Több vírust adunk át az állatoknak, mint azok az embereknek
Egy friss kutatás feltárja a vírusok gazdaváltásainak evolúciós mozgatórugóit, ami segíthet a járványokra történő felkészülésben, írja a Qubit.
A University College London (UCL) Genetikai Intézetének kutatása a Nature Ecology & Evolution folyóiratban jelent meg. A szakemberek a vírusok gerinces állatfajok közötti gazdaváltását és a gazdaváltások mögött meghúzódó evolúciós tényezőket tárták fel 59 ezer vírusgenom tanulmányozásán keresztül.
A kutatók által vizsgált genomok 13 ezer elkülönülő leszármazási vonalba illeszkednek, amelyek 32 víruscsaládot fednek le, és a gerincesek vírusainak 24 százalékát reprezentálják. Tan és kollégái a vírusok között 2904 gazdaváltási eseményt azonosítottak, amelyek 21 százalékának (599) volt köze emberekhez. Ezek között viszont sokkal nagyobb arányban fordultak elő emberekről állatokra történő átadások (64 százalékban), mint zoonózisok (36 százalékban).
A kutatók általánosságban megnövekedett mutációs rátát és a vírusok alkalmazkodására (adaptív evolúciójára) utaló jeleket találtak a gazdaváltásoknál. Ez szerintük nagyrészt értelemszerű, hiszen amikor bekerülnek az új gazdaszervezetbe, más szelekciós nyomás kezd hatni a kórokozóra. Azoknál a vírusoknál azonban, amelyek eleve sok különböző gazdafajt képesek megfertőzni, az átlagosnál kevesebb evolúciós változást észleltek.
A kutatók szerint egyes vírusok eleve alkalmasabbak lehetnek gazdák szélesebb körének megfertőzésére. Erre a sarbecovírusokat (ide tartozik a covidjárványért felelős SARS-CoV-2 is) hozzák példaként tanulmányukban, amik a gerincesekben evolúciósan konzervált ACE2 receptort célozzák. Ez felveti a kérdést, hogy azok a vírusok, amelyek többfajta gazdát képesek megfertőzni, evolúciójuk során eleve ilyen, az élővilágban jobban elterjedt kapukat céloznak-e.
