Már megint kiütéssel győzött a politika
Pintér Sándor nyugállományú rendőr vezérezredes – jelenleg egészségügyért is felelős miniszter – döntése értelmében a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő főigazgatója, aki 29 évvel ezelőtt az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál kezdte a pályafutását, egyáltalán nem ért ahhoz, amivel az elmúlt – kis híján – 30 évben foglalkozott.
Parancsmegtagadás. Ez lett a veszte Kiss Zsoltnak. Mert van, amit már egy – egyébként a mindenkori kormányokhoz lojális – szakember sem vállalhat fel.
Kevesen voltak, akik nem elkerekedett szemekkel olvasták a Belügyminisztérium kedd esti közleményét, amelyben arról adtak hírt, hogy indoklás nélkül menesztik az állami egészségbiztosító főigazgatóját. Az egészségügyi konferenciajáróknak feltűnhetett, hogy április óta csak a helyettese képviseli az egyébként gyakorta felszólaló NEAK-vezetőt, akinek személye is garancia volt arra, hogy szakmailag pontos és hiteles adatokat mutat be az ilyenkor rendre zsúfolásig megtelő előadótermekben. Utólag sokan intő jelnek vélték ezt is, és egy régóta zajló folyamat tetőpontra éréseként értékelték.
Kedden este felbolydult az ágazat sorsát élénkebben figyelő szakmai közösség, szerdán pedig körbefutottak az ilyenkor szokásosan szárnyra kapó pletykák és találgatások – bár, hogy valójában mi játszódott le, arra a pontos választ csak két ember adhatna, de ők nem beszélnek. Míg egyesek korábban elhangzott félmondatokat értékeltek át, mások „biztos forrásokra” hivatkozva mesélték el, mi is történhetett.
Szerda délutánra sokaknál megfordult az a sztori, ami szerint az országos kórházi főigazgató orrolt meg a NEAK vezetőjére, aki nem engedett a bázisfinanszírozás megtartásáért folytatott lobbinak. A történetnek hihető alapot adott, hogy a Magyar Kórházszövetség tavalyi kongresszusán Révész János maga beszélt arról, hogy az ágazatvezetésnél zátonyra futott az átlagfinanszírozás megtartását célzó javaslata. Az állami kórházak gondnoka akkor úgy vélte, a Covid-időszakban – tervezetten átmenetileg – bevezetett finanszírozási modell védőernyője alatt az intézményeknek lehetőségük lett volna az akut pénzügyi problémáik rendezésére. Kiss Zsolt – nem mellesleg Takács Péter egészségügyi államtitkár támogatásával – kitartott azon szakmai álláspontja mellett, hogy helyes döntés volt a teljesítmény alapú finanszírozás visszaállítása. Mindazonáltal a kórházfenntartónál még a zuhanyhíradóban sem hallottak soha arról, hogy elmérgesedett konfliktus zajlana az OKFŐ és a NEAK vezetője között.
Olyat mondott, amit nem kellett volna – vélték mások, mindezt arra alapozva, hogy az Index a minap tett közzé beszámolót egy korábbi konferenciáról, amelyben felidézte azt is, hogy a NEAK főigazgatója arról beszélt, „négyezer protetikai műtétet végeztek el magánszolgáltatónál, ennyi család került olyan helyzetbe, hogy 2-4 millió forintot ki kellett termelnie.” A mondat valóban elhangzott, de nem „egy múlt heti konferencián” – ahogy sokan a kissé félreérthető megfogalmazásból kikövetkeztették – hanem tavaly novemberben.
Központi utasítás, hogy spórolniuk kell a minisztériumoknak, újabb létszámleépítést követeltek a NEAK-tól is, amit felelős vezetőként már nem lehetett vállalni – álltak elő egy másik teóriával a találgatók. Tény, hogy a jövő évi költségvetés tervezetében 30 milliárd forintnyi megtakarítást rendelt el Nagy Márton gazdasági miniszter, és az is, hogy amikor a kormányzat azt ígéri, hogy saját magán kezdi a spórolást, annak az árát mindig a végeken dolgozók fizetik meg. A 2017. január 1-jén „megboldogult” OEP-nél több lépcsős létszámleépítés történt 2010 óta a Lázár János-féle közigazgatási reform nyomán, a pénztárnál a kilencvenes években még hatezren dolgoztak, tavaly pedig már csak 660-an – miközben egyre több feladatot kellene ellátniuk.
Nem jól sikerült a bérkiegészítés beépítés a HBCS-be – került elő egy másik, menesztést indokoló felvetés. Kiss Zsolt régóta szorgalmazta a jelenleg külön soron érkező, és a finanszírozás egyre nagyobb hányadát kitevő bérkiegészítés beépítését a HBCS-be, évek óta hangoztatja, hogy stabilitást az eredménykövető finanszírozás jelentene, amit a teljesítményelemekkel összevont bértámogatással lehetne elérni. Mindez nagyobb mozgásteret adna a menedzsmenteknek is a gazdálkodásban, és segítene az eladósodás mérséklésében. A Népszava információi szerint is a HBCS-átstruktúrálása körül kirobbant vita volt az elbocsátás oka, csak kicsit máshogyan.
Pintér Sándor „egészségügyi miniszterként”másfél évvel azt követően mondta el szűzbeszédét, hogy „bezupálták” az ágazatot. A tavalyi konferencián azzal mentegette magát, hogy „túl fekete” volt számára az egészségügy, kellett egy kis idő, míg átrágta magát a szövevényen. Bár sokan úgy vélték, szép teljesítmény volt a nyugállományú rendőr vezérezredes-tárcavezetőtől, hogy a gyógyítástól igen messze eső területen befutott sok évtizedes karrierje ellenére mélyebben is beleásta magát az ágazat működésébe, de ellátás-finanszírozási kérdésekbe kevesen merik beleártani magukat cirka másfél éves tapasztalattal. Hogy egy ilyen szakmai vitában a pályafutását három évtizede az OEP-nél kezdő Kiss Zsolt kerekedhet felül, az bizonyos. A politikai gumibot persze lehet erősebb…
Nekem csupán déjà vu érzésem volt a keringve burjánzó pletykák és vélemények özönében. 2020. április 12-én, vasárnap a mostanihoz hasonló megrökönyödést kiváltó közleményt tett közzé az Emberi Erőforrások Minisztériuma, amiben nyilvánosságra hozták, hogy Kásler Miklós miniszter azonnali hatállyal megszüntette Cserháti Péter, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) főigazgatói megbízását. A Kiss Zsolthoz hasonlóan szerény, elhivatott Cserhátit akkor nem először érte méltánytalanság, hiszen az ő neve fémjelezte az egészségügyi ágazat elmúlt 15 évének talán legmegalapozottabb, szakmai koncepció mentén kidolgozott, professzionálisan szerveződő projektjét. A korábbi helyettes államtitkárt az Egészséges Budapest Program éléről néhány hónapos csiki-csuki után eltávolították, a programot pedig kiherélték.
Cserháti intézményvezetőként parancsmegtagadott, és Kiss ugyanazt tette, amikor szakmai és erkölcsi meggyőződése úgy diktálta. Másik miniszter, ugyanaz az eredmény: ismét egy hozzáértő, a kivéreztetett állami egészségügy korszerűbbé tételéért, a rendszerben egyre kiszolgáltatottabb betegekért küzdő szakembertől szabadult meg egy politikus.
Ő is az utolsó mohikánok egyike. Volt.