Válság az egészségügyben: lejjebb vagy feljebb vezet az út?
A kilencvenes évek közepe óta szétesettség, az együttműködés hiánya jellemzi az egészségügyet. Így a 2008-ban bekövetkezett, világméretű gazdasági-pénzügyi katasztrófa egy már jóval korábban súlyos, komplex válsággal küzdő rendszerre sújtott le. Van-e ebből a helyzetből kiút, s ha igen, miként? Erre kerestek választ az ELTE TáTK Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontja, s a Medical Tribune közös nemzetközi szimpóziumán rendezett kerekasztal résztvevői.
"Az egészségügy kihívásai a gazdasági válságot követően" címmel megrendezett nemzetközi szimpózium résztvevői abban mindannyian egyetértettek, hogy a hazai egészségügyi ellátórendszert régóta igen sokféle, mélyreható válság sújtja, mint ahogy többé-kevésbé abban is: talán épp ez a mélyrepülés hozza el a kitörés lehetőségét. Szócska Miklós, az Egészségügyért Felelős Államtitkár szerint, a több éve tartó polgárháborús helyzethez társuló 2008-as válság olyan helyzetet teremtett, amelynek megfáradt résztvevői békére, nyugodt munkára vágynak. Egy ilyen helyzetben könnyebb kimondani az igazságot, túllépni olyan tabukat – lásd a társadalombiztosítás Bismarck-i elve –, amelyek „befagyott” viszonyok között érinthetetlenek. Őszintén beszélhetünk – tette hozzá.
Semmi sem változott
Ami a kialakult helyzetet illeti, a gondok egy része abból fakad, hogy a forráskivonások után az ágazati struktúrát nem szabták a rendelkezésre álló pénzhez, ugyanaz a szolgáltatási csomag jár ma is mindenkinek mint korábban. S bár az államtitkár leszögezte, nem javasolja az alapszolgáltatási csomag szűkítését, azt azonban elismerte, hogy az infrastruktúra, az ellátórendszer megújítása, valamint a hatékony betegutak kialakítása beruházások – gyakorlatilag többletforrás – nélkül nem megy. Legfeljebb az uniós fejlesztéspolitikában bízhatnak, amelyből 2013 után is forrásokhoz juthat Magyarország. A Magyar Kórházszövetség elnöke viszont elengedhetetlennek tartja az ellátási csomag újrafogalmazását – enélkül Rácz Jenő szerint nagyon nehéz lesz sikert fölmutatni.
A jelenlegi egészségügyi rendszerrel a betegek, s az egészségügy szereplői – legyen szó akár orvosokról, akár osztályos nővérekről – egyaránt elégedetlenek. A humán-erőforrás helyzet mára robbanásveszélyessé vált, meglehet, az itt kialakult konfliktusok fogják elindítani az átalakulást. Olyan szakmák váltak hiányszakmákká – így többek között a szülészet-nőgyógyászat, a sebészet vagy például a belgyógyászat –, amely a MOTESZ elnöke, Kiss István szerint korábban elképzelhetetlen volt. Ugyanakkor azzal is szembe kell nézni – hangzott Rácz helyzetelemzése -, hogy egyre élesebb konfliktus alakult ki az intézményi menedzsment és az intézmény munkavállalói között: miközben az előbbiek egyre feszítőbben érzik a változtatási kényszert, azok komoly, „fájó” következményeivel, az utóbbiak körében gyújtóbombához hasonlítható a növekvő feszültség. A többszörösen válságos helyzetben – Kiss István szavaival élve – mindenki a saját életben maradásának megfelelő szabályrendszert próbált felállítani. Rácz ugyanakkor fontosnak tartotta megemlíteni a szakmai válságot is: a leírt, dokumentált protokollok és a gyógyítás messze esik egymástól, s még nagyobb baj – fűzte hozzá –, hogy ezt nem ismerik el.
Beszéljünk a betegekről...
