Vastagbélszűrés: véget ér a húsz év pilot?

Az ÁNTSZ-t már korábban is érzékenyen érintő, a szervezetet jelentősen gyengítő bürokráciacsökkentés áll annak hátterében, hogy három hónappal ezelőtt, a vastagbélszűrés országos kiterjesztésén dolgozó csapat közel húsz tagja felállt. Hiába jelezték a szakmai szervezetek, egészségpolitikusok és szakértők, hogy helyrehozhatatlan károkat okoz az egészségügyben a háttérintézmények átszervezése, és pótolhatatlan tapasztalattal rendelkező szakembereket veszítenek a hivatalok, a Miniszterelnökség kivétel nélkül folytatta az államigazgatás átalakítását.

Értékrendbeli különbségek miatt állt fel a stáb – tudta meg a MedicalOnline, miután igyekeztünk utánajárni annak, miért nem érkeznek meg mind a mai napig a háziorvosokhoz a minták beküldésére szolgáló eszközök. A szűrési programba regisztráló alapellátók ugyanis csupán egy e-mailt kaptak október elején, amelyben e-learning továbbképzésre invitálták őket.

Az országos vastagbélszűrési program elindítását idén nyárra ígérték, a háziorvosok szeptemberre már a kiteket és borítékokat várták, amelyben a páciensek postára tudják adni a mintákat – ám ezek nem érkeztek meg, és senki nem kapott tájékoztatást arról, hogy ennek mi az oka. Pedig a praxisoknak főszerepet szántak a szűrés szervezésében.

A vastagbélszűrés bevezetésének anyagi hátteret két program – az uniós forrásokra alapozott EFOP, a közép-magyarországi régióban pedig a VEKOP – biztosítja, összesen 6,57 milliárd forint értékben. Az uniós finanszírozásért cserébe a kormány vállalta, hogy három év alatt 10 százalékkal csökkenti a vastagbélrák halálozást, ahogyan ígéretet tettek arra is, hogy 2019-től az állam viseli a szűrés minden költségét. Csakhogy a márciusra indításra előkészített eszközbeszerzési kiírások – kitek, tornyok, stb. – végül mégsem kezdődtek el, mert azokat „felsővezetői döntések hiányában nem lehetett szabályosan továbbvinni”. A projekt felelősei folyamatosan jelezték a problémákat a döntéshozóknak, ám nem kaptak érdemi támogatást. Eközben az ügyet képviselő szakemberek célja továbbra is az volt, hogy az eredeti tervben meghatározott szakmai keretfeltételekkel bevezethessék végre a szűrést.

Végül a csoport tagjai közül többen kiléptek a programból. A projekt szakmai vezetője dr. Virág József lett – tudta meg lapunk. A szűrések és a projekt egyik szakmai „arca”, dr. Kovács Attila volt helyettes tisztifőorvos, aki az Országos Tisztifőorvosi Hivatal március 31-ei megszűnése után az április 1-jétől az Országos Közegészségügyi Intézetben (OKI) létrejött Népegészségügyi Szolgáltatásfejlesztési Igazgatóságának lett a vezetője és e naptól a szűrővizsgálatok irányítása, illetve a releváns projektek felügyelete már nem tartozott a feladatai közzé, szeptember 30-i határidővel, az OKI vezetőjével történt közös megegyezés alapján vált meg az intézettől. Információink szerint a program folytatódik, és néhány hónapos késéssel el is indul, a határidőt a közbeszerzések kiírásának dátuma, és azok lebonyolítása határozza meg.

Minőségi ellátásra törekszenek

A vastagbélrák-szűrés hatásosságának elemzésére húsz éve futnak vizsgálatok Magyarországon, eddig 12 pilotprogram – amelyben átlagosan az érintett területek lakosságának 46,7 százaléka vett részt. A vizsgálatokból leszűrt adatok is alátámasztják a szervezett szűrés bevezetésének sürgető szükségességét, hiszen évente több mint 10 ezer vastagbéldaganatot diagnosztizálnak, és legalább 5 ezer honfitársunk hal meg a rákos betegség miatt. Európában az első, a világban a negyedik helyen állunk a vastagbélrákra visszavezethető halálozásban, és igen magas a rákmegelőző polipok előfordulási aránya is.

Az EFOP és a VEKOP forrás az országos szűrés bevezetésének első lépcsőjére elegendő, ami azt jelenti, hogy – a csúszások miatt 2018 januárja helyett – leghamarabb jövő év márciusában kapják meg az érintett populációból (50–70 év közötti férfiak és nők) 600 ezren a központi meghívólevelet székletvér-szűrésre, ebből mintegy 300 ezer résztvevőre számítanak. Az országos szűrésbe 2,6 millió embert kell bevonni, az ő vizsgálataiknak biztosítását már nem fedezi az uniós projekt, arra állami forrásokat kell biztosítani.

