Ragályos személyiségvonások
Az óvatosság, a türelmetlenség és a lustaság olyan tulajdonságok, amelyekről eddig azt gondoltuk, mélyen beépült személyiségvonások, és állandó, hogy valaki hogyan értékeli a kockázatot, illetve hogyan mérlegeli a késlekedés vagy az erőfeszítés eredményeit. A PLOS Computational Biology cikke felborítja az eddigi vélekedést.
Jean Daunizeau és Marie Devaine (INSERM) cikke – Learning about and from others' prudence, impatience or laziness: The computational bases of attitude alignment, PLOS Computational Biology – szerint az emberek hajlamosak arra, hogy tudattalanul utánozzák mások óvatos, türelmetlen vagy lusta viselkedését, és a látottakhoz igazítsák saját kockázattal, késlekedéssel vagy erőfeszítéssel kapcsolatos viselkedésüket.
A francia kutatók matematikai modellezés és kognitív pszichológiai eszközök segítségével vizsgálták és tárták fel a viselkedés összehangolásának törvényeit. A vizsgálatukban részt vevő 56 személynek kockázattal, késlekedéssel vagy erőfeszítéssel kapcsolatos döntéseket kellett hozniuk, úgy, hogy a döntések előtt és után fikcionális karakterek döntéseit figyelték meg. A kutatók előzetesen a karakterek óvatos, türelmetlen vagy lusta viselkedését mérhető módon kalibrálták.
Az eredmények szerint a résztvevők hibásan konszenzust feltételeztek a viselkedésben: a „hibás konszenzus előítélet” alapján bizonyítékok nélkül is azt hitték, hogy mások viselkedése hasonlít az övékre. A kutatók leírták egy másik előítélet működését is: a „szociális befolyás előítélet” szerint az emberek hajlamosak a körülöttük lévő emberekhez hasonlóan viselkedni. Az is kiderült, hogy a kétféle előítélet működése összefügg: kisméretű hiba esetén a konszenzus előítélet növeli a szociális befolyás előítéletnövelő hatását, míg nagyméretű hiba esetén csökkenti. A szerzők szerint eredményük ellentétben áll a konvencionális nézettel, ami szerint a viselkedés összehangolása automatikusan következik be abból a célból, hogy az illető úgy érezze (illetve mint kiderült: részben azzal áltassa magát), hogy konform a környezetével.
A kutatók kifejtik: munkájuk egy olyan kutatási irányvonal része, amelynek az a célja, hogy az emberi kogníciót kvantitatív és megcáfolható módszerekkel írja le; soron következő kutatásukban annak járnak utána, hogy a viselkedés-összehangolás most bemutatott szabályosságai hasonlóan jelentkeznek-e neuropszichiátriai állapotzavarokban – pl. autizmus, szkizofrénia – szenvedő személyeknél is.
