Vérnyomáscsökkentőt! – De melyiket?

Melyik hatástani csoportba sorolt vérnyomáscsökkentő hatóanyagok bizonyulnak a leghatékonyabbnak? Melyik hatóanyagcsoportra jellemző a legnagyobb fokú tolerálhatóság? Mi minősüljön első vonalbeli szernek? Egy nemrégiben publikált közlemény és egy – több mint 58000 hipertóniás beteg bevonásával készült – meta-analízis könnyíti meg a döntéshozatalt, írja a PharmaOnline.

Eljött a zartánok ideje

Az angiotenzin-konvertáló enzimet gátló hatóanyagok (ACE-gátlók) helyett racionális választás az angiotenzin-II-receptor gátlószereinek, az ún. zartánoknak az adagolása. Prof. dr. Franz Messerli és munkacsoportjának a Journal of the American Academy of Cardiology folyóiratban megjelent ajánlásából kiderül, hogy a két hatástani csoportba sorolt vegyületek terápiás hatása nem mutat jelentős eltéréseket, ugyanakkor az angiotenzin-II-receptor antagonisták jóval kevesebb mellékhatással rendelkeznek. Az ACE-gátlók és a zartánok vérnyomásra, összhalálozásra, kardiovaszkuláris elhalálozásra, illetve szívelégtelenség- szívinfarktus- vagy stroke miatti elhalálozási gyakoriságra kifejtett hatása körülbelül azonos.    Ellenben, az angiotenzin I angiotenzin II-vé alakulását gátló ACE-gátlók a szintén ugyanezen az enzimen keresztül zajló bradikinin-bontást is akadályozzák. A bradikinin felszaporodása vezet az ACE-gátlóknál tapasztalt leggyakoribb mellékhatáshoz, a száraz köhögéshez. Továbbá, a hisztaminhoz hasonló szerkezetű bradikininnel magyarázható az ACE-gátlók jelentette angioödéma-rizikó is; az angiotenzin-II-nek a receptorához való kötődését gátló zartánok ezt a rizikót nem hordozzák magukban.

Fotó: 123rf

Több mint 58 ezer hipertóniás beteg kezeléséből levont következtetések

Az ACE-gátlókon és a zartánokon kívül egyéb hatástani csoportba tartozó hipertónia esetén alkalmazható szerek hatását vetette össze egy 2018-ban közölt, 24 korábbi klinikai vizsgálat eredményeit összegző Cochrane meta-analízis (n=58040). A vizsgálat legfőbb megállapításai a következők:

• magas szintű evidencia támogatja a kisdózisú tiazidok összmortalitást, kardiovaszkuláris mortalitást, stroke, valamint koronáriás betegség miatti elhalálozást csökkentő hatását.
• az ACE-gátlók esetében az összmortalitásra, kardiovaszkuláris mortalitásra, stroke, valamint koronáriás betegség miatti elhalálozásra kifejtett kedvező hatást csak alacsony–közepes szintű evidencia támasztja alá.
• alacsony-közepes szintű evidencia alapján a magas dózisban adagolt tiazidok mérséklik a stroke miatti elhalálozást és a kardiovaszkuláris mortalitást, de nem csökkentik az összmortalitást.
• alacsony-közepes szintű evidencia támogatja a béta-blokkolók stroke miatti elhalálozást és kardiovaszkuláris elhalálozást csökkentő hatását, ugyanakkor nem igazolt azok összmortalitást és koronáriás betegség miatti elhalálozást csökkentő hatása.
• a kalcium-csatorna blokkoló hatóanyagoknál alacsony evidencia-szintű azok stroke-ra, valamint kardiovaszkuláris események gyakoriságára kifejtett kedvező hatása, illetve nem igazolt azok koronáriás szívbetegséget és összmortalitást csökkentő hatása.

Összességében: a kis dózisú tiazidok adagolása valamennyi vizsgált végpont szempontjából kedvező hatású a mérsékelt vagy súlyos hipertóniában szenvedő felnőtt betegeknél. Az ACE-gátlók és a kalcium-csatorna blokkoló hatóanyagok terápiás hatása ehhez hasonló lehet, azonban ezeknél a hatóanyagoknál alacsonyabb szintű evidencia áll csak rendelkezésre ebben a tekintetben. A Cochrane-review alapján a béta-blokkolók és a nagy dózisú tiazidok hatása alulmarad a kisdózisú tiazidokéval szemben a vizsgált végpontok tekintetében.  

Forrás: JACC, Cochrane Database Syst. Rev.