Az egészség lesz az ügy

Miközben évtizedek óta nem sikerült bevezetni az iskolákban a szakma által sokszor követelt kötelező egészségtan oktatást, a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet (NEFI – az Országos Egészségfejlesztési Intézet utóda) már túl is szárnyalta az elképzelést: az oktatás mellett a földművelésügyi, az egyházi, önkormányzati és a szociális szférát is bevonnák az egészségmegőrzésbe. Mint az szerdai, Budapesti konferenciájukon kiderült: mindez a WHO ajánlásaival is összecseng. A népegészségügy átfogó megújításának célja, hogy képes legyen az eddiginél sikeresebb választ adni az előtte álló kihívásokra.

A lakóhely közeli ellátás olyan paradigmaváltás, amelynek köszönhetően szűk gazdasági környezetben is javulhatnak a népegészségügyi mutatók – fogalmazta meg reményét az egészségügyért felelős államtitkárságot egyelőre megbízottként vezető Beneda Attila. Margaret Barry, az egészségfejlesztés és népegészségügy professzora, a WHO Egészségfejlesztési Együttműködési Központjának vezetője viszont úgy vélte, hogy az egészségfejlesztésre és -megőrzésre szánt összegek az egészségügyi költségvetésekhez viszonyítva alacsonyak, ám a változtatáshoz ágazatközi szakpolitikára, közös irányítási struktúrára van szükség, amelynek megvalósításához stratégiát kell alkotni, mellé pedig forrásokat rendelni. Az egészségfejlesztéssel kapcsolatos innováció olyan folyamat, amelynek eredményeként az e- és m-Health segítségével az egészségipari szolgáltatások és termékek a kevésbé tehetős és képzett emberek számára is hozzáférhetővé válnak – folytatta a professzor. A jóllét kérdése izoláltan nem kezelhető, ezért az egészségügyi szempontoknak meg kell jelenni úgy az oktatásban mint a közlekedésben, a lakhatásban, a pénzügyekben, vagy a mezőgazdaságban. Az egymást támogató, több ágazathoz kötődő rendszerek kidolgozása bizonyítottan eredményes, ezért érdemes ebbe befektetni, azonban a paradigmaváltáshoz innovatív módszertan és stratégia szükséges. Amiben pedig nincs hiány Magyarországon – legalábbis Pusztai Zsófia, a WHO Magyarországi Irodájának vezetője szerint, aki ide sorolta a népegészségügyi termékadót, a transzzsírsav-rendeletet, vagy a nemdohányzók védelméről szóló törvényt.

Isznak és szívnak a kövér magyarok

A naponta dohányzók aránya 2009 óta lényegében nem változott, a fiatal felnőttek között még nőtt is – mutatott rá a valóságra a NEFI tavalyi egészségfelmérése, amelyről Török Krisztina főigazgató számolt be, hozzátéve, ezután minden évben frissíti a jelentést az intézet. Mint elmondta, minden harmadik felnőtt cigarettázik, és minden 20. egészséget károsító mértékben fogyaszt alkoholt. A lakosság fele súlytöbblettel él, ám csak minden hatodik ember végez a WHO ajánlásainak megfelelő testmozgást, így leszögezhetjük: a krónikus betegségek kialakulásában kiemelkedő szerepet játszó egészségtelen életmód a magyarok jelentős többségére jellemző. A szív- és érrendszeri, valamint a daganatos betegségek egészségveszteségének becsült költsége 2010-ben mintegy kétezer milliárd forint volt, ami a hazai GDP 7 százaléka, a legnagyobb egészségveszteséget azonban a nem megfelelő étrend okozza: a felnőttek körében az összes veszteség negyedét. Ezért kiemelten fontos a lakóhely közeli ellátások működtetése a kapcsolatrendszerek és szereplők összehangolt munkájával. Az új egészségügyi szemlélet – betegségügy helyett egészség –fókuszába az elsődleges megelőzés és az egészségközpontú szolgáltatás kerül. Mindehhez felhasználják az Alapellátási Modellprogram (Svájci projekt), valamint a TÁMOP 6.2. B tapasztalatait, és interszektorális együttműködésre törekszenek az egyházakkal, a szociális szférával, az önkormányzatokkal, földművelésüggyel. Az információkat a NEFI, mint módszertani központ az Egészségfejlesztési Irodákon (EFI) keresztül juttatják el a szakmai szereplőkhöz és a lakossághoz.

Jelenleg 61 kistérségben működik EFI, ezeknek eddig hálózatszervezési, életmód és prevenciós tanácsadási, közösségi egészségfejlesztési feladataik voltak, emellett egészségi állapotfelmérést is végeznek. Azonban Csányi Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) Népegészségügyi Főosztályának vezetője bővítette a sort: egészségkultúra támogatása, fizikai aktivitás és egészséges táplálkozás ösztönzése, dohányzás- és alkoholleszoktató programok szervezése. Tovább bővült az irodák köre, a TÁMOP 6.2.B támogatásával további húsz Közösségi Egészségfejlesztési Iroda biztosítja a lakosság közeli ellátásokat.

