Vérnyomáscsökkentés az elme segítségével
A Beth Israel Deaconess Medical Center Genomikai, Proteomikai, Bioinformatikai és Rendszerbiológiai Központja kutatóinak vezetésével azonosították az immunrendszer, a metabolizmus és a cirkadián rendszer azon génjeit és biológiai útvonalait, amelyek relaxáció hatására a magas vérnyomás csökkenését eredményezik.
Tudományosan igazolt, hogy a relaxációs válasz – a menekülj-vagy-harcolj stresszválasz fiziológiai és pszichológiai ellentéte – kiváltható relaxációs technikákkal, pl. jógával vagy meditációval, és csökkenthető általuk a hipertónia. Mindazonáltal, eddig nem volt ismert, hogy a relaxáció pontosan milyen mechanizmus révén csökkenti a vérnyomást. Most egy új vizsgálat, ami a Beth Israel Deaconess Medical Center (BIDMC), a Massachusetts General Hospital (MGH) és a Benson-Henry Institute for Mind Body Medicine kutatóinak részvételével zajlott, feltárta ezeket a molekuláris mechanizmusokat. Az eredmények a Journal of Alternative and Complementary Medicine című szaklapban jelentek meg (Bhasin Manoj és munkatársai: Specific Transcriptome Changes Associated with Blood Pressure Reduction in Hypertensive Patients After Relaxation Response Training). A vizsgálatot az amerikai Centers for Disease Control and Prevention szponzorálta.
A vizsgálat egyik vezetője, Randall Zusman, a kórház magas vérnyomás részlegének vezetője az MGH közleményében kifejti: „Tradicionálisan a hipertenziót farmakoterápiával kezeljük, de nem minden beteg reagál a gyógyszerekre, és sokan szembesülnek azok mellékhatásaival. Ezeknél a betegeknél felmérhetetlen értékük van az alternatív terápiáknak. Vizsgálatunk eredménye azt igazolja, hogy gyógyszert nem szedő hipertóniások esetén a relaxációs válasz sikeresen enyhíti a magas vérnyomást.”
A BIDMC Genomikai, Proteomikai, Bioinformatikai és Rendszerbiológiai Központjának vezetője, Towia Libermann hozzátette azt is, hogy ez az első olyan vizsgálat, ami gondosan dokumentált, perzisztens hipertenzióval élő, gyógyszert nem szedő felnőttek esetében vizsgálja az úgynevezett mind-body intervenciók hatását a magas vérnyomásra, és azonosítja azokat a génexpressziós változásokat, amelyek összefüggésben állnak ezzel a hatással.
A kutatók kifejtik: négy évtizeddel ezelőtt a Benson-Henry Institute for Mind Body Medicine névadó igazgatója, Herbert Benson (aki a jelen tanulmány szerzői között is szerepel), leírta a relaxációs választ, és azonosította azokat a mérhető testi paramétereit (pl. a légzés- és szívfrekvencia csökkenése), amelyek befolyásolhatók mind-body intervenciók (köztük jóga vagy meditáció) révén. Azóta az is bebizonyosodott, hogy a hosszú távú relaxációs gyakorlat az agykéreg vastagságának növekedésével és speciális génexpressziós változásokkal jár együtt.
Jelen vizsgálatban 58 első stádiumú magasvérnyomás-beteg (szisztolés vérnyomás: 140-159 Hgmm, diasztolés vérnyomás: 90-104 Hgmm) vett részt. A résztvevők vagy eleve nem szedtek antihipertenzív gyógyszereket, vagy a vizsgálat kezdete előtt 5 héttel abbahagyták azok szedését. A vizsgálat részeként standardizált depresszió, stressz és szorongás kérdőíveket töltöttek ki, majd egy nyolc hetes, heti egy alkalmas relaxációs tréningben vettek részt. A tréninget úgy tervezték, hogy alkalmas legyen a relaxációs válasz kiváltására, így része volt a rekeszizomlégzés gyakorlása, tudatosság-meditáció és mantra-ismétlés, valamint az intruzív gondolatok ignorálásának elsajátítása is. A résztvevők hanganyagot is kaptak, aminek segítségével napi egyszeri alkalommal otthonukban is elvégezték a tréninggyakorlatokat.
A 8 hetes tréninget 24 beteg csinálta végig; ekkor a résztvevők kitöltötték ugyanazokat a standard depresszió, stressz és szorongás kérdőíveket, és a kutatók a vérminták alapján elemezték a génexpressziós mintázatokat. A 24 beteg közül 13 esetében következett be klinikailag releváns vérnyomás-csökkenés, azaz ezen betegek vérnyomása a 140/90 Hgmm-es határ alá került (reszponderek). Ezt követően a kutatók megkeresték azokat a génexpressziós változásokat, amelyek csak a reszponderekben jelentkeztek: a reszponderekben a vizsgálat kezdetéhez képest a 8 hetes tréning után 1.771 gén expressziós mintázata változott meg; a vérnyomás csökkenése korrelált az immunrendszert szabályozó, a metabolizmusban (különösen a glükóz-metabolizmusban) részt vevő, a kardiovaszkuláris rendszerben és a cirkadián ritmusban közreműködő útvonalak génjeinek átíródásával.
Mint a kutatók kifejtik, a génátíródás interaktív hálózati elemzése megmutatta, hogy a vérnyomás-csökkenés szempontjából kritikus gének expressziója módosult, azaz bebizonyította, hogy a relaxációs válasz – legalábbis részben – ezen gének átíródásának módosítása révén érvényesül.
