Segíthet a relaxáció az egészségügyi dolgozókon és a bélbetegeken

Egy pilótavizsgálat kimutatta, hogy 9 hetes relaxációs tréning révén szignifikánsan csökkenthetők az irritábilis bél szindróma (IBS) és a gyulladásos bélbetegségek (IBD: Crohn-betegség, colitis ulcerosa) klinikai tünetei, és módosítható a gyulladásos és a stresszválaszban közreműködő, valamint az energiametabolizmust kontrolláló gének expressziós szintje. A PLOS ONE című szaklapban megjelent tanulmány az első, amely az IBS és az IBD kezelésében vizsgálja a relaxációs technikák hatásosságát, továbbá az első olyan vizsgálat, amely bármely betegségben szenvedők esetében a relaxációs válasz hatását tanulmányozza a gének kifejeződésére, írják közleményükben a kutatók. Braden Kuo és munkatársainak tanulmánya - Genomic and Clinical Effects Associated with a Relaxation Response Mind-Body Intervention in Patients with Irritable Bowel Syndrome and Inflammatory Bowel Disease – szerint érdemes a stresszcsökkentő relaxációs módszereket egyéb gasztrointesztinális kórképekben szenvedő betegeknek is megtanítani.

Mint a tanulmány első szerzője, Braden Kuo elmondja, egyedülálló, hogy vizsgálatuk bemutatta, milyen nagy mértékben befolyásolják a mind/body technikák a gyulladásos faktorokat, a stresszválaszt és az energiametabolizmust kontrolláló gének működését.

A stressz ismerten közreműködik mind az IBS, mind az IBD tüneteinek megjelenésében, és mivel a tünetek maguk is fokozzák a stresszt, az ördögi kör megtörése szignifikáns klinikai eredményeket hozhat, fejtik ki az amerikai Massachusetts-i Kórház kutatói.

A meditáció, a jóga, az ima és egyéb relaxációs módszerek következtében kialakuló mély fiziológiás ellazulást eredményező relaxációs választ 40 évvel ezelőtt Herbert Benson, a most megjelent vizsgálat egyik társszerzője írta le részletesebben. Azóta sok vizsgálat bizonyította, hogy a relaxáció rendszeres gyakorlása nemcsak a szorongást enyhíti, de direkt módon befolyásol különböző fiziológiás faktorokat, így csökkenti a vérnyomást és a szívfrekvenciát is.

A most megjelent vizsgálat során 19 IBS-ben és 29 IBD-ben szenvedő beteg esetében tanulmányozták, hogy milyen hatással van a stresszredukciós technikákat, kognitív eszközöket és egészségfejlesztő viselkedésmódokat tanító, 9 hetes tréning a páciensek életminőségére, illetve génexpressziós profiljára. A 9 hét alatt hetente csoportos tréningekben vettek részt a betegek, továbbá naponta 20 percet otthonukban is gyakorolniuk kellett. A vizsgálat kezdetekor, a felénél, a végén, illetve 3 hét elteltével kérdőívekkel mérték fel a betegségtüneteket, a szorongást és a fájdalmat, valamint az életminőséget. A génexpressziós mérések a vizsgálat kezdetekor és egy héttel a tréning befejezése után történtek (a perifériás vér transzkriptoma-analízise).

Az eredmények szerint a tréning végére mindkét betegcsoport esetében szignifikánsan csökkentek a tünetek, a szorongás és a fájdalom, valamint szignifikánsan javult az életminőség; az eredmények fennmaradtak a rövid utánkövetési periódus végéig. Az IBS-betegek esetében 200 gén, míg az IBD-betegek esetében 1000 gén expressziós profilja változott meg,a relaxáció a leginkább szignifikáns módon mindkét betegség esetén az NF-kB génjének expresszióját módosította. A kutatók az eredményekhez hozzáfűzik, hogy a továbbiakban hosszabb, randomizált vizsgálatokra van szükség, amelyekben a bevont betegek nagyobb száma lehetővé teszi, hogy a gyulladásos fehérjemarkerek változásaival kapcsolatban is szignifikáns eredményeket lehessen elérni.

Egészségügyi dolgozóknak

Munkahelyi relaxációs tréninggel 40 százalékkal csökkenthető az intenzív osztályon dolgozó ápolók által megélt stressz mennyisége, írja a Journal of Occupational and Environmental Medicine című szaklap tanulmánya (A Small Randomized Pilot Study of a Workplace Mindfulness-Based Intervention for Surgical Intensive Care Unit Personnel).

A 8 hetes tudatos jelenlét alapú stressz-redukciós intervenció a kognitív elemeken kívül jógát, izomnyújtást, meditációt és zeneterápiát tartalmazott, a tréningre az Ohioi Állami Egyetem sebészeti intenzív osztályának dolgozói körében, a munkahelyükön került sor. A tréning előtt és után egy héttel mérték a résztvevők pszichológiai és biológiai stresszmarkereinek szintjét és kiégésük mértékét (a nyál a-amiláz szintje, vérnyomás, pulzusszám, valamint pszichológiai kérdőívekkel irritábilitás, idegesség, koncentrációs nehézségek, memóriaproblémák, étvágy, alvás stb.).

Mint a tanulmány vezető szerzője, Maryanna Klatt elmondja, az egészségügyi dolgozókat érő stressz szintjét nem lehet csökkenteni, azonban módosíthatjuk az ápolók és az orvosok stresszel kapcsolatos reakcióit, növelhetjük megküzdési képességeiket, csökkenthetjük a burnout szindróma kialakulásának kockázatát. A vizsgálat eredményei is azt mutatták, hogy a munkahelyi stressz mennyisége nem csökkent a 10 hét alatt, de a kontrollcsoporthoz képest a tréningben részesülők stresszmarkerei szignifikánsan javultak, kiégettségük szintje csökkent.