Mérgezett gyümölcsnek bizonyult az egészségügyi államosítás
Még egy tucat sincs azoknak a független szakrendelőknek a száma, amelyeket önkormányzati tulajdonosaik átadnának az államnak.
A fenti adat az IME című szaklap mai regionális egészségügyi konferenciáján hangzott el, mint ahogy az is: nem tulajdonosváltással, hanem az egészségszervezés átalakításával gondolta újraszervezni az ágazatot a Semmelweis Terv (ST). Ez utóbbit az ST egyik megfogalmazója, Gaál Péter szögezte le előadásában. A szakértő kötelessége – tette hozzá az Egészségügyi Menedzserképző Központ vezetője – felhívni a figyelmet a túlzott államosítás veszélyeire, mondván a kisebb közösségek kezéből nem szabad kivenni a döntés lehetőségét. A szervezeti integráció ugyanis visszafordíthatatlan károkat okozhat, míg a funkcionális integráció tévedései és hibái korrigálhatóak.
A kórházak államosításának tapasztalatai azt mutatják, hogy a központi kézbevétel nem „szigetelte el” az intézményeket a helyi politikai érdekektől, vagyis: nem sikerült lakatot tenni egyik intézményre sem azok közül, amelyekre pedig valójában nincs szükség. Tévedés volt továbbá azt hinni, hogy a váltás eredményeként minden kórház élére kompetens vezető kerül, miközben a bürokratikus eljárásrend mérhetetlenül lelassítja a döntéshozatalt. „A rendszer ilyen típusú egységesítése hallatlanul sok pepecseléssel jár, rövid távon nem hoz látványos eredményt.” Gaál Péter szerint nagyobb hangsúlyt kellett volna fordítani a járóbeteg-ellátásra, hiszen a rendszer eme szegmensében nagyobb hatékonysági tartalékok vannak, s egyben menekülő utat biztosíthatnak a kis kórházaknak is. A szakértő úgy véli, nem feltétlenül jó ötlet az önálló járóbeteg-ellátók államosítása, eredményként könyvelte el, hogy ezzel kapcsolatban megmaradt az önkormányzatok döntési szabadsága. A kórházakba integrált szakrendelőkre ugyanis annak a feloldhatatlannak tűnő dilemmának a megoldása hárul – konkrétan az ott dolgozó kórházi orvosokra –, hogy nyújtsanak-e befejezett ellátást a szakrendelőben, vagy legyenek betegbeszállítói a fekvőbeteg anyaintézménynek.
A nemzetközi és hazai gazdasági kilátásokat felvázoló előadásában Bodrogi József arról is szólt, hogy az elmúlt 18 évben - mindössze két esztendőt kivéve - az egészségügyi kassza kiadásai meghaladták a bevételeit, s a két társadalombiztosítási alap – egészségügy és nyugdíj – az elmúlt 7 évben összesen 980 milliárd forinttal növelte az államadósságot.
Ezzel kapcsolatban azonban Gaál Péter arra figyelmeztette az előadót, hogy jó lesz vigyázni ezekkel a számokkal. Az egészségügyi alap ugyanis gyakorta amolyan pufferként szolgált, vagyis ide „telepítették” a központi költségvetés hiányának egy részét. Az ilyen kijelentések – idézte a közgazdász fenti számait – azokat segítik, akik a megtakarítások újabb helyszíneit keresgélik.
