Vokó Zoltán: Romokban a magyar népegészségügyi rendszer
A változás szele elkezdett fújdogálni – fogalmazott egy szerdai konferencián Vokó Zoltán, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Technológiaértékelő és Elemzési Központjának igazgatója, aki szerint nemcsak előrelépésre, hanem forrásokra is van ígérvény a népegészségügy területén.
- Kásler: Az emlő- és méhnyakszűrés hatékonyan működik
- Ennyibe kerül a dohányzás az egészségügynek
- STI szempontjából magas kockázatú populációk
- Kecskeméten tartotta XX. Jubileumi Kongresszusát a FESZ
- A Magyar Faluegészségügyi Tudományos Társaság XI. konferenciája
- Tudatos kommunikációs csend lengi körbe az egészségügy átalakítását
A népegészségügyi rendszer romokban hever Magyarországon. Az elmúlt 30 évben ugyanazokat a problémákat igyekeztünk legyőzni, amivel a szakma, a szakpolitika és a társadalom is tisztában van. Helyi, sporadikus kezdeményezéseken, rövidtávú projekteken túl alig történik valami ezen a területen, és bár ismerjük a programok végrehajtáshoz szükséges technikát, azok társadalmi szintű megvalósítása rendre elmarad. Népegészségügyi krízissel nézünk szembe, miközben a rendszereinket felkészületlenül érik az olyan egészségügyi válsághelyzetek, mint a koronavírus-járvány.
Ezekkel a mondatokkal nyitotta előadását az IME egészségügyi szaklap X. Országos Infekciókontroll és Betegbiztonság Konferenciáján előadását Vokó Zoltán epidemiológus, aki az Orbán-kormány második ciklusának elején vezette az Országos Egészségfejlesztési Intézetet, azonban főigazgatói posztjáról rövid idő után lemondott.
A magyar lakosság egészségi állapota kedvezőtlen, és bár a rendszerváltást követő 15 évben javult, azóta stagnál, és a lemaradásunkat sem sikerült érdemben ledolgoznunk a fejlett államokhoz képest, és csupán néhány OECD ország kullog mögöttünk a születéskor várható élettartamban.
Miközben ezekkel a problémákkal Vokó Zoltán szerint a döntéshozók is tisztában vannak, és az egészségpolitikában hangsúlyozzák a népegészségügyi programok fontosságát, számos dokumentumban kötelezettséget vállalunk a mutatóink javítására, a nemzetközi targetek teljesítésére, az elmúlt három évtizedben nem történt érdemi előrelépés.
Legyen a népegészségügy a "gazdagok és hatalmasok" problémája is
A falat a szakmának kell áttörnie, vagy találni valakit, aki megteszi – állapította meg a szakember, aki abban bízik, hogy a pandémia nyomán a társadalomban is megszületik a felismerés, hogy fontos az egészség, és a látványos veszteségek esetén hajlandók a cselekvésre is. Fel kell ismerni, hogy a társadalmainkat mi alakítjuk, a normákat, a hiteket és gazdasági rendszereket meg lehet változtatni, új társadalmi értékeket kialakítani. Ehhez kell most szövetségeseket találni, elérve azt a kritikus tömeget, amely a döntéshozókból is kikényszeríti a szükséges lépések megtételét.
A „gazdaságilag és politikailag hatalmasok” problémájává kell tenni a népegészségügy kérdéseit például azzal, hogy a társadalom rossz egészségi állapota súlyos anyagi veszteségeket okoz az országnak. Legyünk realisták, de ne legyünk megszállottak – tanácsolta még a szakember. Az egészség csak egy a társadalmi közjavak sorában, az „egészségügy ügynökeinek” figyelembe kell venni más területek érdekeit is.
Radikális fejlesztési koncepció kell, elérve azt is, hogy az a nagypolitika asztalán is helyet kapjon. Még tanuljuk ennek módját, ám az érdemi cselekvésre csak akkor van remény, ha a civil szervezetek, a média és az egészségügy szereplői mellett megtaláljuk a politikában, a pártokban is azokat a fontos személyeket, akik képviselik a népegészségügy ügyét – mondta Vokó Zoltán.
Sokrétű, összehangolt társadalmi cselekvésre van szükség, amelynek irányítása és koordinálása a népegészségügyi szereplőinek feladata. Ennek tükrében szorul átalakításra az intézményrendszer és annak szervezete. Ugyanakkor kihívást jelent az ehhez szükséges megfelelő szakembergárda biztosítása, jelenleg az új, egészségügyi szolgálati jogviszony a hivatalokban dolgozókra nem terjed ki, így az eddig is kisszámú rezidens inkább a betegágyak mellett vállal feladatot, ahol lényegesen több fizetéshez jut – hívta fel a figyelmet a szakember.
A Népegészségügyi Képző- és Kutatóhelyek Országos Egyesülete (NKE) Ádány Róza, a szervezet elnökének vezetésével 2018-ban készítette el azt az átfogó, 2018-tól 2030-ig szóló népegészségügyi programot, amely azóta is az Emberi Erőforrások Minisztériumában vár jóváhagyásra – jelezte Barcs István, az IME szaklap infekciókontroll rovatának szerkesztője, a konferencia főszervezője. Hangsúlyozta, központi felvilágosító rendszereket kell kialakítani annak érdekében, hogy a társadalom egészséggel kapcsolatos ismeretei valid információkkal bővülhessenek.