Egyetlen tablettával a stressz ellen?

Mindannyian megélünk életünk során stresszteli helyzeteket, írja a New Scientistben Jessica Hamzelou, akár egyszeri jelentős esemény keretében, pl. ha meghal egy hozzánk közel álló személy, akár egyszerre kisebb stresszterhelést jelentő, krónikus kihívások kapcsán, ha pl. hosszabb ideig küzdünk, hogy elérjük valamilyen célunkat.

A stressznek való kitettség a pszichiátriai betegségek egyik legnagyobb kockázati tényezője, legyen szó major depresszióról vagy poszttraumatikus stresszbetegségről (PTSD): míg egyesek megtalálják a módját, hogy hogyan birkózzanak meg ezekkel a kihívásokkal, másoknál a stressz affektív kórképek kialakulásához vezethet. A veszélyeztetettek számára segítséget jelentenek azok a módszerek, amelyek fokozzák az ellenálló képességet és védelmet nyújtanak a depresszió vagy a PTSD ellen, azonban jelenleg még nem rendelkezünk olyan farmakoterápiával, ami a különféle pszichoterápiák és meditációs, relaxációs módszerek mellett betölthetné ezt a szerepet.

Mint Hamzelou kifejti, a Biological Psychiatry című szaklapban megjelent tanulmány - Ketamine as a Prophylactic Against Stress-Induced Depressive-Like Behavior - első szerzője, Rebecca Brachman véletlenül fedezte fel a stressz negatív hatásainak megelőzésével kapcsolatos gyógyszeres lehetőséget. A New York-i Columbia University kutatója a ketamin egy napjainkban egyre ismertebbé váló alkalmazási lehetőségét vizsgálta egereken: a szer hatásosan és gyorsan csökkenti a depressziót, de mint kiderült, megelőzésére is alkalmas lehet.

A megelőzéssel kapcsolatos további vizsgálatok során a kísérleti állatok vagy egyetlen dózis fiziológiás sóoldatot kaptak, vagy egyetlen adag ketamint, majd egy hét múlva folyamatos stressznek tették ki őket. Az egerek egy része a tanult tehetetlenséget modellező, krónikus szociális kudarc stressz-modellben élt két hétig, másik részük három hetes krónikus kortikoszteron-kezelésben részesült.

A kontroll-állatokban a krónikus szociális stressz depresszió-szerű viselkedést váltott ki, míg a profilaktikus ketamin megelőzte a krónikus szociális stressz káros hatásait, továbbá az egyetlen adag ketamin a krónikus kortikoszteron-kezelés viselkedéses hatásainak kialakulását is megakadályozta. Amikor a ketaminnal előkezelt, majd krónikusan stresszelt állatokat egyszeri stressznek tették ki – vízbe dobták őket -, azonnal megindultak a kijárat felé, míg a prevencióban nem részesült egerek nem kísérelték meg a menekülést (ez a rágcsálókban kialakult depresszió klasszikus jele).

A ketamint kapott egerek kognitív képességei és metabolizmusa sem módosult a stressz következtében, holott a kialakuló depresszió során ezek mind romlanának, mondja Brachman. A ketamin egyszeri adagja révén a stresszelt egerek úgy néznek ki, mintha semmi stressz nem érte volna őket, teszi hozzá az idegkutató.

Az egyetlen adag ketamin depressziót megelőző hatása a stresszteli események lezárulta után még négy hétig tartott, és bár a depresszió tünetei nem jelentkeztek a kezelt állatoknál, némelyik egér szorongásos jeleket azért produkált. Brachman szerint tehát a szer – amit a kutatónő depresszió ellenes vakcinának nevez - inkább a depresszió, és nem a szorongás megelőzésére lesz használható, és ha a humán vizsgálatokban is bizonyít, alkalmazható lesz pl. katonák esetében, vagy természeti katasztrófák utáni mentésben dolgozóknál, illetve azoknál, akikkel súlyos betegség diagnózisát kell közölni.

A kutatásoknak a továbbiakban azt is ki kell deríteni, hogy a depresszió elleni védőhatás akkor is fennáll-e, ha a ketamint a stresszt jelentő esemény bekövetkezte után alkalmazzuk.

A kritikusok szerint azonban ha működne is a ketamin a humán depresszió prevenciójában, akkor sem lenne érdemes használni, mivel a stressz a legtöbb ember esetében az élet normális velejárója, ami esetenként egyenesen hasznos is lehet. Mint Charles Figley trauma-pszichológus nyilatkozta a New Scientistnek, azok, akik gyermekkorukban találkoztak stresszteli eseménnyel, a későbbi életük során jobban kezelik azt, és félő, hogy a gyógyszeres beavatkozással egy normális viselkedésmódot medikalizálnánk. A pszichológus arra is figyelmeztet, hogy ha egy szer elérhető lenne a depresszió prevenciója indikációban, majdnem bizonyosan lehetetlen volna nyomon követni, hogy ki adja azt kinek. A tablettás módszer csak akkor lenne igazán hasznos, ha pontosan meg tudnánk mondani, kik azok az emberek, akik különösen sérülékenyek, és csak a számukra tennénk lehetővé annak alkalmazását.

A disszociatív (szétválasztja a tudat különböző komponenseit) és pszichedelikus hatású ketamint, amely a klinikai farmakológus és pszichiáter Karl Jansen szerint megfelelő dózisban a halálközeli állapothoz hasonló élményeket, testen kívüli élményt vált ki, az 1960-as évek óta használják anesztetikumként (az agyat azáltal kapcsolja ki, hogy „túlingerli”, mint egy epilepsziás roham), és az elmúlt években depresszió elleni szerként is vizsgálják. Ez utóbbi alkalmazása azért is nagy lehetőségeket tartogat, mert a többi antidepresszánssal ellentétben hatása nem hetek múlva jelenik meg, hanem azonnal, azonban, mint a legtöbb szernek, hosszú távú alkalmazás során nem kívánt mellékhatásai is lehetnek. Mivel már befogadott szer, ha a vizsgálatok során hasznosnak bizonyul, hamar bekerülhet a humán gyógyászat eszköztárába, ráadásul megelőzésképpen nem kell folyamatosan, hosszú távon alkalmazni.