor teljesítménypörgetése – ellen a biztosítók védenék a köz rendszerét, azzal, hogy csak a ténylegesen szükséges ellátás kifizetését javasolnák a közfinanszírozónak. Juhos András a fenti rendszerben látja az egyetlen reális megoldási lehetőségét annak, hogy az állami rendszerben több pénz jusson egy-egy ellátottra, javuljon az állami kliensek ellátása, miközben nagyságrendekkel bővülne a magánszolgáltatásokhoz való hozzáférés.

Mások, például az UNION és Vienna Life Biztosítót képviselő Zsolnai Gábor ugyanakkor az állami és a magánszolgáltatók szorosabb összekapcsolását tartja elképzelhetőnek, míg az OTP Egészségpénztár ügyvezetője, Studniczky Ferenc – igaz, már a jövőről szólva – arra kíváncsi, vajon az ügyfélként jelentkező vállalatokért miként küzdenek meg majd egymással az üzleti biztosítók és az egészségpénztárak. Vérmes reményeket egyébként senki sem táplál a választás utáni időkkel kapcsolatban, egyesek úgy vélik nem lesz több pénz az állami rendszerben, a szélárnyékban pedig folytatódik a magánegészségügy bővülése, mások szerint a voksolás után a remény két éve következik, s vagy történik valami, vagy nem.

Nincs üvegből a bérplafon

A Szinapszis 2015-ben végzett felmérése szerint a magánszolgáltatókhoz fordulók aránya 53 százalék volt a 20–60 év közöttiek körében. Ez a szám egy év múlva 60 százalékra nőtt, s idén várhatóan 65 százalék fölött lesz. Vagyis, e szolgáltatások igénybevétele a többség számára nem luxus, hanem hétköznapi gyakorlat, fejtette ki Lantos Gabriella, a Róbert Károly Magánkórház operatív igazgatója. A növekedés azonban nem végtelen, hiszen – mint ugyanitt kiderült – ha jól működne az állami rendszer, akkor a megkérdezettek 20 százalékának eszébe sem jutna privát szolgáltatóhoz fordulni. Valójában tehát 80 százalékig lehet növekedni, nem korlátlan a magánegészségügybe beáramlók száma.

Ami a piac nagyságát illeti, 2013-ban 788 milliárd, 2017-ben 904 milliárd 2018-ban pedig várhatóan 1100 milliárd forint lesz. Ebből 300 milliárd, amit egészségügyi szolgáltatásra költenek el az emberek. Ennek 49 százaléka a járóbeteg szakellátások igénybevételéből adódik, második helyen – 34 százalék – a diagnosztika áll, harmadik 14 százalékkal az egynapos sebészet vagy fekvőbeteg ellátás, s 11 százalék szociális ellátás lehet.

A humánerőforrás krízis újabb állomása, a bérnyomás emelkedése. Azzal kell számolni, hogy a piaci bérek megjelennek az egészségügyben is, egyelőre igényként, de elkerülhetetlen, hogy valósággá váljanak, hiszen piacképes szakmáról van szó. Lantos Gabriella számításai szerint jelenleg a nyugati bérek egyharmadánál járunk, s mindaddig elvándorolnak a szakemberek, amíg a fizetések el nem érik az ezer kilométeren belüli bérek kétharmadát. Vagyis a magánszolgáltatóknál jelentős áremelkedés várható, amit már a fizetőképes kliensek sem tudnak majd követni. Olyan új üzleti modelleket kell megfogalmazni, amelynek fókuszában az immár rendelkezésre álló szakemberek helyett a kliensek megtartását tartják majd legfontosabb céljuknak.

A magyarok évek óta az egészségügy helyzetét tartják a legnagyobb problémának, derült ki Orosz Éva, az ELTE egyetemi tanárának előadásából. S nem véletlenül, hiszen lesújtóak egészségügyi mutatóink, s nem csökken, hanem nő a hozzáférés egyenlőtlensége.

Portfolio Private Health Forum 2017