Velkey: A munkaerőhiány a legkritikusabb kérdés
A legfontosabb az ápolók és a szakdolgozók kérdése az egészségügyben – mondta Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke az InfoRádió Aréna című műsorában.
Vége van a felmondási tilalomnak, tapasztalnak mozgást az orvosoknál és a szakdolgozóknál?
Egyelőre adatokat gyűjtünk. Nagy mozgást nem tapasztalunk. Nyilván izgatottan várjuk az eredményeket. Saját kis kórházamban nincs mozgás. Az elmúlt bő két évben rengeteg minden történt az egészségügyben, többször voltunk ilyen helyzetben, akár a jogállási törvény bevezetésekor, vagy amikor az oltásokról kellett dönteni a munkatársaknak, hála istennek, nem volt nagy mozgás, minden munkatársra nagy szükségünk van, reméljük, hogy megmaradunk és tudunk tovább dolgozni minél többen. Vannak hiányok, ápolói, orvosi területen és más munkatársaknál is, úgyhogy nagyon szeretnénk, hogy minél többen maradjunk.
Mitől függ ön szerint, hogy elindulnak-e a dolgozók?
Nagyon nehéz időszak után vagyunk, nagyon sokan fáradtak, kiégtek, ez a bő két év nagyon sok erőt kivett a munkatársakból, rengeteg tapasztalatot is szerzett mindenki, de nagyon sok sikerélmény mellett sok kudarcélmény is érte az ágazatban dolgozókat. Nagyon sokat változtatott a jogállási törvény, az ápolóknál van egy bérfeszültség, ezek sokat jelentenek. A helyi kultúrától nagyon sok függ, mert az, hogy valaki megmarad-e a munkatársi körben egy adott kórházban, azért nagyon sokban felelős a helyi kultúra, amiért sokat tehetünk a magunk helyein.
Mi a gyakorlat? Akik elmennek, a szakmát hagyják el vagy csak az adott ellátási helyet?
Összességében a vártnál sokkal kevesebben mentek el, és ezért nagyon hálásak vagyunk. Nehéz időkben nagyon szépen kitartottak a munkatársaink a rendszerben. Az elvándorlásnak hosszú története van a magyar egészségügyben, nagyon sokan külföldre mentek, ez a fajta áramlás most jelentősen lecsökkent, a rezidensek maradnak, nagy munka van abban az elmúlt bő évtizedben, hogy a rezidensösztöndíjakkal, most az orvosbéremelésekkel sokan maradtak. Az ápolók között is volt hullám, amikor sokan külföldre mentek, ez most jóval kisebb mértékű, az ágazatból is elmentek nem kevesen, ez egy súlyos gond, főleg az ápolóknál, hogy a pult mögötti munkák kényelmesebbek, nem műszakosak, ezek vonzók voltak. Ebben is sokat változtatott a Covid, illetve kétségtelen tény, hogy van, aki ágazaton belül is magánellátások felé mozog. Nagyon sokszínű a kép.
(...)
Van egy egységes, elektronikus szolgáltatási tér, ebben az ember láthatja, hogy milyen beavatkozásokat végeztek rajta. Ugyanazt a beavatkozást az államiban is lekönyvelhetik meg a magánban is?
Az EESZT az elmúlt évek egyik legnagyobb előrelépése és további lehetőségeket jelent, azt, hogy egyre inkább látunk mindent tisztán, mert azért van ebben sok finomítandó. A lehetőség megvan, a gyakorlat egyre inkább működik, és ezért összevethetők egyre inkább ezek az adatok, és ilyen formában az említett gondok kiküszöbölhetők lehetnek. Ezen dolgozni kell, hogy ez a gyakorlatban is így megvalósuljon.
A Kórházszövetségnek van mandátuma arra, hogy ezekben az ügyekben javaslatot tegyen az egészségügyi kormányzatnak?
Múlt héten volt a Kórházszövetség konferenciája, ott választottak engem is újra elnöknek, és nagyon sokat beszélgettünk, nagyon jó terep ez arra, hogy döntéshozók, különböző hatóságok vezetői, illetve kórházvezetők és a saját munkatársaink sokat beszélgessünk. Azt tapasztaltuk, hogy nagyfokú nyitottság, érdeklődés volt, és egy olyan hangulat alakult ki, hogy meg tudjuk egymással osztani a gondolatainkat. Nyilván a döntés ott van, de rengeteg tapasztalat nálunk van, és erre figyelem van és érdeklődés, amit köszönünk, és igyekszünk ezzel élni.
