Velkey újraválasztásról, kitartásról, csüggedésről
Velkey György júniustól ismét a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) elnöke is. Megválasztása után a 777 blognak adott interjút.
Hogyan élte meg az újraválasztását?
2004 óta benne vagyok a Kórházszövetség vezetőségében, 2013 és 2016 között már voltam egyszer elnök, tehát ez számomra ismerős terep. Őszintén; nem gondoltam, hogy lesz még itt vezető szerepem, de ahogy eljött az elnökválasztás ideje, többen megkérdezték, nem csinálnám-e újra. Kedves hívás volt, amit úgy éreztem, a rendszer ismeretében, szolgálatból szívesen vállalok. Ahogy megnyilvánult felém a kérdés, a bizalom, azt gondoltam; miért is ne mondanék igent? Sokféle társaságot, szervezetet vezettem már. 60 éves elmúltam, talán kevés már bennem a karrier-vagy dicsőségvágy. A Bethesda Gyermekkórházat nagyon szeretem és szeretném, hogyha még igazgatásom alatt felépülne olyan módon, ahogy az a lehető legjobb. A Kórházszövetség elnökének lenni egy plusz szolgálat. A kórházak ügye, az egészségügy helyzete sok tekintetben mozgásban van, és a Szövetség tudását, tapasztalatrendszerét érdemes megfogalmazni, a döntéshozók elé tárni, hogy így alakítsunk a kórházi kultúrán.
Gondolja, hogy ez az elnökségi idő más lesz a korábbihoz képest új víziói, célkitűzései miatt?
Igen, más lesz, mert a körülmények mások és ebből adódóan a célkitűzések is. Az elmúlt időszakban részben a koronavírus-járvány, részben az egészségpolitika átalakulásai miatt inkább távolságtartóbb, bizalmatlanabb kapcsolat volt a Kórházszövetség és a Minisztérium között. Most próbáljuk ezt a kapcsolatot újra konszenzuskeresővé és konzultatívvá tenni, és azt látjuk, hogy van erre igény a kormányzat részéről is. Fontos, hogy az egészségügyben jelen lévő napi kérdések, gondok előkerüljenek, és tudjunk ezekről együtt beszélni. Mivel régóta benne vagyok az egészségpolitikusi körben, talán tudom ezt a folyamatot segíteni.
Egy másik tényező, hogy a kórházak az elmúlt évtizedben állami felügyelet és állami fenntartás alá kerültek. Már látjuk, hogy ez az új helyzet tömbszerűvé teszi a kórházi világot; ebben a homogén rendszerben egyesekben megkérdőjeleződött a Kórházszövetség létjogosultsága is. Az igazság azonban az, hogy ennél nagyobb létjogosultsága talán sose volt a Szövetségnek. Az állami fenntartói működtetés ugyanis döntően utasításos rendszerként működik, a belügyminisztériumi irányítás ezt tovább erősítheti. Ugyanakkor az egészségügyben a rend mellett különösen fontos a párbeszéd is. Kell, hogy a különböző szereplők (a betegek, betegszervezetek, kórházak, hivatalok, biztosító) partneri viszonyban tudjanak egymással beszélni, és így segítséget nyújtani abban, hogy a döntések emberibbek és árnyaltabbak legyenek, a részletekre jobban figyelők. Ez pedig a Kórházszövetség jól bejáratott terepe.
Harmadik víziónk, mondhatni stratégiai célunk, hogy a kórházi lét élhetőbb legyen mind a betegek, mind a munkatársak számára. Az elmúlt években elindul valami e téren, és ebben a Kórházszövetségnek is jelentős szerepe volt. Családbarát kórházi díjrendszert alakítottunk ki, hiszen fontos, hogy egy kórház ne csak betegbarát legyen, hanem figyeljen a hozzátartozók, a család, az édesanyák, a gyerekek, az idősek szempontjaira is. Másrészt fontos megsegíteni a munkatársakat például üdülési lehetőségekkel, vagy díjazással kiemelni a jó szereplőket. A covid előtt nagyon szépen működött az is, hogy értékes élőzenét vigyünk a kórházakba a Bach Mindenkinek Fesztivállal. Ezek talán apró elemnek tűnnek, amikre lehet legyinteni, de mi úgy érezzük, igenis van jelentőségük abban, hogy jobb legyen a kórházi kultúra. Segíteni szeretnénk azt is, hogy az intézményeinkben javuljon a szolgáltatás színvonala.
A kórházakban zajló szakmai munka színvonalát a beteg valójában alig látja, de a szolgáltatás színvonalát nagyon jól meg tudja ítélni. Össze tudja hasonlítani a körülményeket és a kommunikációt a hotellel, a termálfürdővel és az étteremmel.
Ezek alapján az egészségügyről általában az az emberek véleménye, hogy pocsék vagy nem elég jó, és azt feltételezik, hogy akkor a szakmai munka színvonala sem jó. Pedig többnyire sokkal jobb az így feltételezettnél! Ezen az aszimmetrián érdemes javítani! Meggyőződésem, hogy ha a szolgáltatás színvonalára jobban figyelünk, a rendszer társadalmi megítélése is jelentősen javulhat. Ezeken túl muszáj új témákat behoznunk; a mostani konferenciánkon például hangsúlyos volt a fenntarthatóság, a zöld kórházak kialakítása, vagy a digitalizáció, amely átalakítja az egészségügyet, de fontos téma a társadalmi kérdések megjelenése a kórházi világban. A mindennapok során a pénzügyi egyensúly megtartása, és a gyógyító-ápolói tevékenység jobbítása mellett nehezen tudunk távolabbra látni. Ezért is nagy jelentőségűek a Kórházszövetség konferenciái, amelyek sűrítményei azoknak a témáknak, amelyekről beszéltem: kultúrateremtés, konzultáció, párbeszéd. Szeretnénk a jövőben többféle konferenciát, találkozót rendezni, így színesítve a működésünket.
Jó hallani ezekről a tervekről! Mi segíti abban, hogy kitartson? Előfordul, hogy az egészségügy jelenlegi helyzetét látva elcsügged?
Rutinos vagyok már, nem könnyű a kedvemet szegni, ismerem a nehézségeket. Nagyon sokat jelent nekem az a közösség, amelynek tagjaival együtt dolgozunk, a Kórházszövetség elnökségi tagjaival kialakult egy jó munkakapcsolat. Módszeres munkát szeretnénk kialakítani, ahol mindenkinek megvan a maga konkrét feladata, a szakterülete, amivel foglalkozik, amivel kapcsolatban naprakész, amiről tárgyal a szakértőkkel és a különböző döntéshozókkal. Tehát az elnökségi munka nem egyszemélyes, hanem nagyon is közös, napi szinten az elnökségi tagokkal, és folyamatosan a tagkórházakkal is. Ezeket a kapcsolatokat szeretnénk erősíteni. Ugyanakkor világosan látom a sok visszajelzésből, adatból a kórházaink gondjait, bajait és időnként a lehangoló perspektíváit is, de azt gondolom, van esély ezek megváltoztatására, és látom a döntéshozókban is az erre való igényt. Most új felállású egészségpolitika van kialakulóban olyan emberekkel, akik szeretnének tenni és jót tenni az egészségügyért. A változás lehetősége és a csapatmunka örömet ad.
