Barkai László a BAZ megyei kórházról: A politika, és megint a politika döntött
Barkai Lászlóval, a Debreceni Egyetem Miskolcra kihelyezett Gyermekegészségügyi Továbbképző Intézetének volt az igazgatójával az eLitMed beszélgetett.
Egy Facebook-bejegyzés indította az eLitMed-et arra, hogy megmutassák, hogyan juthat az egykor az ország egyik legnagyobb klinikai intézménykonglomerátuma odáig, hogy beolvasztások, megszüntetések nyomán mára a legmagasabb adósságot maga előtt görgető, megyei kórházként vegetáló intézménnyé váljon. Májustól költségvetési felügyelőt rendeltek ki a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórházba, azaz „gyámság alá” helyezték annak teljes vezetését. A lap megkereste az egykori Gyermekegészségügyi Központ igazgatóját, Barkai László egyetemi tanárt, az MTA doktorát, beszéljen az elmúlt évtizedben történtekről.
Erős hangú a poszt, régóta feszülő indulatokat tükröz. Az állítások nyilván bizonyíthatók, de mégis mi juttat el odáig vélhetően egészségügyi dolgozókat, hogy posztot írjanak egy szervezet FB-oldalára? Megszoktuk a hallgatást… Mi a véleménye erről Barkai Lászlónak, aki 6 évvel ezelőtt felállt és távozott az intézményből?
Éppen ez az! Ilyen múlttal, tudással, szakmai elköteleződéssel és hittel nem nézheti az ember ezt tétlenül. Ez a folyamat egészen messzire nyúlik vissza. De kezdjük az elején. Miskolcon Velkey László professzor vezetésével egy olyan Gyermekegészségügyi Központ jött létre, amely az ország második legnagyobb és legfontosabb centruma lett, ahol az Orvostovábbképző Intézet keretében szakorvosképzés, továbbképzés folyt. Később a Gyermekegészségügyi Központ a Debreceni Egyetem szervezeti keretében képzési, oktatási, kutatási bázissá fejlődött. Az intézetben szakorvosképzés folyt, vagyis valamennyi gyermekszakorvost és gyermekháziorvost itt képezték, nem beszélve a régió gyermekeinek legmagasabb szintű ellátásáról, 330 ággyal, 250 dolgozóval. Amikor kineveztek, igyekeztem folytatni ennek a nagyszerű szakembernek az örökét. Később Csiba Gáborral, a miskolci kórház sok-sok évig regnáló főigazgatójával közösen már a felnőttellátással együtt építettünk fel egy meggyőződésem szerint igazán magas szintű intézményrendszert.
Mikor indultak a támadások?
Csiba Gábor ellen már az első szocialista vezetésű minisztérium idején. Ő ugye vállaltan sohasem volt baloldali. Szabó György volt akkor a miniszter, és ő olyan embert akart, akiben politikailag megbízik. De lényegében az egész orvosi kar kiállt Csiba mellett, így a kormány meghátrált. Tehát a jelenség nem új, de a szakmai érvek mindig felül tudták írni a politikai dekrétumokat, hiszen a betegellátásnak, az egészségügynek mégis csak szakmai kérdésnek kell maradnia. Aztán már 2013-ban újra elindultak a különböző botránykeltések, hogy ellehetetlenítsék a vezetést, de a szakmai munka felül tudta írni ezeket. Utána belefogtunk egy koncepció kidolgozásába, hogy orvosképzés induljon a Borsod-A.-Z. Megyei Kórház és a Miskolci Egyetem közös bázisán, olyan projektként, mely külföldi hallgatókat is a régióba vonz és hozzájárulhat a város felemelkedéséhez. Viszont Kósa Lajos, Debrecen akkori polgármestere azonnal a konkurenciát látta ebben. Talán innen indult igazán a teljes támadás. Az orvosképzés, főleg külföldi hallgatókkal jó bevétel egy városnak, ha itt is elindul, értelemszerűen kevesebb maradt volna ott.
Majd jött a teljesen váratlan fordulat: Csiba Gábort, aki – ha már politika – abszolút jobboldali, elküldték, új vezetőt neveztek ki. Innen indult az igazi lejtmenet?
