Kemenesi Gábor: Beszélnünk kell a negyedik hullámról

Fel kell készülni a vírus egyelőre ismeretlen mértékű visszatérésére. A visszatérés előtt pedig mindent elkövetni, hogy ne terjedhessen a nyár folyamán. Nem látjuk előre, hogy pontosan hány ember lesz védett és a terjedés megakadályozásában milyen hatásosságú vakcinával rendelkezünk majd. Azt sem láthatjuk, hogy a vírus milyen evolúciós fejlődésen megy át addigra, habár a tudományos adatok arra utalnak, hogy előbb-utóbb az E484K mutációs és az ehhez hasonló, a vakcinák hatását csökkentő mutációk egymástól függetlenül is kialakulhatnak a különböző variánsokban, ezt hívjuk konvergens evolúciónak.

Így végrehajtói szinten érdemes visszatekinteni azokra az országokra, ahol sikerült a járványt megfékezni és vissza is tartani. Ezek az országok, nagyon leegyszerűsítve a hatékony és nagy kapacitással bíró járványügyi háttérrel, transzparens és informatív kommunikációval és jó kórházi erőforrásokkal tudtak győzni. Ez pénzt és szakembereket és együttműködő, jól tájékoztatott társadalmi hátteret jelent.

Egyéni szinten pedig fontos emlékeznünk a bostoni konferencia tanulságaira, egyetlen fertőzési láncolat vagy esemény is beláthatatlan messzeségekig tudja juttatni a vírust, amely végül eléri a sebezhető embereket. Belőlük pedig minden bizonnyal maradni fog, elnézve a vakcinába vetett bizalmat itthon. Természetesen nem csupán a virológus szempontja kell, hogy érvényesüljön, a cikk lényege éppen az lenne, hogy lássuk a kihívás összetettségét és mélységeit. Hallgassunk a tudományra, éljünk az oltás lehetőségével, és egyelőre még óvatossággal éljük meg a nyarat. Természetesen szükség van a bajba jutott ágazatok megmentésére, működésére és bizonyos fokú nyitásra is: ez legalább annyira fontos, mint a járvány elleni küzdelem, de hogy ezek az ágazatok ősszel is működhessenek, éppen a vakcinák és az ésszerű óvatosság szükséges.

Szakemberként nem illik jósolni, ám a jelenlegi tudományos ismeretekből valamiféle középtávú jövőképet már óvatosan fel lehet vázolni. A kisebb fellélegzés a hazai helyzet rendezése után lehetséges, aztán egy kissé más jellegű küzdelem során az átoltottságon túlesett országok küzdhetnek majd a világ túlnyomó részét adó, a vírus terjedését még fenntartó, lassabban oltó országokból érkező vírussal és újabb variánsokkal. Így valószínűleg a nemzetközi utazási korlátozások, az ezzel járó óvintézkedések még valamivel tovább velünk maradnak majd.

Lássunk túl a határokon, amíg nem győztünk mindenhol, sehol sem győztünk.

Külön érdekessége a helyzetnek a leginkább csak utórengés névvel illethető, „kimaradt” megbetegedések visszatérése. A járvánnyal összefüggő lezárások számos olyan légúti megbetegedés természetes ciklusába is beleszóltak, melyek visszatérése egyelőre nem látható mértékben okozhat még fejtörést. Itt főként a szezonális influenzavírussal lehet probléma, amelynél a szezonális vakcinák komponenseit meghatározó jelzőrendszerre ezúttal nem hagyatkozhatunk, és akkor a kimaradt természetes évi átfertőződésről még nem is beszéltünk.

Virológusként tehát nagyon fontosnak tartom az óvatosságot, a határokon túlnyúló végrehajtói szemléletet és a diagnosztikai, járványügyi, kórházi kapacitások hosszútávú növelését. Azok az ágazatok, amelyek bajba kerültek, mielőbbi, óvatos és jól átgondolt nyitásra szorulnak, a gazdaság számára kevésbé egyértelmű előnyökkel járó, többezer fős tömegrendezvényeket mindenképp hanyagolnám.

Kemenesi Gábor teljes írását a Portfolio közli.