Ha nincs orvos, be kell zárni az SBO-t!
Ismét a minimumfeltételek átszabásával biztosítaná – az OTH utódaként – az Emberi Erőforrások Minisztériumának országos tisztifőorvosi feladatokért felelős helyettes államtitkársága a kellő számú és képzettségű személyzetet a sürgősségi ellátó helyeken, értesült a MedicalOnline.
Lapunk úgy tudja, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal jogutódjaként immár a minisztériumban funkcionáló helyettes államtitkárság megbízásából az Emmi egyik főosztályvezetője informálisan már meg is kereste az Egészségügyi Szakmai Kollégium oxyológia – sürgősségi orvostan tagozatát ebben az ügyben. A tárca elképzelése az, hogy ahelyett, hogy megerősítené azt a jogszabályi kötelmet, amely szerint kizárólag sürgősségi, vagy oxyológus szakorvos vezethetné a kórházak sürgősségi betegellátó osztályain az ügyeletet, ezt más szakterület orvosainak is lehetővé tenné, ezzel megoldva a krónikusnak gondolt szakorvoshiányt ezeken az ellátó helyeken.
Inkább a minimumfeltételek meglétét kellene biztosítani, és azok betartását felügyelni – mondta megkeresésünkre dr. Berényi Tamás, a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság (MSOTKE) elnöke, aki szerint a vonatkozó rendelkezéseket már a korábbi években is sokat puhították, egy újabb lazítás a betegek biztonságos ellátását veszélyeztetné; a sürgősségi szakma nem mehet a jelenleg érvényes feltételrendszernél alább, ezért határozottan elutasítanak minden ilyen irányú rendeletmódosítást.
Jó lenne, ha a minisztérium végre előszedné a rendelkezésére álló adatokat, és nyilvánosságra hozná, hogy pontosan hány aktív oxyológus és sürgősségi szakorvos dolgozik a magyar rendszerben, mert erről egyelőre senki nem rendelkezik valid adatokkal – folytatta az elnök. Úgy vélte, az Állami Egészségügyi Ellátó Központban (ÁEEK) és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnél mindenkit nyilvántartanak, ezeknek az adatbázisoknak összefésülésével az is nyilvánvalóvá válna, hogy egy szakorvos hány helyen dolgozik egyszerre.
A beteghez integrált akut ellátás felületén a tevékenységet egy sürgősségi szakorvos felügyeli, és a beteg mellett minden érintett, szükséges szakma szakorvosa megjelenik, ami egyben azt is jelenti, hogy egyikük sem váltja ki a másik szükségszerű jelenlétét vagy elérhetőségét – magyarázza Berényi Tamás, majd leszögezi: ahol ez nem biztosított, ott nem szabad sürgősségi betegellátást végezni!
Pénz pedig elvileg lenne, hiszen márciusban megduplázták a sürgősségi ellátás finanszírozását, ami egészen pontosan azt jelentette, hogy az addig külön soron, bérkiegészítés címen érkező összegeket beépítették a finanszírozásba – emlékeztet az MSOTKE elnöke, aki szerint így lenne arra lehetőség, hogy minden műszakban ott legyen egy-egy szakorvos valamennyi SBO-n. Jelenleg közel 50 intézményben nyújtanak sürgősségi betegellátást, eszerint a folyamatos jelenlétre mintegy 300 oxyológusra vagy sürgészre van szükség, annyi pedig Berényi szerint bőven van. Kifejtette azt is, hogy a minimumfeltételek tervezett irányú módosításával a problémát nem oldanák meg, csak elfednék, ellenben újabbat és súlyosabbat generálnának.
Kérdésünkre, hogy a mi lenne a megoldás, úgy reagált, szemléletként és rendszerszinten kellene beépíteni a sürgősséget az akut betegellátási spektrumba, mert a modell izoláltan, egységek, szokványos osztályok szintjén nem működőképes. Döntéshozói szinten nem támogatott a képzés, így az utánpótlás biztosítása sem, ezért – a struktúrával együtt – nincs pozitív jövőkép.
Minden jelzés és kérés ellenére sem lett startégiai ágazat a sürgősség, pedig az MSOTKE már 2015-ben is megfogalmazott javaslatokat annak átszervezésére. Némi reményre adhatott okot ez év elején, hogy a Magyar Orvosi Kamara sürgősségi ellátást vizsgáló felmérésének eredményeként úgy tűnt, sikerült felhívni a döntéshozók figyelmét a terület problémáira. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter egy korábbi Kormányinfón arról beszélt, az ágazatért felelős Balog Zoltán erőforrás miniszter tárgyalóasztal mellé várja az érintett szervezeteket. Az MSOTKE már márciusban jelentkezett a miniszternél, mint „érintett szervezet”, de a tárcavezetőtől azóta sem kaptak választ.
Monitoring, eredmény nélkül |
Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (később Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ, jelenleg ÁEEK Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság) kezelte azt az 500 millió forintos TÁMOP projektet, amely lehetőséget biztosított a Humánerőforrás Monitoring Rendszer (HMR) kialakítására. Ettől éppen azt várták, hogy validált adatok alapján követhetővé válik, hogy melyik munkavállaló hol és mennyit dolgozik az egészségügyben, illetve lehetővé teszi a szakpolitika számára a munkaerő tervezését és szervezését. Hogy a HMR – a projekt 2015-ös lezárása óta – működne, arra egyelőre semmi nem utal, hiszen a szakpolitika – legalábbis nyilvánosan – a létszámkérdésekre nem tud érdemi választ adni. Ellenben az is elképzelhető, ha valóban választ adna a HMR arra, hogy hol, ki, és mennyit dolgozik, messze túllépve – a működés fenntartása érdekében akár csak papíron – az európai uniós munkaidő-normatívát, a politikának ismét a megoldhatatlannak tűnő valósággal kellene szembenéznie. |