A program tervezésekor egyébként 70 százalékos részvétellel kalkuláltak, a hazai és nemzetközi statisztikák alapján 7 százalékra becsülték a székletvér pozitív páciensek arányát. Ez a plusz teher még akkor sem zúdítható rá a jelenleg is túlterhelt, véges kapacitásokkal rendelkező állami intézményekre, ha korcsoportokra osztva két-három év alatt kell elvégezni a beavatkozásokat, így a szűrés bevezetésének előre nem látható hatásai is lehetnek, ezeknek nem minden részletével foglalkoznak megfelelően a döntéshozók a szakma szerint.

Az előzetes felmérések alapján körülbelül 250 gasztroenterológus tud szűrő kolonoszkópiát végezni országszerte. A szakma negyven százalékra becsüli az esetszám emelkedést, ami azt jelenti, hogy egy-egy orvosnak havonta nyolcvan vizsgálattal kellene többet végeznie, ami több plusz munkanapot jelent egy hónapban. Ezt csak munkaidőn túl lehet teljesíteni, amihez jelentős többletfinanszírozás kellene. A szakorvos és asszisztenshiányt csak pozitív ösztönzők bevezetésével lehet áthidalni.

Jelenleg – a tavalyi, önbevalláson alapuló felmérés szerint – 58 kijelölt centrumban tudják majd fogadni a pozitív székletvér-eredménnyel érkező pácienseket, ezeknek az ellátó-helyeknek a tényleges felmérése jelenleg is tart. Az ezt végző szakmai csoport feladata, hogy átlátható és kontrollált alapon helyezzék ki az eszközöket azokba a laborokba, amelyek a leginkább rászorulnak az új tornyokra, berendezésekre. A tapasztalatok szerint az eszközállomány és a kubatúra meglehetősen elavult. Márpedig a szűrés országos bevezetésekor rendelkezésre kell álljon a jól képzett, és kellő gyakorlattal is rendelkező szakszemélyzet, valamint a szükséges eszközökkel megfelelően felszerelt, és finanszírozásban is felkészített endoszkópos labor, hogy valamennyi centrumban egyforma minőségű ellátást tudjanak nyújtani a pácienseknek. A centrumokban nemcsak a szakemberek felkészültségét és a vizsgálatok minőségi mutatóit ellenőriznék, az indikátorok közé tartozna a betegek véleménye is. Lapunk egyébként úgy tudja, hogy a kijelölt laborok 80 százalékban készen állnak a szűrés bevezetésére, eszköz- és szakemberpótlásra azonban szükség van.

Gyenge láncszemek

Magyarországon kifejezetten endoszkópos szakorvosképzés nincs. A gasztroenterológiai szakvizsga megszerzésének feltétele, hogy a képzés ideje alatt a jelölt adott számú – ám meglehetősen kevés – gasztro- és kolonoszkópiát végezzen. Emellett egyre kevesebb fiatal választja a gasztroenterológiát, vagy a képzés ideje alatt vált másik szakmára, így akadozik az utánpótlás, a jelenleg még aktív szakorvosok 20-25 százaléka nyugdíjas korú. Kérdés tehát, hogy ki fogja vizsgálni 2019 után az országos szűrésben ténylegesen érintett 2,6 millió emberből azokat, akiknek pozitív lesz a székletvér tesztjük. Mindeközben a finanszírozást is rendbe kellene tenni, az endoszkópia ugyanis meglehetősen mostoha helyzetben van a társadalombiztosítási palettán.

Néhány évvel ezelőtt készült egy összehasonlító vizsgálat, amely jól mutatja hazai alulfinanszírozottságát. Szlovákiában az intézménynek a biztosító 4-5-ször fizet többet gasztroszkópiáért, mint nálunk, Lengyelországban 6-7-szer, Németországban 10-szer. Eközben csak a munkabérekben van különbség, a műszerek, tartozékok, vegyszerek és a minőség ugyanaz. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alap Kezelő (NEAK) jelenleg – a nem szűréses – kolonoszkópiáért 7300 forint körüli összeget fizet a járóbeteg-szakellátásban, ami a degresszió miatt akár lényegesen kevesebb is lehet. Mindenképpen pozitív fejlemény, hogy a szűréses célú kolonoszkópiát mentesítették a teljesítmény-volumenkorlát (tvk) alól, és emellett ígéret van arra is, hogy a jövőben önálló kódot kapnak ezek a szűréses vizsgálatok, ami magasabb finanszírozást jelent. Figyelembe véve a vizsgálatok tényleges költségeit és az amortizációt – amit jelenleg az intézményeknek kell kigazdálkodniuk saját költségvetésükből –, a mai magyarországi térítés 7-8-szorosa lenne a reális.

A MedicalOnline úgy értesült, hogy a projekt szakértői sem zárkóznak el attól, hogy később a magánellátókat is bevonják a műszeres vizsgálatok elvégzésébe, azonban semmiképpen sem a szűrés bevezetésekor. Először ugyanis ki kell alakítani azt az „akkreditációs” rendszert, amelynek valamennyi ellátónak meg kell felelnie. A feltételek megléte – pl. kellő gyakorlat a kolonoszkópizálásban – egyelőre csak az állami szolgáltatóknál ellenőrizhető biztonsággal. Az minden esetre bizonyos, hogy a jól szervezett és finanszírozott, kontrollálható és kontrollált minőségi munka bevezetése alapfeltétele a fenntartható szűrésnek.