Új időszámítás kezdődik az orvoskamarában
A hétvégi tisztújítás teljes megújulást és generációváltást is hozott a Magyar Orvosi Kamarában. Kincses Gyula elnök mögött a kamara testületeiben sok-sok fiatal arc bukkant fel. A választás délutánján a kamara új vezetője mellett Lénárd Rita és Álmos Péter alelnökökkel beszélgettünk. Velünk tartott Lovas András, aki bár hivatásrendi tisztséget nem vállalt, ám Álmos Péterrel közösen hívta életre az 1001orvos hálapénz nélkül Facebook-csoportot. Innen eredeztethető az az Újratervezés, amelynek jelöltjei elsöprő fölénnyel győztek a november 30-ai választásokon.
Számítottak ilyen mértékű felhatalmazásra?
Lénárd Rita: Egyáltalán nem. Döbbenetes volt és hihetetlen. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a siker szempontjából nagyon fontos volt, hogy van köztünk a háziorvostól a nőgyógyászon, az urológuson és belgyógyászon át a klinikai szakpszichológusig olyan, aki itthon dolgozik állami intézményben vagy magánszolgáltatónál, és olyan, aki külföldön is. Vannak vidékiek és fővárosiak, olyanok, aki kimondottan hálapénzes szakmában tevékenykednek, és olyanok, akik egyáltalán nem kapnak paraszolvenciát. Ebben a nagyon színes csapatban minden kollégánk megtalálhatta azt a személyt, akivel azonosulni tudott, és akiben bízhat.
Kincses Gyula: Amikor a küldöttek nem fogadták el az elnöki beszámolót, a szavazati arányból egy sokkal billegőbb eredményre is lehetett következtetni. Nagyon átütő végeredmény született, ami komoly felhatalmazást ad a programunk végrehajtásához.
Boldogok az eredménytől vagy gondterheltek?
Kincses Gyula: Mindkettő.
Lénárd Rita: Hasonlóan érzek. Bár az elmúlt négy és fél év sem volt egyszerű, de nagyon nehéz lesz a folytatás.
Álmos Péter: Boldog vagyok, hiszen nem szakadt a nyakunkba a tehetetlenség érzése. Elég pontosan tudjuk, hogyan szeretnénk továbbmenni, mert nagyon régóta tervezzük azokat a lépéseinket, amelyekkel most elindulunk.
Egyértelmű, hogy a MOK-ot trójai falóként akarja felhasználni a Demokratikus Koalíció saját politikai céljai eléréséhez, Gyurcsány árnyéka vetül az orvosi kamarára – fogalmazta meg aggályait még a választás előtt egy kollégájuk a Magyar Nemzetben, hasonlóan másokhoz. Gratulált már Gyurcsány Ferenc a győzelemhez?
Kincses Gyula: Miért gratulált volna? Teljesen alaptalanok ezek a vélemények, sem a DK, sem más párt részéről nem volt politikai befolyás az Újratervezés csoportban, nincs, és nem is lesz a kamarában sem.
Lénárd Rita: Olyan alaptalan és nemtelen vádakról volt szó, amelyekre mégcsak reflektálni sem tudtunk. Én magam egyébként azzal fejeztem be a megválasztásom előtt a küldöttekhez szóló expozémat, hogy megígérem: nem engedem, hogy a hivatásrendi kamaránkat a politika beszennyezze.
A programjukból látszik, hogy lényegesen nagyobb mozgásteret képzelnek el a kamarának, amihez a kamarai törvény módosítása is szükséges lenne. Ezt csak a kormánynál tudnák kezdeményezni. A „baloldali” bélyeg nem nehezíti majd az együttműködést?
Kincses Gyula: Éger István meglehetősen közel állt a kormányhoz, és mire ment vele? Nem ezen múlik.
Lovas András: Amit tényleg akar az orvosi kamara, azt eléri. A legjobb példa erre, hogy amikor az volt a cél, hogy újabb ciklusokra lehessen megválasztani az elnökséget, akkor sikerült módosíttatni a kamarai törvényt.
Éger István mindig is nyíltan vállalta, hogy polgári értékeket vall.
Álmos Péter: A csoportunkban ezek az értékek ugyanúgy jelen vannak, sőt, az orvoskar tradicionálisan polgári értékrendű. Négy és fél évvel ezelőtt azzal a kikötéssel indítottuk el az 1001 orvos hálapénz nélkül csoportot, hogy itt pártpolitikának helye nincs, mert elviszi a szakmáról a fókuszt. Nincs „baloldali” és „jobboldali” beteg. Csak beteg van, akit el kell látni.
