Rámutatott a járvány a gyermek-alapellátás hiányosságaira

– Múlt héten az egészségügy képviselői közül többen jártak a belügyi tárca vezetőjénél, akitől Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere kért segítséget abban, hogy az egészségügy struktúráját, illetve esetleges átalakításának lehetőségeit áttekintsék. Ön mikor járt Pintér Sándornál?

– Az elmúlt hét csütörtökjére én is kaptam meghívást, személyemben így képviselhettem a gyermek alapellátást. Általános megbeszélés zajlott, amelynek során nem esett szó sem az ellátórendszer szerkezetének átalakításáról, sem a praxisok államosításról.

– A HGYE támogatna, vagy ellenezne egy ilyen elképzelést?

– Az államosítás lehetősége nagyon komolyan felmerült az Alapellátási törvény 2015-ös elfogadását megelőző szakmai egyeztetéseken. Akkor az volt az elképzelés, hogy a háziorvosok az Állami Egészségügyi Ellátó Központ égisze alatt, közalkalmazottként dolgoznának. A HGYE – a többi alapellátó szakmai szervezettel együtt – egyértelműen letette a voksát amellett, hogy vállalkozók maradunk, és ezt a döntéshozók el is fogadták. Most is így gondoljuk.

– Korábban egy járóbeteg-szakellátó vezetője arról beszélt egy interjúban, hogy a kerületükben két olyan körzet is volt, amelyben alkalmazottként, szakorvosi fizetésért dolgozott a háziorvos, és amikor nyugdíjba ment, nem volt probléma, hogy ugyanilyen formában betöltsék a helyét...

– Most is vannak közöttünk olyanok, akiknek a vállalkozói lét bizonytalanságot, nyűgöt jelent, és szívesebben járnak be fix munkaidőben, havi fizetésért a rendelőbe. Én úgy vélem, hogy a saját praxis nagy biztonságot ad, ahol a magam ura vagyok, és senki nem nyúlhat át a fejem felett. Ez megfizethetetlen.

– Ha nem a szerkezetátalakításról volt szó Pintér Sándornál, akkor miről?

–Az ott kapott tájékoztatás szerint a belügyminiszter felhatalmazása arról szól, hogy vizsgálja át az egészségügy aktuális helyzetét, tárja fel a legégetőbb problémákat. A beszélgetőpartnereitől – így tőlem is – ezek megoldására kért általános javaslatot.

– Néhány ilyet készítettek már az elmúlt években, vagy évtizedekben. Tudott újdonsággal szolgálni?

– Lényegében a gyermekellátás problémái nem különböznek az egészségügyre jellemző általános nehézségektől. A gyermek alapellátásban évek óta elégtelen az utánpótlás, ami több okra vezethető vissza. A HGYE évek óta jelzi, hogy nem elég csupán többletfinanszírozást biztosítani a praxisoknak, törekedni kell a team-munka ösztönzésére, a praxisközösségek, csoportpraxisok kialakítására.

– Ez nem ellentétes a szakmapolitika elképzeléseivel, számos pályázati lehetőség is volt ilyen együttműködések finanszírozására.

– Ezekben a pilotokban jellemzően úgy alakultak meg a közösségek, hogy azoknak egy-egy házi gyermekorvos tagja is van. Azonban igazán jó és definitív ellátást akkor tudnánk nyújtani a gyermekvonalon, ha gyermekorvosokból álló praxisközösségeket hozhatnánk létre, ezáltal gyermek alapellátási központokat kialakítva. Többek között erről is szól a HGYE „Megújuló gyermek-alapellátási program” című szakmai anyaga, amelyet 2,5 évvel ezelőtt tettünk le a döntéshozók asztalára.

–  Lennének elegen ehhez?

– Területenként annyira eltérőek a viszonyok és a lehetőségek, hogy csak rugalmas szerkezetben képzelhető el a rendszer, azonban a finanszírozást úgy kell kialakítani, hogy járásonként presszionáljon a közös munkára annak érdekében, hogy a gyerekeket ne kelljen kórházba küldeni, hanem a lakóhelyükhöz lehető legközelebb tudjunk minőségi ellátást biztosítani. Néhány szubspecifikus szakrendelésen kívül ugyanis semmivel nincs több lehetőség egy kórházban, mint lenne egy, a javaslataink szerint kialakított alapellátó központban.

A járóbeteg-szakellátástól számos feladatot vehetnénk át – természetesen szakmánként lebontva, hogy melyek ezek –, amelyeket most adminisztratív és finanszírozási okok miatt nem tudunk elvégezni. Ha ilyen szakmai perspektívát kínálnánk a fiatalabb generációnak, vonzóbb lenne számukra a házi gyermekorvosi hivatás.

– Most gyakorlatilag ugyanaz az elvárás egy házi gyermekorvosnak készülő hallgatóval szemben, mint aki klinikusként helyezkedne el.

– Folyik a rezidensképzés átalakítása, amelyhez a HGYE is készít anyagokat annak érdekében, hogy racionálisabbá, interaktívabbá tegyük a szakorvosképzést Magyarországon. Az alapellátásban más kihívások és lehetőségek várnak a fiatalokra, mint egy gyerekosztályon, a kórházban esetenként megtapasztalható, taszító negatívumok nélkül. Meggyőződésem, hogy ha és amennyiben a jelenleginél többet tudnánk kínálni a következő generációnak úgy egzisztenciálisan, mint szakmailag, megoldott lenne az utánpótlás. Ha az nincs, nincs is miről beszélni. A most lecsengőben lévő koronavírus-járvány során jól láttuk, mit jelent, hogy elöregedett a szakma: a házi gyermekorvosok negyven százaléka volt érintett a 65 év felettiek felmentésében!

