Találkozhat boldog demensekkel is

A falu – Hogewey – két holland ápolónő kezdeményezésére szerveződött, akik megijedtek attól a kilátástól, hogy a saját szüleiket olyan átlagos idősotthonban helyezzék el, ahol egyébként ők is dolgoztak, és a demens öregek mást sem csináltak álló nap, mint nyugtatókkal telenyomva bámulták a tévét. A két hölgy 1992-ben kezdett el azon gondolkodni, hogyan lehetne élhetőbb teret kialakítani, majd 2009-re elkészült a demencia-falu.

A betegek orvosi diagnózis után kerülnek a másfél hektáros, fallal elkerített területre, amelyben 23, különböző stílusú házban élnek. A házak és a berendezések igyekeznek a lakók korábbi életstílusát utánozni, hogy a 152 beteg számára minél inkább biztosítani tudják a megszokott környezetet. A demens betegek ugyanis a régóta megszokott környezetben sokkal jobban boldogulnak.

A demencia-faluban ráadásul olcsóbb az ellátás, mint az egyéb, napi 24 órás felügyeletet biztosító krónikus intézményekben, és a hozzátartozók is kevesebb stressznek vannak kitéve. Megnyugtató számukra, hogy hozzátartozóik a lehető legnormálisabb életet élik, korábban szokásos táplálékaikat fogyasztják.

Az interneten is megtekinthető, 4-5 perces kisfilmekben a kezdeményezésről beszámoló CNN orvos-szakértője, dr. Sanjay Gupta meghatottan mesél a gyönyörű környezetben tett látogatásáról. Mint elmondja, ennek során 5 különösen fontos dolgot is megtanult:

1. A biztonság a legfontosabb

Tízből hat Alzheimeres beteg rendszeresen elcsavarog és eltéved, azonban Hogewey-ben ettől nem kell tartani: a betegek szabadon közlekedhetnek a másfél hektáros területen, aminek egyetlen kapuja van, és ha itt ki akarnak menni, akkor rendszerint egyszerűen le lehet erről őket beszélni (a kaput zárva tartják és őrzik). A betegek, mint minden ember, kiváncsiak, ha látnak egy ajtót, és meg akarják nézni, hogy az hová nyílik, de ha azt mondják nekik, hogy az zárva van, elveszett a kulcsa, és azt tanácsolják, hogy keressenek másik kijáratot, akkor tovább indulnak.

2. A zene tartja működésben a világot

A zenét az agy a többi hanghoz, így a beszédhez is képest máshogy kezeli. A demens betegek, jóval azután, hogy elvesztették beszédképességüket, a zenére még reagálnak, bólogatnak a ritmusára, tapsolnak, ütik a tempót a talpukkal. Nagyon fontos számukra az éneklés is, sok örömet hoz az életükbe, hogy a gyerekkorukban megtanult klasszikus holland dalokat énekelhetik együtt. Bár a közelmúlt dolgaira nem emlékeznek, a régi emlékek megőrződtek az agyukban.

3. Nem érdemes helyesbíteni a demens embereket

Ha pl. egy 84 éves, a demencia korai stádiumában lévő beteg arra panaszkodik, hogy az édesanyja aznap nem látogatta meg, érdemes rákérdezni, hogy hány éves lehet az édesanyja, és reális-e az az elképzelés, hogy még életben van, azonban előrehaladottabb stádium esetén ennek semmi értelme.

4. A külső megjelenést mindig érdemes karban tartani

A falu lakói pl. rendszeresen elmennek fodrászhoz, és a közvetlen lakókörnyezetüket a korábbi életstílusuk szerint rendezik be számukra, így van vallásos, intellektuális, városi, kézműves, felső osztálybeli és indonéziai berendezés.

5. A kézfogás jót tesz az egészségnek

Van olyan beteg, aki már nem tud beszélni, de a férje/felesége minden nap meglátogatja, és néhány órát ücsörögnek kéz a kézben.

Világszerte 35,6 millió demens ember él, számuk 2030-ra megduplázódik, 2050-re megháromszorozódik. Évente 7,7 millió új esetet diagnosztizálnak. Yvonne van Amerongen, az egyik alapító ápolónő a CNN-nek elmondta, hogy számos ország, köztük Németország, Anglia, Svájc és Japán, egészségügyi vezetői érdeklődnek a demencia-falu iránt, és úgy gondolják, hogy a kezdeményezés más nemzeteknél is megvalósítható, hiszen a lényeg nem Hollandia-specifikus, a legfontosabb az individuum figyelembe vétele, és a betegek támogatása abban, hogy élni tudják a megszokott életüket. Ennek következménye, hogy Hogewey-ben kevesebb gyógyszerre van szükség, a betegek jobban táplálkoznak és tovább élnek. És boldogabbak.