Abszolút. Még Ónodi-Szűcs Zoltán, akkori egészségügyi államtitkár jelentette be, hogy összevonják a korábban városi fenntartású Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórházat (MISEK) és a megyei intézményt. Szuperkórházként aposztrofálta az új alakulatot. Csakhogy már nem Csibát nevezték ki az élére, aki az addigi 20 évben felépítette és magas szintre fejlesztette az intézményt, hanem a balmazújvárosi kapcsolatokkal rendelkező Tiba Sándort, aki történetesen a fideszes országgyűlési képviselő, Tiba István testvére. Ahogy az államtitkár indokolta a döntést: egy intézmény igazgatójának kinevezése nem tapasztalat, hanem sokkal inkább bizalom kérdése. Vagyis a lojalitás, a szakmai tapasztalat és a helyi kötődés nem elég, még „földibb” ember (Ónodi-Szűcs Zoltán is balmazújvárosi) kellett a pozíció elnyeréséhez. Tehát megbízták Tiba Sándort az intézmény irányításával, akinek az volt a célja, hogy megszünteti az egységes intézetként működő, komoly hírnévre szert tett Gyermekegészségügyi Központot. Egy barba-trükkel, miszerint az „intézmény Szervezeti és Működési Szabályzatában a Velkey László Gyermekegészségügyi Központ mint önálló szervezeti egység nem található”, és erre hivatkozva a 40 éve fennálló GYEK intézetvezető főorvosának az intézetvezetői pozícióját egyik napról a másikra megszüntette. Az egyes gyermekosztályok összehangolt betegellátó, oktató- és tudományos munkáját nem lehetett tovább folytatni a korábbi évtizedek alatt kialakított, elismert és országosan modellértékűnek tartott formában. Ezzel lényegében amortizálta a gyermekegészségügyi ellátás egyik fellegvárát, annak szakmai elismertségét és minősítését, de megszűnt az egyetemi továbbképzési akkreditáció is a gyermekellátás terén. Itt én felálltam, ahogy sok kolléga velem együtt, mert nem asszisztáltunk ehhez a teljes romboláshoz. És szó szerint. Az átalakításról ugyan az államtitkár azt mondta: a szuperkórház keretében a két miskolci kórház szellemi kapacitása és technikai potenciálja egyesül, s ez jobb lesz a betegeknek, ehhez képest már akkor menesztették a stratégiai szakmák vezetőit vagy tették lehetetlenné a helyzetüket. Távozott a megyei kórház gazdasági, humán és jogi vezetője, az intenzív terápia és az aneszteziológia vezetője. A sebészet osztályvezető főorvosának hatáskörét csorbították. Elmenni kényszerült a radiológiai központ és a laboratórium vezetője.
Az új vezetővel kapcsolatos fenntartások igazolást nyertek, hiszen Tiba Sándort egy év múlva elküldték. Hogyan látta Ön a történteket?
Akkor is azzal indokolták a döntést, hogy a „megrendült egészsége” miatt nem tudja ellátni feladatát, ami természetesen őt magát is meglepte. Nem azt mondták, hogy alkalmatlan. A kórházvezetést átmenetileg helyettesére, Papp Tibor orvosigazgatóra bízzák. Két hónappal a választások előtt főigazgató nélkül marad az öt tagkórházból álló, hatezer dolgozót foglalkoztató, 800 ezer beteg ellátásáért felelős komplexum. Ami teljes nonszensz. Utána jött Révész János, aki onkológus orvos volt addig, szintén nem volt előtte semmilyen vezetői tapasztalata. Nyilván rengeteg oka van egy intézmény adósságának, de az, hogy egy évekkel ezelőtt teljesen konszolidált gazdasági viszonyok között működő intézmény mára az összes közül a legnagyobb adósságot halmozta föl, mínusz hétmilliárddal zárta az évet, annak azért lehet személyi magyarázata is. A politika, és megint a politika úgy döntött, hogy a főigazgatót alkalmasabbnak gondolja az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) vezetésére. Helyére mindmáig nem került olyan szakember, aki akár a szakmában, akár az egészségügyi gazdaságban igazolta volna alkalmasságát, viszont most ott tartunk, hogy az egykor klinikumában, kutatásában, képzésében komoly erőt képviselő régiós központ ma egy pengeélen táncoló, egyszerű megyei kórház. Engem hetente hívnak kollégák is, hogy még ők sem kapnak hozzátartozójuknak időpontot, szakembert, legyen az pszichiátria, tüdőgyógyászat, kardiológia, de egy csípőműtétre is három évet kell vámi. Az egész helyzet nonszensz.