Kliensúton nem vész el a beteg?

Gyűlnek az érvek az egészségügy nem medikális megközelítése mellett – folytatta a főosztályvezető, és beszámolt arról is, a posztjáról egy hónapja leköszönt Zombor Gábor államtitkárral együtt dolgoztak ki javaslatot egy olyan kliensút modellre, amely lehetővé teszi, hogy bárhol is lép az egyén az ellátórendszerbe, egészségközpontú ellátást kapjon. Mindezt az alapellátás fogná össze, amelybe integrálódnának az EFI-k. Mindez azonban egyelőre utópisztikus gondolatnak tűnik, hiszen a MedicalOnline-nak több irodavezető is arról panaszkodott, hogy semmiféle együttműködésre nem tudják rábírni az illetékességi területükön dolgozó háziorvosokat, még arra sem, hogy hozzájuk irányítsák a klienseket. Azt egyébként Csányi Péter is hozzátette, a konkrét beavatkozások megtervezéséhez és végrehajtásához egyelőre nem kaptak felsővezetői jóváhagyást.

A háziorvosok a mai struktúrában nem képesek választ adni a népegészségügyi kihívásokra – állapította meg dr. Vajer Péter, a NEFI Alapellátási Igazgatóságának vezetője. Miközben Szolyák Tamás, az Egészségesebb egészségügyért program (ismertebb nevén TÁMOP 6.2 B) szakmai vezetője azt mondta, a szolgáltatóknak arra kellene koncentrálniuk, hogyan tudnak „több egészséget megtermelni”, Vajer Péter szerint ezt az alapellátásban akadályozza az elöregedés, motiválatlanság, valamint az, hogy a háziorvosok még mindig úgy érzik, hogy alulfinanszírozottak a praxisok, annak ellenére, hogy az elmúlt években folyamatosan többletforrás érkezett az alapellátásba. Eközben a fiatalok fejében meg sem fordul, hogy körzetben helyezkedjenek el, a kiírt rezidensi helyeket sem sikerült betöltetni idén – pedig eleve kevesebb volt, mint amit a szükség diktált. Az eddigi tapasztalatok mégis azt igazolják, hogy a háziorvosok bár szkeptikusak, da hajlandóak részt venni az egészségfejlesztésben. Az igazgatóságvezető szerint az alapellátási koncepció alapján fel lehet állítani egy olyan modellt, amely interszektorálisan is fejlődőképes. Miközben az alapellátás szereplőit fel kell készíteni a lakosság közeli ellátások, az új ellátási formák befogadására, annak megvalósításban kulcskérdés, hogy mit tartalmaz majd a júliusban elfogadott alapellátási törvényhez kapcsolódó rendeletcsomag – amelyet ez idáig nem hozott nyilvánosságra az államtitkárság. Egyelőre azonban a résztvevők egyéni motivációján múlik, hogy mi az, amit megtesznek, mindenesetre a csoportpraxisok, praxisközösségek kialakításra, a lakóhely közeli ellátások megvalósítása lehetőséget nyit az új törvény.

Rakják össze - csak ezt akarja a beteg

A lakosságot csak az érdekli, hogy valahogyan összerakják, amikor beteg – állapította meg Lantos Zoltán, az Egészségesebb egészségügyért program vezetője. A kliensek négy nagy csoportba sorolhatóak egészségtudatosság szempontjából aszerint, mennyi energiát fordítanak egészségük megőrzésére. Az egészségtudatosak már most is egészségben élnek, számukra fejlesztették ki a projekten belül a MeNTA elnevezésű, magyar egészségtervező alkalmazást, amelynek már most 20 ezer felhasználója van. Ők azok, akik a nekik kínált programok hasznait és kockázatait is meg kívánják ismerni, az információkhoz gyorsan, lehetőleg online akarnak hozzáférni. A divatkövetők csoportjába azok tartoznak, akik számára a közösség jelenti a fő motivációt a mozgásra, számukra a csoportos mozgásformák lehetnek kedvezőek a lakosság közeli ellátások kínálatból.

Az egészség tanácsadóknak – a most megalapozott új szakma módszertanát a projekten belül már szintén kidolgozták – azzal a két csoporttal lesz a legnehezebb dolguk, akik azért tesznek, hogy rongálják az egészségüket. A halogatóknak olyan népegészségügyi programokat kell biztosítani, amelyek gyorsan kézzelfogható eredményeket és egészségélményt hoznak. A lakosság legnagyobb része azonban a távolmaradók passzív csoportjába tartozik, ők azok, akik súlyos állapotban kerülnek a sürgősségi betegellátó osztályokra. Őket intenzív felzárkóztató programokkal lehet elérni, amelyekhez azonban a közösségi egészségtereket is biztosítani kell.