Kemenesi Gábor: Az oltás önmagában nem megoldás
Amennyiben hagyjuk a vírust szabadon terjedni, a vakcinák ellen dolgozunk, írja a Portfolion Kemenesi Gábor biológus, víruskutató.
A járványt jól ismert biológiai törvényszerűségek mozgatják, így várható, hogy amennyiben minél tovább és minél nagyobb mértékben megmarad az emberek közti terjedés, újabb és újabb vizsgálandó variánsok jelennek meg, illetve a más „jól bevált” mutációs pontok (pl: E484K) is megjelenhetnek a gyorsan terjedő variánsokban. Nem kizárt tehát, hogy a „brit variáns” is hamarosan kikerülésre adhatja a fejét.
Ez gyakorlati értelemben azt jelenti, hogy amennyiben hagyjuk a vírust szabadon terjedni, a vakcinák ellen dolgozunk. Vagyis, ha most nem védekezünk megfelelően a járvány ellen, akkor az újabb és újabb mutációk potenciális megjelenésével éppen a legerősebb fegyverünk, a vakcinák erejét gyengítjük.
Elhamarkodott lenne azonban most elszomorodni és feladni az egész küzdelmet, ugyanis az immunrendszerünk ennél jóval összetettebb és teljes mértékű vakcinakikerülést nem ismer a tudomány, mi több, nem is számít rá. Virológus szemmel megvizsgálva az eseményeket, egy új vírusnál a legnagyobb kockázat, hogy még csupán hasonlóval sem találkozott a szervezetünk, így fegyvertelenül esélyünk sincs hatékony védelemre és csupán a szerencsében bízhatunk. Azonban mindegyik, jelenleg elérhető vakcina képes megismertetni a szervezetünket a vírussal, biztonságos körülmények között és egyénileg eltérő, de jelentős védelmet adni, így nem a szerencsére kell hagyatkoznunk. Tehát mindegyik elérhető vakcina jó vakcina, jelen helyzetben pedig életmentő is lehet.
Jó eséllyel azonban lesznek egyedi esetek, amikor azt halljuk, hogy nem hatott a vakcina vagy valaki újra elkapta a fertőzést. Az új variánsok függvényében és ezer más tényezőtől függően változhat ennek a gyakorisága is. Azonban a vakcinák hatását minden esetben populációs, társadalmi szinten kell értelmezni. A járvány legnagyobb átka, hogy az egészségügyi ellátórendszert súlyosan terheli és a társadalom egy jól meghatározható részének életét komolyan kockáztatja. A vakcinák minden tudományos tény szerint ennek megváltását hozhatják és hozzák is el. Rendkívül biztató adatokat olvasni az oltásokkal élen járó országokból, a vakcinák éppen azt a hatást képesek hozni, amire a tudomány számított.
A probléma csupán ott van, hogy a vakcinák legfőbb ellenségei éppen mi magunk, emberek vagyunk. Az elégtelen köztájékoztatás, az egész helyzet politikai szemléletű torzítása, a romló fegyelem és a vakcinák elutasítása legalább olyan komplex módon dolgozik a járvány sikeres legyőzése ellen, mint maga a természet. Furcsán hangzik, de most
valóban mindennél jobban szükség van az odafigyelésre, ironikus módon éppen amikor sokan már belefáradtak és amikor már a szerteágazó káros gazdasági hatások is meglátszanak.