Nagyon hangsúlyos eleme az Újratervezés programjának, hogy nyissanak a betegek, a társadalom felé. Hogyan?
Kincses Gyula: Úgy, hogy elmagyarázzuk, közösek az érdekeink: betegbiztonság és jobb minőségű ellátás. Vagy például úgy, hogy megértetjük a lakossággal, hogy az önként vállalt túlmunka felmondása elképzelhető, hogy átmenetileg okoz egy-két hetes zavart az ellátásukban, ám mindez azért történik, hogy itthon maradjanak azok az orvosok, akik őket gyógyítják.
Álmos Péter: Fontos, a társadalmat érintő és érdeklő kérdésekben hallatni kell a hangunkat. Néhány hete mindenki a két SMA-s kisfiú történetéről beszélt, amellyel kapcsolatban orvosszakmai, finanszírozási és etikai kérdések is felmerültek; ám a MOK nem szólalt meg.
Kincses Gyula: Most van a parlament előtt a társadalombiztosítási ellátásokról szóló törvénytervezet, ami szerint három havi tartozás (22 500 forint) után érvénytelenítenék tb-jogosultságot. A kamarának el kell mondania, hogy ez aránytalan, igazságtalan, és az orvost a betegével összeuszító történet.
Lovas András: Sokan gyakorló orvosok vagyunk, és egyikünk sem a paternalista szemléletet képviseli. Mi tájékozott és tájékoztatott betegeket szeretünk és szeretnénk gyógyítani, akiket bevonunk a kezelésükkel kapcsolatos döntéshozatalba.
Akarják ezt a magyar betegek?
Lovas András: Van rá igény. Mivel közegészségügyről beszélünk, és társadalombiztosítást fizetnek az emberek, joguk van tudni, hogy milyen minőségű szolgáltatást kapnak érte. Ma ezt nem tudja megmondani senki.
Lénárd Rita: Nem csak a betegekhez, a kollégákhoz is szeretnénk közelebb kerülni, mert az orvostársadalom egyik legnagyobb baja a megosztottság. Az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport volt az első, ami ezen változtatni tudott. Ennek a közösségnek a legkülönbözőbb beosztású, politikai és vallási nézetű orvosok lettek a tagjai, rezidenstől a nyugdíjasig. Mindenki egyénileg mondhatta el, hogy milyen problémákat tapasztal, mi pedig ezekre alapozva alakítottuk ki az Újratervezés programját. Egymással kell beszélnünk, közösen kell döntenünk, és emellett kell nyitni a társadalom felé.
Lehet integrálni ennyi különféle véleményt, gondolatot, akaratot?
Kincses Gyula: Muszáj. Macerás, sőt, néha idegőrlő közös nevezőre hozni mindazt, ami különböző értékrendű emberek munkája nyomán születik, de hosszú élettapasztalatom szerint mindig sokkal jobb a végeredmény. Megéri megtalálni és kialakítani a konszenzust.
Eddig az volt a közös cél, hogy leváltsák a MOK vezetését. Valami ellen mindig könnyebb összefogni…
Kincses Gyula: Ez nem cél volt, hanem eszköz. A cél egy jobb egészségügy.
Mennyi időt adnak maguknak arra, hogy eredményeket mutassanak fel, hogy elérjék – mondjuk – a kamarai törvény módosítását?
Kincses Gyula: Demagógia lenne azt mondani, hogy holnaptól a másik irányba folyik a Duna, de nem szeretnénk olyan elodázó válaszokat sem adni, hogy „dolgozunk rajta”. Azzal a kitétellel vállaltam az elnökséget, hogy két év múlva bizalmi szavazást kérek a küldöttektől. Addigra valamilyen eredményt fel kell mutatnom; úgy érzem, ez reális időtáv lehet.
Mik a rövidtávú terveik?
Kincses Gyula: Párhuzamosan kell futnia több feladatnak. Sok pontatlanság, lazaság van a MOK alapszabályában, ha valamiben jó is, de nincsenek meg a hozzá kapcsolódó eljárási utasítások. A fővárosi kamara ügye is ennek a szabályozatlanságnak, pontatlanságnak a következménye.
