Méreg helyett gyógyszer

Az állatokon tesztelt gyógyszerek nem várt, káros mellékhatásai évente emberek százezreinek halálát okozzák, holott ma már vannak olyan módszerek, amelyek révén biztonságosabban előre jelezhető egy vegyület toxicitása, és megkímélhető sokmillió kísérleti állat is a szenvedéstől.

Az orvosok és kutatók által létrehozott, nagy-britanniai székhelyű Safer Medicines Trust genetikus igazgatója, Kathy Archibald és farmakológus tanácsadója, Robert Coleman a szervezet kampányának aktuális lépéseként figyelemfelhívó elemzést tett közzé a New Scientist című lap hasábjain. Mint elmondják, évente az Európai Unióban 200.000,  míg az USÁ-ban 100.000 ember halálát okozza gyógyszermellékhatás, ami az ötödik leggyakoribb halálokot jelenti. A káros gyógyszermellékhatások mindemellett mégsem kapnak elég figyelmet: az orvosok igen nagy arányban nem ismerik fel és nem jelentik azokat. A Drug safety című szaklapban megjelent áttekintő tanulmány (Under-reporting of adverse drug reactions: a systematic review) adatai szerint olyannyira, hogy az esetek 94 százalékát nem jelentik.

Az unió gyógyszermellékhatásokkal foglalkozó 6 millió eurós projektje, az EU-ADR (adverse drug reaction: ADR) tavaly októberi jelentése szerint lehetséges korábban észrevenni ezeket az adverz reakciókat adatbányász technikák alkalmazása révén, amikor az elektronikus egészségügyi feljegyzésekben keressük a mellékhatásokra utaló jeleket. A 2004-ben kardiovaszkuláris mellékhatások miatt visszavont Vioxx káros hatását már 3 évvel korábban ki lehetett volna mutatni ezekkel az adatbányász módszerekkel.

Napjainkban az emberi kipróbálásig eljutó szerek 92 százaléka, zömmel a kiderülő toxicitás miatt megbukik annak ellenére, hogy korábban sikeresen átjutottak az állatkísérleteken – szögezi le a Safer Medicines Trust két munkatársa. Felhívják a figyelmet arra az indiai adatra, amit a Tribune című lap közölt, hogy az ázsiai országban 2007 és 2011 között legalább 1725 ember halt meg gyógyszervizsgálatok következtében. A halálesetekről számot adó jelentés azután készült, hogy 2010-ben hat kislány meghalt a HPV-vakcina tesztelése közben. Az idézett cikk szerint, mivel nagyon hiányos a szabályozás és az ellenőrzés, sok gyógyszercég viszi vizsgálatait az ázsiai országba, és a halálesetek száma, mint dr. Chandra Gulhati orvos-kutató elmondja, sokkal több lehet, mint ami a tudomásunkra jut.

A Safer Medicines Trust-ot létrehozó orvosok szerint sürgősen szükség van olyan módszerekre, amelyek a leendő gyógyszerek biztonságosságát és hatásosságát jobban előrejelzik. Mint hozzáteszik, a cél akkor érhető el, ha sokkal inkább a humán biológiára fókuszáló módszereket használunk, és nem állatokon teszteljük a preklinikai stádiumban a szereket. A már ma is létező, emberi biológián alapuló tesztek segítségével például ki lehetett volna mutatni a Vioxx emberre káros voltát, míg az állatkísérletek egyenesen azt sugallták, hogy a szer előnyös kardiovaszkuláris hatásokkal rendelkezik.

Az emberi megoldás

A cikk öt konkrét módszert is felsorol, amelyek már ma is felválthatnák az állatkísérleteket:

• „Páciens a kémcsőben”-módszer: beteg emberek szervezetéből nyert sejtek visszaprogramozása, az így nyert sejtekből szövettenyészet létrehozása, és a szerek hatásának e szövettenyészeten történő vizsgálata.

• Emberi szövetminták szilikon-chipre applikálása és a chip vérhelyettesítő folyadékba helyezése.

• Számítógépes modellezést használó módszerek, például virtuális szervek, virtuális páciensek és virtuális klinikai vizsgálatok létrehozása.

• Mikrodózisokat alkalmazó vizsgálatok.

• Etikus szervadományozás keretében elhunytakból származó szövetek használata.

