Erősen amortizálódtak az egészségügyi felügyeleti rendszerek

Mit gondol a Magyar Orvosi Kamara vezetése erről a felmérésről?

Végre mutatkozik szándék arra, hogy az eddigi status quót megbontsuk, s az egészségügyben megkezdődjön valamilyen átalakítás, fejlesztés. Ezt örömmel nyugtázzuk. Az is pozitívum, hogy a korszerűsítést nem úgy kezdik, hogy egy agytröszt irányításával átnyúlnak a fejünk felett. A kamara is kifejthette álláspontját, és most megkérdezik az egészségügyi dolgozókat is. Ugyanakkor a magánellátásban dolgozók véleményére nem voltak kíváncsiak, pedig a várható változások őket is érintik majd. Ráadásul a kérdőíveket éppen a nyári szabadságolások idején küldték ki, és a rövid határidő miatt az állami rendszerben sem tud mindenki válaszolni. Szeretném viszont eloszlatni azt a félreértést, hogy a Magyar Orvosi Kamarának is van köze ehhez a kérdőívhez, minthogy szerepel benne néhány olyan téma is, amelyet a kamara is érintett különböző tanulmányaiban. A mi szervezetünket az Emmi nem vonta be a felmérés elkészítésébe, nem is tudtunk a létezéséről, amíg az több változatban meg nem jelent, és az államtitkárságtól kérésre sem kaptuk meg a kérdőíveket.

Mindenki testre szabott kérdőívet kap?

Ezt nem állítom. Kérésünkre Pintér miniszter úr hozzánk négy változatot juttatott el. Van olyan, amelyet a szakdolgozóknak küldtek ki, egy másik verzióra az alapellátásból kértek választ. Ebben az esetben szerencsétlenül egy kalap alá vették a fogorvosokat, a háziorvosokat és a gyermekorvosokat, bár ezeknek a szakmáknak eltérő a helyzetük, mások a gondjaik. Készült egy változat a szakellátásban és a kórházakban dolgozóknak, akik szintén más körülmények között dolgoznak, és mindezektől némiképpen különböző kérdőívet juttattak el a kórházi vezetőknek.

A kérdéseket tehát a különböző csoportok kompetenciaszintjéhez igazították?

Nem. Az igazság az, hogy ezek az ívek a szükségesnél sokkal kevésbé térnek el egymástól. Van három-négy, csak az adott csoportnak címzett kérdés, a többi az összes változatban lényegében azonos. Ennek következtében az eredmény is nehezen súlyozható, vagy éppen kiegyensúlyozatlan lesz. Vegyük csak azt a kérdést, hogy „Ön szerint az igazgatás központosításával várható-e a kórházak anyagi helyzetének javulása?”. Erre választ várnak mind a 141 ezer címzettől, a betegápolóktól az igazgatókig. Nem tudjuk, kinek a véleménye milyen súllyal esik majd latba. Szakdolgozóból természetesen több van, mint igazgatóból, és bár nagyra becsülöm orvosi diplomával vagy igazgatási tapasztalattal nem rendelkező kollégáinkat, a számukra átlátható információforrások alapján nem biztos, hogy tőlük minden kérdésre megalapozott válasz várható? Kétlem például, hogy igazi rálátásuk van arra, milyen informatikai fejlesztésekre lenne szükség az e-receptek tökéletesítése érdekében. Pedig ezt is mindenkitől megkérdezik.

Több elemző is megállapította, hogy a kérdések többsége erősen sugalmazó, tehát – akárcsak a nemzeti konzultáció esetében – olyan válaszok várhatók, amilyeneket a kérdések megfogalmazója hallani szeretne.

Kétségtelen, hogy sok esetben egyértelmű a válasz. Valószínűtlen például, hogy bárki úgy vélné, nincs szükség „az ellátás színvonalát javító szakfelügyeleti és minőség-ellenőrző rendszer további fejlesztésére”. A kérdés értelmében ráadásul eddig is fejlődött az ellenőrző rendszer, de ez eltér az igazságtól. A szomorú valóság az, hogy a különféle egészségügyi felügyeleti rendszerek még csak nem is stagnáltak, hanem erősen visszaestek az elmúlt években. Természetesen örömmel üdvözöljük, hogy a minőségbiztosítás megerősítésének igénye végre egyáltalán megjelent. Ám aki a kérdőjeles mondatot megfogalmazta, vélhetően inkább hivatkozási alapot keresett egy új irány kijelölésére, és nem a kollégák véleménye érdekelte.

Tudnak valamit a feldolgozásról, az értékelés módjáról? Nem akarom túlhajtani a párhuzamot a nemzeti konzultációval, de annak esetében például semmi ilyesmit nem közöltek.

Erről sem tudunk semmit. Azt sem, hogy az értékelés hogyan, kinek és milyen határidővel készül.

A kérdőívben felsejlik egy olyan életpályamodell bevezetésének lehetősége, hogy az egészségügyi dolgozók vagy csak a közfinanszírozott rendszerben, vagy csak a magánellátásban dolgozhassanak. Erről mit gondol?

Határozott véleményünk, hogy most még nagyon korai lenne a szigorú törvényi szétválasztás. A Magyar Orvosi Kamara legfőbb céljainak egyike, hogy elősegítse egy olyan egészségügy megteremtését, amelyben a dolgozók színvonalas munkával egy munkahelyen megkeresik a méltó megélhetéséhez szükséges pénzt. Azt szeretnénk, ne legyen szükség arra, hogy az orvosok, ápolók folyamatosan túlórázzanak, ügyeleteket, másod-, harmad- és negyedállásokat vállaljanak, párhuzamosan dolgozzanak a magán- és az állami egészségügyben. Ez hosszú távú cél, amit szerintünk nem szabad túl korán, adminisztratív döntéssel kikényszeríteni.

A teljes interjút a 168óra közli.