Ki is terjeszt álhíreket a vastagbélszűrésről?
Lassan mondjuk: ötszázan még élhetnének!
Az egészségügyért felelős államtitkárság szándékos félremagyarázással igyekszik palástolni az országos vastagbélszűrés bevezetésének késlekedését.
Álhír, hogy Magyarországon nem folynak vastagbélszűrések – így kezdődik az Emmi Egészségügyért Felelős Államtitkárságának közleménye, amit annak apropóján adtak ki, hogy kiderült: a szakpolitika tehetetlenkedése és tehetségtelensége miatt elúszni látszik az az uniós forrás, amelyet az országos, szervezett vastagbélszűrés bevezetésére szánt a kormány.
Ahelyett, hogy válaszolnának arra a kérdésre, hogy miért késlekedik tavaly óta az EFOP-1.8.1–VEKOP-15-2016-00001 azonosító számú „Komplex népegészségügyi szűrések” elnevezésű kiemelt projekt, amely célul tűzte ki a szervezett vastagbélszűrés országos kiterjesztését, inkább álhírkeltéssel vádolják azokat, akik minderre felhívják a figyelmet, és a gyógyításban elvégzett beavatkozások számával igyekeznek manipulálni a közvéleményt.
Amelyeknek a szűréshez semmi közük.
Magyarországon hosszú évtizedeken át komoly szakmai viták folytak arról, hogy az országos vastagbélszűrést az olcsóbb székletvér-vizsgálattal, vagy rögtön a drága, de a rákmegelőző állapotokat is kimutatni és orvosolni képes kolonoszkópiával végezzék-e. Az elmúlt húsz évben legalább négy kísérleti pilotot szerveztek, egy vagy néhány megye lakosságát vizsgálva – mondván az itt szerzett tapasztalatok alapján vezetik majd be az országos szűrést. Végül az a döntés született, hogy a lakossági vastag- és végbélszűrésnek elsődlegesen a székletben lévő esetleges vér kimutatásán kell alapulnia, s csak azoknál jön szóba a további, kolonoszkóppal végzett vizsgálat, akiknek az első tesztje pozitív eredményt hozott. Erre most az államtitkárság azt írja, hogy hazánkban az egészségügyi intézmények évente több mint 90 ezer kolonoszkópiás vizsgálatot végeznek el közfinanszírozott ellátás keretében, amely a vastagbélszűrés elsődleges beavatkozása – ami igaz, de a fentiek ismeretében erős csúsztatás.
Még szerencse, hogy az állampolgár, aki elmegy a háziorvosához, mert tisztázatlan eredetű hasi fájdalma, krónikus hasmenése vagy székrekedése, netán emésztőrendszeri vérzése van, esetleg indokolatlanul, jelentősen fogy, előbb-utóbb eljut kolonoszkópiára valamelyik közfinanszírozott intézménybe. És szerencse, hogy azok az egészségtudatos polgárok, akik szeretnék megelőzni a kolorektális daganat kialakulását, tízévente hozzájutnak a vizsgálathoz NEAK finanszírozással. És szerencse az is, hogy azok a betegek, akiknek terápiás céllal, polip-eltávolítás, vérzéscsillapítás, biopsziás mintavétel miatt van szükségük a kolonoszkópiára, szintén hozzájutnak a szolgáltatáshoz.
A várakozási idő néhány hónap. Mert kevés a gasztroenterológus, még kevesebb a szakasszisztens, alacsony a finanszírozás, elavult a géppark. Ha a páciens nem bírja kivárni a sorát az állami kórházban, mehet magánszolgáltatóhoz is. Igaz, ma már ott sem ritka a többhetes várakozási idő.
Míg 2010-ben 78 ezer vizsgálatot finanszírozott a NEAK, 2017-ben már 95 ezer kolonoszkópiás beavatkozást végeztek el. Ez azt jelenti, hogy míg 2010-ben 74 ezer, 2017-ben már 92 ezer ember vizsgálata valósulhatott meg – írja az államtitkárság, még mindig az összes, szakorvosi beutalóval igénybe vett, diagnosztikus és terápiás céllal, közfinanszírozásból megvalósuló vizsgálatot sorolva.
Az esetszámok mellett a finanszírozási összegek is jelentősen emelkedtek az elmúlt években: 2010-ben közel 477 millió, 2017-ben pedig több mint 724 millió forintot fordított a NEAK erre a célra. Jelentős az emelkedés 2016-hoz képest is: hasonló esetszám mellett a tavalyi alapdíj-emelésnek köszönhetően 2017-ben közel 100 millió forinttal emelkedett a kolonoszkópiás vizsgálatok finanszírozására költött összeg – írják a közleményben, azt azonban nem teszik hozzá, hogy szűrő kolonoszkópiát nem finanszíroz a NEAK.
Nem szól viszont az államtitkársági közlemény arról, hogy miért nem indult el az országos szűrés, annak megfelelően, ahogy Balog Zoltán erőforrás miniszter azt beharangozta. Nem írnak arról sem, hogy miért nem kezdték el felhasználni a 6,5 milliárd forintot, amit uniós és hazai forrásból biztosítottak a projektre.
A szűrések célja, hogy még azt megelőzően felfedezzék a betegséget, hogy tünetet okozna, és mielőbb megkezdhessék a kezelést. A szervezett szűrések alkalmával az érintettek személyes meghívót kapnak a térítésmentes vizsgálatra.
Márpedig az államtitkársági közleményben nem írják, hogy abból a 78 ezer vizsgálatból, amit a NEAK évente kifizet, mennyit költöttek az 50-70 év közötti páciensekre, akik szűrés céljából érkeztek kolonoszkópiára azt követően, hogy gyűjtőedényt kaptak a háziorvosuktól a székletvér-vizsgálathoz szükséges minta leadásához, és borítékot a kit feladásához, majd – mivel a laboreredmény pozitív lett –, kolonoszkópiára utalták őket.
A válasz: nulla!
Az EFOP-1.8.1–VEKOP-15-2016-00001 azonosító számú „Komplex népegészségügyi szűrések” elnevezésű kiemelt projekt lényegi része ugyanis el sem indult: nincs országos, szervezett vastagbélszűrés.
De úgy tűnik, ezzel kapcsolatban az egészségügyért felelős államtitkárságnak, vagy a projektfelelős Országos Tisztifőorvosi Feladatokért Felelős Helyettes Államtitkárságnak már nincs mondanivalója, Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár pedig pironkodás nélkül azt mondja, hogy „Magyarországon a vastagbélrákszűrés működik”.
Évente 5000 ember hal meg kolorektális daganat miatt. A projektnek köszönhetően tavaly óta – becslések szerint – ötszáz honfitársunk életben maradhatott volna. Ha elkezdték volna a célcsoportok szűrését. De nem kezdték el.
Inkább ezzel kellene elszámolniuk az egészségügyért felelős szakpolitikusoknak.