Minden prejudikáció és rosszindulat nélkül át kell világítani a kamara mögötti céghálót, mert meg szeretnénk érteni, miért hozták létre, és érdemes-e fenntartani. Ha igen, akkor ennek a működését is transzparenssé tesszük, ha viszont bizonytalan mozgásokra derül fény, azokat le kell zárni. Mindezek mellett neki kell látnunk a programunk gyakorlati megvalósításának is.
Hétfőn a kamarában kezdek, bemutatkozom a munkatársaknak, elkezdjük az átadás-átvétel előkészítését, hogy az megfeleljen a technikai és formai követelményeknek. Már az első napon szeretném megírni azokat a leveleket, amelyekben bemutatkozó látogatási lehetőséget kérek Kásler Miklós minisztertől, Horváth Ildikó államtitkártól és Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető minisztertől. Fontosak számunkra a szakmai partnerek, így felveszem a kapcsolatot a gyógyszerészi és szakdolgozói kamarákkal, a tisztifőorvossal, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő főigazgatójával, a MOTESZ és a Kórházszövetség elnökével.
Lénárd Rita: A szakmai és tudományos szervezetek mellett rendkívül fontosak számunkra a rezidensek és az orvostanhallgatók is, hiszen nemcsak a Magyar Orvosi Kamara, hanem a gyógyítás jövőjét is nagyrészt ezek a fiatal orvosok képviselik.
Álmos Péter: Szerintem van olyan súlyú az egészségügy helyzete és az orvosi kamara, hogy a miniszterelnöknek is írjunk egy levelet…
Szeretném, ha mielőbb tisztáznánk az egészségügyi sztrájk jogi feltételeit, mert e nélkül nem sok értelme van ott ülni a sztrájktárgyalásokon. A küldöttközgyűlés a hétvégén elfogadott egy határozatot, amelyben felhatalmazza az elnökséget az önkéntes túlmunka felmondásának koordinációjára, valamint felszólítja a területi szervezeteket arra, hogy az ebben való részvételre bátorítsák a tagságot. Ez egy erőteljes nyomásgyakorlási eszköz, ám a kamara dolga tárgyalni az intézményekkel arról, hogy hogyan lehet ezt a közös cél érdekében alkalmazni.
Ez zsarolásnak tűnik…
Álmos Péter: Ezt visszautasítom! Nem lehet az orvosok személyes felelősségévé tenni, hogy fenntarthatatlan a rendszer. A kollégák szabadidejéről, egészségéről van szó. Itt már eleve a normál munkaidőn felül elrendelt, évi 416 óra túlmunkát is meghaladó, további munkavégzésről van szó. Az önkéntes túlmunka csak arra való, hogy biztosítson némi rugalmasságot, tartalékot az egészségügyi intézmények működéséhez. Magyarországon viszont már a legtöbb helyen erre az önkéntességre épül az ügyeleti rendszer, ezért is élhetünk vele hatékonyan. A zsarolás véleményem szerint az – és ezt törvény is tiltja –, ha az orvosok hivatástudatával és lojalitásával visszaélve bárkit, aki ezt vállalja, hátrányosan megkülönböztetnek, vagy emiatt bármilyen retorzió éri.
A tagságnak szorosabb kapcsolattartást ígértek, és azt, hogy bevonják őket a döntésekbe. A gyakorlatban ez mit jelent majd?
Kincses Gyula: Határozott szándékom, hogy egy héten átlagosan két napot országjárással töltsek. Az egyik nap a szakmai – hangsúlyozottan nem szakpolitikai – konferenciáké, ahol részint figyelemmel kísérhetem a szakterület újdonságait, részint a szünetekben, egy kávé mellett meg tudom hallgatni a kollégák problémáit, javaslatait. A másik napot egy-egy vidéki területi szervezetnél, választókerületnél tölteném el.
Álmos Péter: Ezek a találkozók rendkívül hasznosak. A választásokat megelőző országjárás során Nyíregyházán érkezett az az ötlet, hogy élesszük fel a kamarán belül a szakmai munkacsoportokat, amelyek például a saját területüket érintő törvénymódosítási tervezetekre érintettként gyorsan tudnak reagálni. Legyen a kamara a szakmai diskurzus helyszíne.
Számítunk arra, hogy a kezdeti lelkesedés alábbhagy, de nekünk dolgoznunk kell tovább. Arra kérjük a kollégákat, hogy ne spóroljanak a kritikával! Kezdő „kamaristák” vagyunk, ezért biztosan fogunk hibázni is, de abból lehet jól építkezni, ha ezt visszajelzik nekünk.
