Rendszerszintű kudarc a preklinikai vizsgálatokban
A The BMJ által publikált tanulmány szerint a preklinikai vizsgálatok esetében hiányos a szabályozás, nem megfelelő az átláthatóság, és az állatkísérletek minősége időnként – pl. egy új TBC elleni oltás esetében – olyan rossz minőségű, hogy az a humán vizsgálatokat is negatívan befolyásolja.
A The BMJ sajtóközleményben hívja fel a figyelmet a legutóbbi számukban megjelent tanulmányra, amiben a lap egyik szerkesztője, Deborah Cohen kifejti: a kutatók esetenként nem a valóságnak megfelelően tálalják a preklinikai, állatkísérletek eredményeit, mert azt remélik, így könnyebben kapnak kutatási támogatást és engedélyt a humán vizsgálatok elkezdésére (Oxford TB vaccine study calls into question selective use of animal data).
Cohen tanulmánya a bemutatott példán keresztül szélesebb problémát vet fel: hiányos a szabályozás, nem megfelelő az átláthatóság, a szabályozó hatóság döntései nem számonkérhetők, olyannyira, hogy még az sincs pontosan lefektetve, milyen adatokat szükséges ahhoz benyújtani, hogy az állatkísérletek után humán vizsgálatok indulhassanak. Bár a közelmúltban a humán vizsgálatok esetén a bizonyítékok szelektív publikálásának elkerülése érdekében kötelezővé vált a klinikai vizsgálati regiszterben való szereplés, a preklinikai vizsgálatok esetében nincs hasonló mechanizmus.
A The BMJ szerint a példaként bemutatott eset csak egy a rendszer hibás felépítéséből következő kudarcok közül, és sürgős cselekvésre szólít fel annak érdekében, hogy az állatkísérletek betöltsék a funkciójukat, és a humán vizsgálatok értékes, hasznos előkészítői legyenek. A bemutatott példa szerint az Oxford University kutatói a TBC elleni BCG oltás hatékonyságának növelése érdekében akartak egy új oltásféleséget kifejleszteni (MVA85A), ami az ígéretesnek beállított állatkísérleti eredmények után a dél-afrikai újszülöttek körében 2009-től végzett nagyméretű klinikai vizsgálatban nem bizonyult hatékonyabbnak. Cohen szerint az állatkísérletek és a humán vizsgálat eredménye közötti jelentős eltérés miatt több nagy, TBC-kutatást támogató szponzor lépett vissza az oltás-fejlesztéstől, ami az egész terület fejlődését lelassította. 2015-ben egy független áttekintés is arra a következtetésre jutott, hogy az MVA85A-val kapcsolatos állatkísérletek eredményeit eltúlozták a kutatók, sőt azóta az is kiderült, hogy a klinikai vizsgálatok tervezésének utolsó fázisában megjelent egy majomkísérlet eredménye, ami kétségbe vonta a MVA85A hatékonyságát. Bár a majomkísérlet egyetemi körökben nagy visszhangot keltett, eredményeit nem illesztették be a több hónappal később beadott humán vizsgálat indítása iránti kérelembe.
A The BMJ vizsgálata azt is feltárta, hogy milyen nehézségbe ütközik alapvető információk megszerzése, így pl. nem lehetett kideríteni, mi volt a majomkísérlet pontos célja, mivel nem adták ki a vizsgálati protokollt és az etikai kérelem adatait sem. A lap idézi Jonathan Kimmelmant, akanadai McGill University bioetikai részlegének professzorát, aki elmondja: nem egyedülálló a TBC-oltás ügye, a gyógyszerfejlesztést célzó állatkísérletek tervezése és eredményeik jelentése gyakran hagy kívánnivalót maga után, és időnként úgy tűnik, a szabályozó hatóság és az etikai bizottságok sincsenek a helyzet magaslatán.
A lap két további szerkesztőségi közleményben foglalkozik a jelenlegi helyzet kártékony voltával. A University of Edinburgh neurológusprofesszora, Malcolm Macleod szerint alapvetően fontos lenne egy olyan rendszert kifejleszteni, ami képes hatékonyan megmondani, mikor van kész egy szer arra, hogy humán vizsgálatokban is kipróbálják, és azt is képes legyen kiszűrni, mikor nem alkalmas még egy kísérleti szer erre (Learning lessons from MVA85A, a failed booster vaccine for BCG: We must review how we use animal data to underpin clinical trials in humans). A hollandiai, egészséggel kapcsolatos adatokkal foglalkozó intézet munkatársai is azt hangsúlyozzák, hogy kulturális változásra van szükség az állatkísérletek tervezésében, regisztrációjában, jelentésében, elfogadásában és átláthatóságában egyaránt, és arra kérik a szponzorokat, folyóiratokat, szabályozókat, akadémikusokat és etikai bizottságokat, hogy álljanak a változást követelők élére, és segítsenek abban, hogy az állatkísérletek valóban átformálhassák az emberek egészségügyi ellátását (Merel Ritskes-Hoitinga és Kim Wever: Improving the conduct, reporting, and appraisal of animal research).