A betegek helyzete sem könnyebb – állította Szócska Miklós – az ellátás minősége, és a hozzáférés miatt egyre komolyabb frusztráció éri őket. Ez – tette hozzá a Magyar Kórházszövetség elnöke – politikai válságot is mutat, mivel a rendszerváltást követően nem sikerült konszenzusra jutni arról, mit várhat el a lakosság az egészségügytől, s mekkora áldozatot hajlandó hozni annak érdekében, hogy ez teljesüljön. Nem csak morális, de bizalmi válság is kialakult, senki sem bízik a másikban, miközben az egészségügy egyik talpköve az egymás iránti bizalom. Ennek fontosságát hangsúlyozta a MOTESZ elnöke, mondván: az orvosba, orvoslásba vetett bizalom, hit hiánya a gyógyító munka lehetőségeit a felére csökkenti.
A konferencián szó esett arról is, hogy az önkormányzati törvény oda delegálta az ellátási kötelezettséget – települési, megyei önkormányzatok –, ahol azok kódoltan megoldhatatlanok, miközben az uniós források nagyon nehezen épülnek be a rendszerbe, ráadásul nem egy esetben nem oda, s nem olyan hatékonyságot eredményezve, ami elvárható lenne. Erre példa a hosszú távon életképtelen kistérségi járóbeteg szakellátók sora.
Bőrükön érzik a válságot
Az délutáni kerekasztal beszélgetés egyetlen közgazdász résztvevője, Lukács Marianna, a Patika-csoport vezetője a 2008-as események mikéntjéről adott jellemzést, mondván a világ egy úgynevezett jelzálogpiaci válságot élt át, amely azért következett be, mert a jelen idejű fogyasztást jövőbeli hitelekkel finanszírozták az emberek. A válság eredményeként az egészségügyi ellátást finanszírozó minden egyes szegmensben csökkent a bevétel: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 2007-es szuficitje deficitbe fordult, az üzleti biztosítóknál jelentősen csökkent az egészségbiztosítási kötvények száma, miközben a kárkifizetések 20 százalékkal emelkedtek, ami azt mutatja, hogy a kötvénytulajdonosok a kifizetések maximalizálására törekedtek. A jelenleg összesen egy millió tagot számláló önkéntes egészségpénztárak – amelyek sorába a Patika Pénztár is tartozik – taglétszámának korábbi dinamikus növekedése stagnált, miközben ezek a szervezetek jelenthetnek kitörési pontot a lakosság egészségtudatos magatartásának kialakításában, a prevencióban.
Nem jártak jobban a gyógyszertárak sem, amelyek helyzetét elsőként a 2006-os patikaliberalizálás nehezítette meg, erre „rakódtak” a 2008-as válság következményei. A vények száma évi 150 milliónál stagnál, akárcsak a közfinanszírozott gyógyszerforgalom, amelynek értéke 2009-ben 466 milliárd volt. A támogatott gyógyszerek mennyisége közel 11-12 százalékkal csökkent, miközben több mint 60 milliárdos gyógyszerkör árrése – amely a patikák legfőbb bevétele – mindössze 170 millió forint. E területen az újraszabályozást a liberalizáció eredményeként kialakult egyenlőtlen patika eloszlás, illetve ellátatlan területek teszik szükségesé. A jövőbeni cél itt is a betegek bizalmának helyreállítása, illetve annak elérése - sorolta Horváth Tamás, a Magyar Gyógyszerész Kamara elnöke –, hogy a patikahálózat kereskedelmi tér helyett az egészségügyi rendszer száz százalékos részeként jelenjen meg. Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke, Szolyák Tamás szerint mára az egészségügy gazdaságilag szinte menedzselhetetlenné vált, forráshiányát a beszállítókra terhelve át.
Summa: bármi megtörténhet
Mindez azt mutatja, hogy óriási a politika ágazati felelőssége. Csakhogy – emlékeztetett az egykor miniszterként is tevékenykedő Rácz Jenő – a politika ingerküszöbét nehéz áttörni morbiditási és mortalitási mutatókkal. Mindössze két eszköz kínálkozik rá, a fájdalom vagy az érdekeltségi küszöb elérése. Az előbbi a humán-erőforrás ügyek révén hamar bekövetkezhet, az utóbbi illetően pedig az elérhető gazdasági, társadalmi, politikai siker felvillantása segíthet.
