2024. március. 28., csütörtök - Gedeon, Johanna.
hirdetés

Vírustörténelem

Nagy Károly egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar Orvosi Mikrobiológiai Intézet volt vezetője orvostörténeti különlegességekről beszélt a Magyar Időknek.

– A napokban jelent meg, hogy az aztékok vesztét nem csak az európaiak korszerű fegyverei okozták. Jóval veszélyesebbek voltak az általuk behurcolt betegségek. Az amerikai őslakosokat előbb egy himlőjárvány tizedelte, majd egy újabb járvány 15 millió embert vitt el 1545 és 1550 között. Annak második kitörésekor, 1576 és 1578 között újabb kétmillió veszett oda. Valószínű, hogy az utóbbi két pusztítást a szalmonella okozta. Ez a törzs nagyon hasonlít a mai ételmérgezéses esetekért felelős baktériumokhoz. Hihető, hogy emberek millióit ölte meg a szalmonella?

– Könnyen elképzelhető. Az igazi szenzáció az, hogy közel félezer évvel később ilyen bakteriális fertőzést, egy bélbaktérium nyomát ki lehetett mutatni. Ez a székleten keresztül fertőző kórokozó a spanyolokat nem betegítette meg, de az aztékok számára halálos volt. Eddig azt gondoltuk, hogy a spanyol hódítók elsősorban vírusokat hurcoltak be. Ma már a molekuláris virológia bakteriális fertőzések kimutatására is alkalmas. Egyébként érdekesség, hogy ugyanazzal a módszerrel azonosították ezt a baktériumot, mint amellyel a közelmúltban a váci múmiákban a tuberkulózis jeleit. Az utóbbiról az is bebizonyosodott, hogy az akkori kórokozó kevésbé volt fertőző, mint napjainkban. Az egyik mumifikálódott tbc-s nő például 92 éves korában halt meg. Az időközben eltelt évszázadok alatt alakult ki az antibiotikumoknak ellenálló baktériumtörzs. Az ilyen kórokozók gyakorta előfordulnak Afganisztán és Pakisztán területén, de Fekete-Afrikában is, ahonnan jelentős számú bevándorló érkezik Európába. A magyar hatóságok az országba belépő migránsokat tbc-re is ellenőrzik, amennyiben az illető ehhez hozzájárul. Általában a fele nem partner ebben. Eddig nem találtak ilyen esetet.

– Az ember terjesztette a fekete halált Európában a XIV. század közepén, és nem a patkányok voltak a fő felelősök a járvány első hullámáért – állítják svéd kutatók. Az Ázsiából eredő pestis 1347-ben érkezett Európába, sokáig úgy hitték, hogy a kór a házipatkányok révén terjedt. Kiderült azonban, hogy az 1347 és 1351 között 25 millió emberrel végző első járvány sokkal inkább az emberen lévő bolhák és tetvek számlájára írható. Ha jobban figyelnek akkor a személyes higiéniára, megúszhatták volna az európaiak ezt a csapást?
– Valamit már a középkorban sejtettek, hiszen elkülönítették a beteg embereket. Pestises halottat nem temethettek el a városfalakon belül, külön pestises temetőket hoztak létre a települések határában. Ma már tudjuk, hogy szinte mindegyik mikroorganizmussal szemben a személyi higiéné kiváló eredményt hoz. Az orvosi gyakorlatban alkalmazott antibiotikumokkal szemben rezisztens szuperbaktériumokra is hatásos. Egy angliai kórházban mutatták ki, hogy a húsevő baktériumok terjedése drasztikusan visszaszorítható csupán azzal, ha a személyzet és a látogatók a kórházba való belépéskor fertőtlenítőszerrel kezet mosnak.

– Mikor okozza a legnagyobb pusztítást egy kórokozó?
– Ha olyan populációt sújt, amely korábban nem találkozott hozzá hasonlóval. Ilyenkor nagyon magas a halálozási arány. Azonban a mikroorganizmus csak akkor marad fenn, ha nem mindegyik gazdaszervezet – jelen esetben az ember – veszti életét, hiszen az a saját pusztulását is elhozza. Egy idő után valamiféle egyensúly jön létre, azaz kevésbé fertőz a kórokozó, kevesebb a halálos áldozat. Ennek oka, hogy a szervezet kidolgozza a védekezési mechanizmusokat, azaz természetes rezisztenciát alakít ki a mikroorganizmussal szemben. Ami olykor más kórokozó ellen is hatékony. Erre példa a HIV-vírus, amely csak olyan sejteket fertőz meg, ahol neki kedvező speciális receptorok vannak. Kiderült, hogy évszázadokkal korábban, a középkori pestisjárvány hatására olyan receptorok alakultak ki, amelyekkel napjainkban nehezebben tud kapcsolatba lépni a HIV-vírus. Az észak-európai népességben az ilyen receptorok aránya a teljes populáción belül 13, a déli államokban hat százalék. Ez csak az európai fehér bőrűekre jellemző, a feketékben nincs ilyen mutáció. Magam is ilyen mutáns vagyok, azaz kevésbé vagyok érzékeny a HIV-vírusra.

A teljes intrerjú a Magyar Időkben.

(forrás: Magyar Idők)
hirdetés

Könyveink