Mi akadályozza ezen módszerek elterjedését, amelyek nemcsak hatékonyabbak, de idő- és költségkímélő megoldások is lennének? Mint Archibald és Coleman írja, a kormányok leragadtak a thalidomide-katasztrófa utáni helytelen reakciónál, és rugalmatlanul, valamint irracionálisan ragaszkodnak az állatkísérletekhez, holott a thalidomide magzatokra kifejtett káros hatását még több állatkísérlettel se lehetett volna kimutatni. Az 1960-as évek elejétől több mint 10.000 súlyos deformitást szenvedett csecsemő született annak következtében, hogy világszerte rengeteg terhes nő szedett terhességi émelygésre és hányásra thalidomide-ot. A hatóságok azóta megkövetelik, hogy egy-egy reménybeli új gyógyszer esetleges veszélyességét az emberi vizsgálatok előtt legalább két állatfajon teszteljék. Azonban a fajok olyannyira különbözőek, hogy a későbbi vizsgálatok során csak két fajta majom és egy új-zélandi nyúlfajta egyetlen speciális tenyészete mutatta ki, hogy a thalidomide veszélyes az emberre – és ezeknél a fajoknál is csak magas dózisok esetén jelentkezett a káros hatás. Mint dr. Jurgen Knobloch és munkatársai írják (tanulmányuk a Molecular Pharmaceutics című szaklapban jelent meg), a szer nagyon magas szuperoxid-gyök-képződést generál, azonban az embertől eltérő fajok sejtjei glutation-termelésük megnövelésével ellensúlyozni tudják a károsító hatást. A tanulmányt idéző Robert Matthews megjegyzi, hogy az állatok előre nem jelezhető módon különböznek az embertől, és az FDA adatai szerint minden száz szerből, ami átmegy az állatkísérletek szűrőjén, 92 elbukik az emberi vizsgálatok során. Ráadásul ennek a fordítottja is igaz lehet, azt azonban senki nem tudja megmondani, hány olyan szer van, amely nem jutott túl az állatkísérleteken, de emberek esetében akár csodaszernek is bizonyulhatott volna.

Hatékonytalan, etikátlan, veszélyes

Több témába vágó tanulmány összesített eredménye alapján az állatkísérletek hatékonysága a szerek emberre gyakorolt mellékhatásainak előrejelzésében 50 százalék alatt lehet. Mint egy, a Regulatory Toxicology and Pharmacology című lapban megjelent cikk (The ability of animal studies to detect serious post marketing adverse events is limited) bemutatja, az állatkísérletek alapján nem lehetett előre jelezni a vizsgált 43 szer súlyos mellékhatásának 81 százalékát.

A kormányok irracionális viselkedése ellenére a Safer Medicines Trust munkatársai látnak némi fejlődést: az USA nemzeti kutatási tanácsa (National Research Council) már 2007-es jelentésében – Toxicity Testing in the 21st Century: A Vision and a Strategy – az állatkísérletek helyettesítését javasolja, és az amerikai kormány segíti a hatékonyabb módszerek kidolgozását.

Az állatkísérleteket az állatok jogai felől megkérdőjelezők is látnak némi fejlődést. Mint Marc Bekoff evolúcióbiológus írja: bár régóta nyilvánvaló, hogy nem csak az ember rendelkezik tudatossággal, így fájdalomérzékeléssel (már Darwin is azt állította: a fajok tudatossága közti különbség csak mennyiségi, nem minőségi), végre egy orvoskutatókból álló tekintélyes bizottság is kijelentette (the Cambridge Declaration on Consciousness), hogy az összes emlős- és madár, sőt sok egyéb állatfaj, így például a polipok is rendelkeznek a tudatosság neurológiai szubsztrátumaival, és ugyanúgy érző lények, mint az emberek. Márpedig érző lényekkel saját hasznunkra kísérletezni etikátlan viselkedés.

Az állatkísérletek végzése, az állatok alacsonyabb rendű lénynek tekintése egyéb módon is kártékony az ember számára.

Az előítélet-kutatással foglalkozó Gordon Hodson és Kimberly Costello pszichológusok kimutatták, hogy minél szélesebbnek tartja valaki a szakadékot az ember és az állatvilág között, annál inkább hajlamos az emberekkel, „az idegenekkel”, a másokkal kapcsolatos előítéletekre is. A dolog jó oldala: ha valakinek megtanítjuk, hogy az állatok hasonlóak az emberekhez, ha „felemeljük” az állatokat az ember szintjére, az az illető más emberekkel kapcsolatos előítéleteit is mérsékli.