Új alapokon a gondozóintézeti finanszírozás
November elsejétől az egészségpénztár új szisztéma szerint számolja el és fizeti ki a gondozóintézeti munkát. A most bevezetett teljesítmény-alapú finanszírozás nem titkolt célja, hogy minél több rászorulót gondozhassanak, illetve növekedjék e tevékenység intenzitása mindazok esetében, akik betegségük okán kénytelenek igénybe venni azt.
A gondozóintézeteket korábban fix díjjal finanszírozták, bár az egészségügyi ellátórendszer e szegmenségre jutó nagyjából évi 4,5 milliárd forinton túl közel hasonló összeget a jelenlegi váltás előtt is teljesítmény alapon számolt el az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP). A gondozóintézetekkel kapcsolatban azonban a szakemberek régóta kifogásolták, hogy a fix díj okán nemigen látják, vajon mennyiségében és minőségében milyen munka zajlik a gondozókban, holott egy 865 egységből álló országos hálózat tevékenységéről van szó.
Az egyik jelentős változás, hogy a jövő évi költségvetésben már nem szerepel külön soron a gondozóintézeti ellátás, az e célra rendelkezésre álló – az idei közel 4,5 milliárd forinttal nagyjából megegyező – összeg bekerült az összevont szakellátási kasszába. Ennek az idén november elsejétől életbe lépett új gondozóintézeti, immár teljesítmény alapú finanszírozásra való átállás ágyazott meg.
A fix díjazás nem csak azért okozott gondot, mert nem lehetett általa feltérképezni a gondozókban zajló tényleges munkát. Sajátos problémát okoztak a járóbeteg szakrendelőkben működő gondozók, mivel itt gyakorlatilag képtelenség volt pontosan elhatárolni a szakrendelést a gondozástól, illetve fordítva. Az egy épületben, egyazon szakorvossal működtetett gondozó akár a szakrendelő pénzügyi puffereként is működhetett, hiszen a gondozást letudhatták a „normál” rendelés keretében, miközben ugyan azt a beteget jelentették gondozottként is, a fix díjért.
A finanszírozási váltás nagy kérdése az volt, vajon miként lehet a fix díjat teljesítmény alapúvá alakítani. A járóbeteg szakellátásnál használatos elszámolási rendszer egy az egyben történő adaptálása több okból tűnt járhatatlannak. Egyrészt azért, mivel a szakrendelők esetében is létezik a teljesítményvolumen-korlát (tvk), így a fix díj átalakítása ellenére fennmaradna a szakrendelőkbe integrálódott gondozók pénzügyi puffer jellege, legfeljebb nem a fix díj, hanem a gondozók tvk-ja jelentene többletbevételt. Más esetekben viszont az okozott gondot, hogy a már korábban is teljesítmény alapú elszámolás átlagos értéke alacsony volt, egy-egy gondozási eseményre átlagosan még ezer forint se jutott (1,50-es forint pont értékkel számolva).
A gordiuszi csomót végül is úgy vágták át, hogy új finanszírozási csoportot (homogén gondozói gyűjtő kód) kreálva, jelentősen megemelték az egy gondozásra jutó és kifizethető összeget. Ennek során nem csak egyes területek korábbi alulfinanszírozottságán igyekeztek javítani – így például a tüdőgondozókén, amelyek korábban egy-egy gondozási esetre alig 600 forintot kaptak, az új jelentőkóddal viszont ez az összeg közel a kétszeresére emelkedett - , hanem felhasználják a szűk keresztmetszetek feloldására is. Így például a fájóan kevés gyermek- és ifjúsági pszichiátriai gondozáshoz igyekeznek kedvet csinálni azzal, hogy az egyes gondozási esetre jutó díjat közel 2500 forinttal emelték, mint ahogy több jut az alkohol- illetve a drogbetegek ellátására is.
Fél éves működése után a szakma képviselőivel újraértékelik a rendszert, hogy a
tapasztalatok alapján – amennyiben szükséges – tovább finomítsák azt.
