Jogászok, orvosok és felelősség

Jól érzékelhető a különbség a természettudományos és a jogászi valószínűsítési bizonyítás között: gyakorló orvosok ma is gyakorta elmondják, hogy ők bizony sokszor még huszonnégy órával később sem tudják, mitől is halt meg a beteg. Ok-okozati összefüggéseket keresnek, miközben a kártérítési ügyekben nem feltétlenül vannak ilyen objektív kategóriák.

A kilencvenes évekhez képest jelentősen meg is változott a bírói gyakorlat a köznyelvben csak műhibaperként emlegetett kártérítési perek megítélésében, és több felperes részére többféle jogcímen szabtak már ki 142 milliós összeget is; az egészségügyben azonban mintha még mindig nem értenék az alapvető szabályokat. Mintha még ma sem hinnék el, hogy a kártérítési felelősség „nem tud már tovább szigorodni” (az egészségügyiekénél csak a pedagógusok felelőssége nagyobb).

Egy kártérítési perben a szolgáltatónak kell bizonyítania, hogy a gyógyítás során a tőle elvárható gondossággal járt el, s a Legfelsőbb Bíróságot nemigen hatja meg, milyen is az egészségügyi intézmények gazdasági teljesítőképessége – jelezte a Falus Ferenc ex-országos tiszti főorvos nevével jelzett esten Simon Tamás biztosítási szakjogász, ügyvéd.

Azaz, ha nem tájékoztattak, nem dokumentáltak, ha nem tudják igazolni, hogy a betegnek akkor sem lett volna nagyobb gyógyulási esélye, ha mindent megtettek volna érte, akkor megítélik a felperesnek a kártérítést. És bár Simon Tamás évek óta ajánlgatja, ingyen elvállalja annak az intézménynek a képviseletét, amely a finanszírozási nehézségek, az anyagi hiányosságokból fakadó rossz személyi és tárgyi feltételek miatt elbukott kártérítési összeget tovább perelné mondjuk az államtól – mindezidáig nem akadt jelentkező…

Pedig, bár ezt sokan nem szeretik, tudomásul kell venni, megbízási alapú, fogyasztói jogviszony van a beteg és a szolgáltató között, melynek értelmében az intézménynek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a beteg meggyógyuljon – vallja az ügyvéd. A szabályok ráadásul a munkavállalóra nézve is jelentősen szigorodnak: az új Munka Törvénykönyvének nyári hatályba lépésével, júliustól már nemcsak a szándékos, hanem a súlyosan gondatlan károkozás esetén is átháríthatják az intézmények a munkavállalókra az okozott kár akár teljes mértékét.

A szakértő a Geréb-ügy kapcsán arra is felhívta a figyelmet: eddig nem volt két év letöltendő szabadságvesztés és tíz év hivatástól eltiltás, de ezután vajon lesz? Szigorodás várható a büntetőjogi felelősség megítélésében az egészségügyben? A kártérítésként megítélt összegek Simon Tamás szerint tovább emelkednek, de vajon felkészültünk-e arra például, hogy mi lesz jövőre, amikor életbe lép a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló uniós jogszabály? Tudjuk már, mely ország joga szerint járnak majd el a külföldiek esetleges kártérítési pereiben? Tudjuk, milyen nyelven dokumentálunk, tájékoztatunk, hogy lesz-e „felelőtlen biztosítás” helyett felelősségbiztosítás Magyarországon?

Péteri János biztosítási szakértő szerint azért nem épült ki a kórházi felelősségbiztosítás rendszere Magyarországon, mert a kár nem adható el a nemzetközi viszontbiztosítási piacon. Ez eredményezi a kórházak rendre ötmilliós limitjét. De gondot jelent az is, hogy nem dolgozták ki kormányrendeletben a kötelező felelősségbiztosítás tartalmát, és hogy az egészségügyi dolgozók általában nemigen vállalják, hogy kiépítik és működtetik a nemkívánt események kezelésének teljes rendszerét.

Pedig egyre inkább befolyásolják a hazai egészségügyi ellátást a magánszolgáltatók az ellátó személyzet és betegek oldaláról is – jegyezték meg többen, arra is felhívva a figyelmet, hogy a betegeknek sokszor téves képzeteik vannak a magánellátásról. Azt hiszik, fizetős ellátás esetén elvárhatják az eredményt, pedig a felelősség struktúrája a magánellátásban is ugyanaz, miközben egy korlátolt felelősségű társaság esetleg ki sem fizeti a számára megítélt kártérítést. A legkirívóbb jogsértéseket esetenként éppen a magánellátásban találni, miközben a páciens azt hiszi, ott van nagyobb biztonságban…