Aláírjam? Ne írjam? – Ismét az egészségügyi szolgálati jog(v)iszonyról
Bizonytalanságot keltett az ágazatban dolgozók körében az októberben megjelent, az új egészségügyi jogviszonyról szóló törvény. A hozzá kapcsolódó kormányrendelet, amely a munkaügyi feltételeket volt hivatott rendezni, úgy tűnik, még nagyobb káoszt okozott.
- A MOK az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényről és végrehajtási utasításairól
- Jelentős előrelépések és problémás pontok az új jogszabályban
- Kihirdették az egészségügyi szolgálati jogviszonyhoz kapcsolódó kormányrendeleteket
- Április 1-jéig dönthetnek az orvosok az új munkaszerződés aláírásáról (Frissítve: Pintér levele)
- Mi is van az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvénnyel?
Az máig nem derült ki, hogy milyen egészségpolitikai vagy munkajogi céllal került terítékre az új jogállás rapid bevezetése éppen a koronavírus-járvány idején, hiszen a közalkalmazotti jogviszony felülvizsgálata egy évtizede van napirenden. Ezekkel a szavakkal vezette fel előadását dr. Kártyás Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi karának adjunktusa az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége és a Magyar Orvosok Szakszervezete által Egészségügyi jog(v)iszony címmel szervezett videokonferencián. Mint a munkajogász megjegyezte, a jogalkotói szándékról szakmai egyeztetés nem volt, a kormányzati szándékokról a szakma is csak akkor szerzett tudomást, amikor a Magyar Közlönyben kihirdették az új szabályozást.
Az egészségügyben dolgozók munkaügyeit jelenleg összesen öt vonatkozó jogszabály és rendelet szabályozza, amelyek egymással nem koherensek, számos, a munkavállalók körében felmerülő kérdésre az ellentmondások miatt nem lehet választ adni, ami jogalkotási hiba – állapította meg az adjunktus. Biztos pont, hogy a jelenleg állami vagy önkormányzati fenntartású egészségügyi szolgáltatónál dolgozókat 2021. március 1-jétől csak egészségügyi szolgálati jogviszonyban lehet foglalkoztatni. A jogalkotói törekvés a jelenleg sokszínű rendszer egységesítése, hiszen a dolgozók ma még közalkalmazottként, vállalkozói szerződéssel, megbízással, vagy önkéntesként is foglalkoztathatóak az ágazatban.
Nem érinti a jogszabály bevezetése a közreműködői szerződéssel foglalkoztatottakat és az önkéntes segítőket sem, ám személyes közreműködői jogviszony kizárólag az országos kórház-főigazgató engedélyével tartható fenn, ellátási szükséglet esetén. Nem született átmeneti szabály arra vonatkozóan, hogy ezeket a szerződéseket meg kell-e hosszabbítani – magyarázta Kártyás Gábor, aki szerint a munkáltatónak (OKFŐ) kellene rendeznie ezt a helyzetet.
Reimund Bertrams képe a Pixabay-en.
Sötét folt a szabályozásban, hogy mi vonatkozik azokra az orvosokra vagy szakdolgozókra, akik egyéni vállalkozóként, megbízással látják el a betegeket. Ezek a foglalkoztatási formák március 1-jétől nem maradhatnak fent, ám arról nem rendelkezik a törvény, hogy miként alakulnak át. A munkajogász szerint feltételezhető, hogy a munkaadóval történő egyeztetés során dőlhet el, hogy az érintettek szolgálati jogviszonyban vagy közreműködőként dolgoznak tovább.
Döntéshozó van, feladat van, határidő nincs
Az alkalmazottakat írásban kell tájékoztatni a március 1-jével beálló változásokról, és meg kell kapniuk az új munkaszerződésük tervezetét is. Arról rendelkezett a jogalkotó, hogy úgy a tájékoztató mint a munkaszerződés tartalmáról az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) vezetője dönt, ám határidőt erre nem szabtak ki. Az érintett február 28-áig gondolkodhat azon, hogy aláírja-e az új szerződését. Amennyiben úgy dönt, hogy az abban foglaltakat nem fogadja el, automatikusan megszűnik a jogviszonya. A munkajogász felhívta a figyelmet arra is, hogy annak nincsen jelentősége, hogy január első, vagy február utolsó napján írja alá a szerződést a dolgozó, az új jogviszony kezdete mindenképpen március 1-je, függetlenül a szerződés elfogadásának időpontjától.
