Várólisták: mikor lesz megoldás?

A kormány decemberi egészségügyi segélycsomagjában 2,7 milliárd forintot juttatott a legkritikusabb várólisták csökkentésére. A Semmelweis-terv átfogó megoldást kíván nyújtani, a további konkrétumok azonban váratnak magukra.

A műtéti és vizsgálati várólisták végeláthatatlan hosszúsága egyre bosszantóbb mindazok számára, akiknek gondjuk támad egészségükkel, és nem feltétlenül szeretnének költséges magáneljárások által gyógyulni. 2007. január 1. óta érvényes az a 2006. évi törvénycsomag, amely várólista vezetését írja elő bizonyos vizsgálatok és műtétek esetén. Ez alapvetően kétféle listát különít el: a központi, transzplantációs várólistát, melyet az Országos Vérellátó Szolgálat Központja vezet, illetve az intézményi várólistát, melyeket a kórházak maguk kezelnek. Utóbbi kapcsán a jogszabály 19 beavatkozást nevesít, a többi fekvőbeteg-ellátás tekintetében az intézmények maguk döntik el, hogy vezetnek-e várólistát. A fül-, orr-, gégegyógyászat, ortopédia, sebészet, kardiológia, urológia és nőgyógyászat bizonyos beavatkozásainak listáját minden gyógyintézet saját honlapján tesz közzé.

Hogy a páciens ezek alapján mikor kerül sorra, az aztán attól függ, mikor kereste fel orvosát, mikor esett át a betegség egyértelmű megállapításához szükséges egyéb vizsgálatokon, mikor tudták egyértelműen megállapítani a problémát és így mikor kerülhetett fel végre arra a listára, ami életminőségét, akár életét jelenti. Természetesen hogy utóbbin milyen sorszámot kap, az esete sürgősségétől, az ellátás várható eredményétől is függ. Később, állapotrosszabbodás esetén elképzelhető a sorrend módosulása, de orvoshiány vagy annak megoldása is változást eredményezhet.

A kórházak honlapján elérhető listákon látható, hogy a kezdő, 2007 őszi dátumok még csak egy hetes várakozási időt jelentettek. Mivel azonban a műtétek száma korlátozott (pl. a győri Petz Aladár kórházban ekkor még csak átlagosan tíznaponta végeztek szürkehályog műtétet), egyre nőtt a várakozási idő. A korlátozás, azaz az egészségbiztosítók által kiszabott teljesítményvolumen-korlát (tvk) fölött ugyanis az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) egyetlen fillért sem fizet a gyógyászati intézményeknek. Noha eszköz, idő és szakember sok esetben rendelkezésre állna, az Egészségbiztosítási Alap pénzhiánya miatt a tvk léte jelenleg nélkülözhetetlen.

Évekig várakozni

Ennek nyomán a kezdeti várakozási idő még 2007-ben drasztikusan növekedni kezdett, ma akár több évre is rúghat. Legkritikusabb a protézis- és a szemműtétek területe, itt a beteg két-háromévnyi türelmét is kérhetik - az EU hasonló műtétekre kiszabott 90 napos határértéket tehát jócskán túllépjük. A Mandiner kérdésére válaszolva dr. Csiba Gábor, a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnöke elmondta, ez azzal indokolható, hogy ezek a legköltségesebb beavatkozások. „Mivel a kórházak egységesen betegellátásra kapják a pénzt, először arra fordítják, ami kevesebb forrást igényel. Egyébként európai viszonylatban a magyar helyzet nem olyan rossz, Angliában például kétszer ennyi a várakozási idő.”

Sajnos nemcsak a beavatkozások, de az azokat megelőző vizsgálatok sem végezhetők el azonnal. Ezt illetően nagy a szórás a kórházak között: az MRI esetében egy hét és 3-4 hónap, a CT esetében pedig egy hét és két hónap között mozog az átlag. Azokat a betegeket, akiknél daganat lehetősége merül fel, vagy kardiológiai vizsgálatra szorulnak, az intézmények elméletileg előnyben részesítik, tőlük átlagosan egy hónap türelmet kérnek.

Az oldal egy mosonmagyaróvári asszony példáját ismerteti, akinek egy rutinszűrés alkalmával jóindulatú daganatot találtak pajzsmirigyén. Mivel panaszai voltak, orvosa további vizsgálatokra küldte, ahol azonban két hónapos várólistával szembesült. Ahogy tünetei rosszabbodtak, felkeresett más kórházakat is, a mielőbbi eredmény megszerzése érdekében. Sopronban például csak két hetet kellett volna várnia, onnan azonban elutasították, mivel bejelentett lakcíme alapján ott nem jogosult ellátásra. Mire a kezeléséhez szükséges vizsgálati eredményeket kézbe kapta, daganata másfélszeresére nőtt, beborította hangszálait, felborult hormonháztartása megkeserítette mindennapjait. „A műtétekre várakozók esetében is sok esetben tapasztalunk állapotromlást. Előfordul, hogy mire operációra kerül a sor, már egy teljesen más szintű betegséggel állunk szemben, mint amikor a páciens a listára felkerült. Az időseknél az általános állapotromlás is kockázatnövelő” - fűzte hozzá dr. Csiba Gábor.

A Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzat 2007-ben egy olyan gazdasági társaság létrehozását tervezte, amely lehetőséget biztosít az önköltséges műtétek legális lebonyolítására. Az ügy nagy port kavart. Ma ugyanis, ha a kórház „területén kívüli” beteget kezel, elkérheti az ápolás költségeinek 30 százalékát, maximum 100 ezer forintot (co-payment), az intézmények azonban ritkán élnek ezzel a bevételszerzési lehetőséggel.

Egyes vélemények szerint, ha kötelezővé tennék a fizetést a betegek számára, az OEP is kifizetné az ellátást, javulhatna az intézmények gazdasági helyzete. Az állam, az egészségügy reformálására készülő Semmelweis-tervben rögzíti ugyan, hogy a sorban állás pénzzel történő kiváltása nem támogatható (mert ellentmond a szolidaritás alapelvének), kivételt képez azonban olyan esetekben, ahol nem a közfinanszírozott ellátások terhére történik. „Hogy visszásságok ne alakulhassanak ki, a fizető betegek várólistáit elkülönítetten kell kezelni, folyamatos, szigorú ellenőrzést kell végezni. Az OEP-ban már folyamatban van a várólisták nyilvántartási rendszerének kialakítása” – válaszolta a lap kérdésére a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkárságának munkatársa.

A teljes cikket a Mandíner oldalán olvashatja.