Kellenek egyáltalán házi gyermekorvosok?

Az ellátás minőségében óriási deficitet okozna, ha eltűnne a gyermekorvosi alapellátás – szögezte le a Házi Gyermekorvosok Egyesületének (HGYE) elnöke egy csütörtök délutáni háttérbeszélgetésen. Márpedig Póta György szerint a mostani folyamatokat látva egyáltalán nem biztos, hogy öt év múlva mindenkinek lesz gyermek háziorvosa, akinek most van, így az alapellátásban ellátatlanul maradó gyermekek fokozott terhet rónának a járó- és fekvőbeteg szakellátókra, ahol egyáltalán nem jutnának olyan minőségi ellátáshoz, mint a háziorvosi rendelőkben.

A most spontán zajló folyamatok helyett a HGYE a tavaly nyáron elkészített nemzeti gyermekellátási, valamint az alapellátási programhoz készült javaslataiban egyaránt jelezte, egy karcsúsított, ám koncentráltabb rendszerben, szélesebb kompetenciákkal továbbra is magas színvonalon tudnák gyógyítani a gyermekeket az alapellátásban. Ehhez azonban néhány ponton szükség lenne a szakpolitika beavatkozására.

Támogatás nélkül nincs remény generációváltásra

A közeljövőben robbanásszerűen tűnik majd el a rendelőkből a gyermek háziorvosok 15-20 százaléka, hiszen a kollégák fele elmúlt hatvan éves, húsz százalékuk pedig a nyugdíjkorhatár felett dolgozik. Őket nem pótolja az a negyven gyermek háziorvosi rezidens, akik 2017-ben léptek be a képzésbe – vetette fel elsőként a generációváltás kérdését az elnök, hozzátéve, semmilyen garancia nincs arra, hogy ők valóban az alapellátásban dolgoznak majd. Egyrészt a továbbfoglalkoztatásukra nincs jogszabályi kötelezettség, ugyanakkor egy praxis megvásárlása életre szóló beruházást jelent, a mai viszonyok között viszont kiszámíthatatlan, hogy ez a befektetés megtérül-e majd.

Fotó: 123rf

Bár az elmúlt négy évben 650 ezer forinttal nőtt a praxisok finanszírozása havonta, a jelenleg mintegy másfél millió forintos havi bevételből csupán 300-400 ezer forintos orvosi fizetést lehet kigazdálkodni, ami szintén nem teszi vonzóvá a pályát. A rentábilis működtetéshez, az asszisztencia és az orvosok bérének megfelelő emeléséhez további félmillió forintra lenne szükség.

Mindeközben évente hatvan gyermekorvosi körzet nyom nélkül tűnik el a térképről, hiszen ha fél év alatt nem sikerül orvost találni, a praxisjog az önkormányzatra száll át. Míg a nagyvárosokban az alapellátó gyermekorvosok között szétosztható a pacientúra, vidéken az a jellemző, hogy a területen dolgozó felnőtt háziorvosok veszik át azt. Mire a most gyakorlati képzésben résztvevő fiatalok végeznek, a most működő 1400-ból 250 házi gyermekorvosi praxis megszűnik az országban.

A havonta 130 ezer forintos finanszírozási többlet egyébként pozitívan hatott a felzárkóztatásban – ismerte el az elnök, ám hozzátette, jó lett volna, ha a szakma javaslatai mentén olyan motivációs elemekhez kötötték volna annak kifizetését, amelyek a minőségi ellátás irányába mozdította volna el az alapellátást.

Most leginkább a népegészségügyi szűrőprogramokban való részvételt dotálja a kormány, azonban az erre kiírt pályázatok a 6500 háziorvosi praxis alig tíz százalékát érintik, ráadásul nem a gyógyítással összefüggő tevékenységet támogatják, így az alapellátás fejlesztését érdemben nem szolgálják.

Késlekedő, kiszámíthatatlan jogalkotás

Azt mára valamennyi alapellátó belátta, hogy a szólópraxisok ideje lejárt, a praxisközösségeké a jövő – fűzte tovább Póta György. Azonban a szakpolitika mindmáig adós maradt a vonatkozó finanszírozási szabályok kidolgozásával, ahogyan régóta csak ígéret a második szakvizsga használatának engedélyezése az alapellátásban. Így ahelyett, hogy a szakpolitika által sokat emlegetett lakosság közeli ellátás jegyében a saját rendelőjében láthatná el a beteg gyerekeket a két szakvizsgás háziorvos, szerződéssel bedolgozik valamelyik szakrendelőnek.

Egyébként már a 2015-ben elfogadott alapellátási törvény, illetve az ehhez készült, a kormány által jóváhagyott alapellátási koncepció is tartalmazta az egyéb szakvizsgák használatát az alapellátásban, azonban a törvényhez kapcsolódó rendeletek a mai napig váratnak magukra. Bár időnként egy-egy résszabályozás – a törzskartonokra, vagy a kollegiális rendszer felállítására – megjelennek a közlönyben, de azokat az utolsó pillanatban visszavonják.

A kollegiális vezetői rendszer bevezetését egyébként a HGYE is támogatta, Póta György szerint ez jól illeszthető lett volna a járási rendszerre épülő alapellátás kialakításának elvi koncepciójához, amelyet tavaly december elején hagyott jóvá a kormány. Azt az elnök ugyan elismerte, hogy nem értettek egyet a koncepció minden részletével, ám néhány módosítással elfogadhatónak tartották volna, ám ezek leegyeztetésére nem volt nyitott a szakpolitika.

Partvonalon?

Az egyeztetési készség hiányát nemrégiben ismét megtapasztalták, amikor minden előzetes egyeztetés és figyelmeztetés nélkül változott meg december végén az alapellátási törvény. A védőoltások nyilvántartása kapcsán tulajdonképpen a védőnők alá rendelték a házi gyermekorvosokat, mint Póta György fogalmazott: „az ezer sebből vérző, kihalás útján álló szakma háta mögött hoztak egy presztízstörvényt”. Miután felfedezték a változást, tárgyalást kezdeményeztek az egészségügyért felelős államtitkársággal, ahonnan az első megkeresésre még csak válasz sem érkezett, majd a HGYE második levele nyomán kaptak ugyan időpontot, ám az egyeztetés végül elmaradt.

Nem sikerült kompromisszumra jutni a szakpolitikával az iskolai hiányzások igazolásával kapcsolatban sem. Póta György szerint a szülők önrendelkezési jogát támogatnák azzal, ha háromnál több napot is igazolhatnának gyermekük betegsége esetén. A HGYE javaslatára végül az oktatásért felelős államtitkárságtól érkezett az elutasító válasz, az egészségpolitikai döntéshozók nem is foglalkoztak vele, holott a házi gyermekorvosokra indokolatlanul nagy terhet ró az igazolások kiállítása.

Bár a HGYE minden együttműködésre nyitott, ugyanezt nem tapasztalják a szakpolitika részéről – foglalta össze az elnök. Egyelőre úgy tűnik, a házi gyermekorvosok hiába jelzik rendre a problémákat a döntéshozóknak, a szakpolitika nemigen foglalkozik ezekkel, ráadásul jövőbeni terveit, elképzeléseit sem osztja meg a rendszerben dolgozókkal. Így az alapellátás megerősítése csupán a kormányzati kommunikációban mutatkozik meg, mögöttes tartalom nélkül. Mindennek tükrében Póta György úgy fogalmazott: ennél az is jobb lenne, ha kimondanák, nem akarják fenntartani a házi gyermekorvosi ellátást.