Búcsúpénz jár annak, aki az új szerződést nem írja alá – folytatta a szakember a jogértelmezést, jelezve, hogy a természetben igénybe nem vett szabadságot is meg kell váltania munkáltatónak. A végkielégítés azonban nem a közalkalmazotti jogviszony (Kjt.) szerint jár a kilépőknek, annál lényegesen rosszabb feltételeket állapítottak meg. A húsz évnél kevesebb szolgálati jogviszonnyal rendelkezőknek egyhavi fizetés jár, még akkor is, ha csupán hat hónapot töltöttek el az egészségügyben. Maximum 3 havi bérét kaphatja meg az a munkavállaló, aki több mint 30 éve dolgozik a betegágy mellett. Felmentési idő nincs, a jogviszony a törvény erejénél fogva szűnik meg.
Laza szabályok, érthetetlen kitételek
Kettős jogviszonyt engedélyez az új szabályozás az egyetemi alkalmazottak esetében, a klinikákon dolgozók az oktatási tevékenységükre vonatkozóan megtarthatják közalkalmazotti státuszukat, azonban a gyógyító munkára vonatkozóan kötelezően létre kell hozni az új jogviszonyt. Az egyházi intézménynek fenntartói dönthetnek arról, hogy alkalmazzák-e az egészségügyi szolgálati jogviszonyra vonatkozó szabályokat.
Az intézményvezetők, orvos-, ápolási és gazdasági igazgatók munkaszerződése tartalmazza, hogy a munkáltató bármikor visszavonhatja a vezetői megbízást. Amennyiben ez megtörténik, a korábbi munkakörében kell foglalkoztatni az érintettet. Ha erre nincs mód, a képzettségének megfelelő munkát kell biztosítani számára. Kártyás Gábor itt hívta fel a figyelmet arra, hogy a szabályozás ebben a vonatkozásban meglehetősen laza, ami kiszolgáltatottá teszi a munkavállalót. Egy orvos végzettségű korábbi vezetőt akár olyan munkával is meg lehet bízni, amelynek ellátásához csak érettségi szükséges. Ha pedig az áthelyezést nem fogadja el, megszűnik a munkaviszonya.
Jogalkotói bizalmatlanságra utal az összeférhetetlenségi szabály, hiszen például arról, hogy az alkalmazottja vállalhat-e másodállást, nem a megyei kórház vezetője, hanem a felette álló országos intézet igazgatója dönt, akinek viszont az országos kórház-főigazgatóhoz kell irányítania ezeket a kérelmeket.
Szolid díjazással kötötték össze az ugyancsak januártól bevezetendő minősítési rendszert. A minősítés eredménye alapján munkáltató javaslatot tesz illetményemelésre, ám ha azt az orvos nem fogadja el, a munkaviszonyát fel kell mondani.
Januárban és februárban az eddigi szabályok szerint járnak a pótlékok az orvosi bértábla hatálya alá tartozó orvosoknak (gyógyszerészeknek, nem egészségügyi felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek). Ezt követően az országos kórház-főigazgató fogja meghatározni az illetményen felül járó juttatások körét és összegét. Ugyancsak az OKFŐ vezetője állapítja meg az ügyeleti díjakat a törvény hatályba lépését követően – derült ki a munkajogász szavaiból.
Nem lesz kollektív szerződés
Átmeneti, a veszélyhelyzetre vonatkozó rendeletet is elfogadott a kormány november végén, eszerint az egészségügyben dolgozók február 8-áig (a rendelet ekkor hatályát veszti) nem mondhatnak fel, az állami szolgáltató vezetőjének megbízása pedig egyoldalúan, indoklási kötelezettség nélkül visszavonható. A veszélyhelyzetre vonatkozó rendeletben foglaltakra már dr. Horváth István, az ELTE Állam és Jogtudományi Karának tanszékvezető egyetemi docense hívta fel a figyelmet, ahogyan arra is, hogy az új év első napján életbe lépő jogállási törvény hatálya alá tartozó intézményekben kollektív szerződések hatályukat vesztik.