Áprilisban 30 helyen indulhat az új online szakrendelői időpontfoglalás
Takács Péter támogatta volna a Takács-csomagot
Takács Péternek van víziója, de egyelőre csak az Orbán-kormánnyal osztja meg. A következő fél év nagy kihívása a köz- és magánellátás viszonyrendszerének tartós rendezése lesz. A Népszava interjúja.
- Gulyás: Vitás kérdésekben Takács Péterrel kell dűlőre jutnia a kamarának
- Kincses: Most érzik magukat igazán kiszolgáltatottnak az orvosok
- A BM nem kíván egy szappanopera szereplőjévé válni
- MOK-alelnök: Nem nagyon szeretjük, ha palira vesznek minket!
- Takács Péter: A kamarával van konfliktusunk, nem az orvosokkal
- MOK: kikényszerítjük a rendszerváltást az egészségügyben (Reagált a BM...)
Sértődött?
Miért lennék az? Engem senki nem bántott.
Emberemlékezet óta nem fogadtak senkit akkora lelkesedéssel az ágazatban mint önt. Ehhez képest a Magyar Orvosi Kamara múlt szombati rendkívüli küldöttgyűlése tiltakozó akciót hirdetett az ön nevével fémjelzett egészségügyi reformcsomag miatt. Ön erre azt mondta vasárnap, hogy a kamara már a betegbiztonságot fenyegeti. Hamar eljutottak a kölcsönös bizalomvesztésig. Megítélése szerint mit rontott el?
Az, hogy az orvosi kamara elnöksége esetleg elvesztette irántam a bizalmát, nem jelenti azt, hogy ez az egészségügy összes dolgozójára is igaz.
Ön szerint ez a bizalomvesztés leszűkíthető a kamara elnökségére, pedig a köztestület legfőbb döntéshozó fóruma, a küldöttgyűlés szavazta meg nagy többséggel, hogy nyomásgyakorló akcióba kezd…
Belülről ismerem a kamara szervezeti felépítését. A kormányzat a szakmai szervezet vezetőségével került konfliktus helyzetbe, amely most hangolja a tagságot. Nem tartom elegánsnak, de erről már vasárnap mindent elmondtam. (...)
Vasárnap azt hangsúlyozta, hogy nem az orvosokkal van vitája, hanem a kamra vezetőivel. 2007 és 2015 között e kamara elnökségi tagja volt. Ha még ott lenne, feltétel nélkül támogatta volna a Takács-csomagot?
Hogyne, miért ne támogattam volna? Ha nem érzelem vezérelt gondolkodás keretében nézzük végig a csomagot, hanem egyesével szépen végigmegyünk a pontjain, pontosan látszik, hogy tíz év alatt hova akarunk eljutni az egészségügyben. Amikor kamarai elnökségi tag voltam, amellett érveltem, hogy a szocialista típusú bértábláról – azaz az élethosszig emelkedő fix fizetésről – lassan le kéne jönni. Azt, hogy valamilyen teljesítményhez kötött elem is legyen a bértáblában, a kamara többségi vezetése se akkor, se most nem támogatta. Mindig követelik, hogy írjunk programot, foglaljuk egy nagy keretbe, úgy mint a Semmelweis Tervet. Július 6-án, miután megtartottam az első ismertetésemet a „Takács-csomagról” azt írja nekem Kincses Gyula, hogy „Kedves Péter, a MOK visszatérően hiányolta az új Semmelweis Tervet. Ma elmondtad, már csak le kell írni. Gratulálok, nagyon-nagyon jó az irány.” Majd miután leírtam, amit szóban elmondtam, októberre gyökeresen megváltozott a kamarának az álláspontja.
Ön szerint mi történt?
Nem tudom. Egyik keddről péntekre romlott el minden. Kedd este, a törvénytervezet benyújtása előtt, a Belügyminisztériumban ültünk hármasban – elnök úr, miniszter úr meg én. Két és fél órán át mentünk végig a törvényjavaslat egyes pontjain. Az elnök akkor úgy nyilatkozott, hogy a mínusz 20 százalékot soha nem fogja tudni támogatni, mint szakmai érdekképviselet, de egyébként a többi rendben van, és jó az irány. Gondolom ezt követően lehetett valamilyen vezetői egyeztetés, elnökségi ülés, és utána péntek reggel kiküldtek 38 ezer orvosnak egy olyan e-mailt, hogy az egészségügyi átalakításáról továbbra sem egyeztet a Belügyminisztérium kamarával. Másnap amikor magyarázatot kértem a történtekre, Kincses Gyula azt mondta, hogy ő magánemberként beszélgetett velünk, és nem a kamara elnökeként. (...)
Az egyetlen, a magánorvosok állami munkára kényszerítése, amit kivettek a csomagból. Végleg visszavonták, vagy ez csak egy taktikai visszavonulás és formázgatják tovább?
Na, ez például egy olyan pont volt, ahol értelmes, jó gondolatokat kaptunk vissza a szakmai szervezetektől, ezért át fogjuk dolgozni. Három-négy megoldási lehetőségen dolgoznak a kollégáim, és még egyiket sem hagytam jóvá. Ezért most erről nem beszélnék. A következő fél év nagy kihívása a köz- és magánellátás viszonyrendszerének tartós rendezése lesz. Például tisztázzuk, hogy meddig terjed a köz- és a magánellátás ellátás, hol vannak azok a kapcsolódási pontok, ahol muszáj egymással találkozniuk. (...)
A teljes interjút ITT olvashatja