– Hogyan tudták megoldani ilyen munkaerő kiesés mellett az ellátást?

– A kerületben, ahol egyébként 12 kollégával dolgozom együtt, négyen maradtunk összesen, másfél hónapon át hat órás rendelésen fogadtuk a praxisokba tartozó összes gyermeket, gyakorlatilag ügyeleti ellátásban. Ám azzal, hogy az óvodák, iskolák bezárásáról viszonylag gyorsan döntés született, alaposan megcsappant a rendelőkben a kisgyermekek száma. Napi harminc helyett 1-2 beteget kellett fogadnunk, ami nagy előnyt jelentett, hiszen az évnek ebben a szakaszában sok a lázas, köhögős beteg, és nehezen lett volna megoldható az elkülönítés.

– Ilyen nagyarányú csökkenés magyarázható csupán azzal, hogy elmaradtak az egyébként megszokott közösségi járványok?

– A rendelői látogatások legfontosabb oka szűnt meg: nem kellett orvosi igazolás az iskolai hiányzások miatt. Régóta szorgalmazzuk a jelenlegi jogszabály módosítását azon irányba, hogy a közösségbe járó gyermekek mulasztásáért elsősorban a szülő feleljen. Most, az óvodák, bölcsődék újranyitásakor – a tisztifőorvos rendelkezésének értelmében – nem kell ismét igazolást adnunk arról, hogy a gyermek egészséges, és közösségbe mehet, elég, ha erről a szülő nyilatkozik. Miért ne tehetné ezt meg évközben is? Jó lenne ezt a gyakorlatot átmenteni a járvány utáni időszakra is.

– Még alig indult el a járvány, amikor már elkezdett terjedni, hogy az életkorhoz kötött kötelező oltások beadása nem javasolt. Van elmaradásuk?

– A HGYE az elsők között cáfolta ezt a hírt, és a Nemzeti Népegészségügyi Központ is nagyon gyorsan mellénk állt, hiszen ezt a vélekedést semmilyen evidencia nem támasztja alá. Az enyhe lefolyású koronavírus megbetegedés ugyanúgy nem befolyásolja az oltást, ahogyan a szokásos, téli vírusfertőzések sem. Hiába esett ki a munkából a gyermekorvosi praxisok mintegy fele, az oltások beadását is összevontan szerveztük meg, így a legtöbb helyen semmiféle komoly elmaradás nem volt a gyermekek vakcinázásában.

– Hogyan fogadták a szülők, hogy nem mehettek a rendelőkbe, vagy ha mégis, szigorú szabályokat kellett betartaniuk?

– Meglepően pozitív volt a hozzáállás, mindenki megértette, hogy amit csak lehet, azt telefonon intézünk el. Úgy vélem egyébként, hogy a legtöbben inkább hálásak voltak azért, hogy nem kell bejönniük a gyerekkel a járvány időszakában.

Számos, a szülők és az orvosok számára egyaránt előnyös rendelkezés lépett életbe az elmúlt hónapokban, amelyeket jó lenne megőrizni a későbbiekben is. Ilyen például az e-recept, amihez már nem kellett felírási igazolást adni, hogy a gyógyszert a szülő is kiválthassa. Jó lenne hasonló módon megoldani majd az e-beutalót is. Pozitív tapasztalatokra tettünk szert a telemedicinát illetően is, hiszen ma már tudjuk, hogy például egy bőrelváltozással sem kell feltétlenül azonnal a rendelőbe szaladni, elég, ha először képen látja azt az orvos. Rendkívül jól megmutatta ez a periódus, hogy az alapellátó gyermekorvosok is ki tudtak billenni a komfortzónájukból, mégpedig úgy, hogy az a team-munkát erősítette.

– Csupa pozitívumot sorol. A mérleg másik serpenyőjébe nem került semmi?

– A járóbeteg-szakellátás teljes leállása az alapellátásban is sok problémát okozott, minden találékonyságunkat be kellett vetni egy kivizsgálás kezdeményezéséhez, ha szükség volt rá.

– Mennyiben jelentett szakmai kihívást az alapellátó gyermekorvosoknak a Covid-19?

– A betegségnek nem volt semmilyen szakirodalma, nemcsak mi, hanem az egész világ „együtt tanulta”. Rengeteg hipotézis látott napvilágot, amelyek között meglehetősen nehéz volt eligazodni. A HGYE a honlapján folyamatosan közölte és a kollégáknak is rendszeresen megküldte a naprakész és hiteles szakmai anyagokat,összefoglalókat, hiszen a praxisban egyedül dolgozó, esetenként több orvost egyszerre helyettesítő kollégának nem feltétlenül arra volt ideje, hogy feldolgozza a szakirodalmat.

– Az utóbbi időben rengeteg elismerést kaptak úgy a társadalomtól, mint a politikusoktól a helytállásukért. Kérnének most valamit cserébe?

– Annak nagyon tudnánk örülni, ha a kormány, mielőtt bármiféle komoly szerkezeti átalakításba belevág, azt előzetesen, tárgyalások során megbeszélné velünk, érintettekkel is. Bármi is lesz a most elkezdett átvilágítás eredménye, a szakmát irányító, önálló egészségügyi minisztériumra van szükség. Ugyancsak két éve várunk egy Országos Alapellátási és Módszertani Központ megalapításra, ami egységes irányítást biztosíthatna az alapellátás valamennyi szereplőjének. Szeretnénk, ha az átalakítás során lehetőségünk lenne a szakmai műhelymunkára, és beleszólást kaphatnánk a rólunk születő döntésekbe.