Politikai deklaráció mindenre van, pénz már kevésbé

– Váratlanul érte a MKSZ-t Zombor Gábor múlt heti bejelentése, amely szerint a jövőben állami intézményben magánszolgáltatás nem folytatható, és hogy OEP finanszírozásban magánszolgáltató nem részesülhet?

– Múlt heti találkozónkon államtitkár úrral ezt a kérdést már érintettük, akkor megegyeztünk, hogy sűríteni fogjuk a párbeszédet. A bejelentés tartalma – ami egyelőre inkább politikai iránymeghatározás – bizonyára sarkalatos kérdés lesz a jövőben, bár eddig is sokszor szóba került, hogy a kórházakban milyen előnye, hátránya, hozadéka és visszássága van az állami és a magánellátás kapcsolódásának. Ilyen értelemben egyáltalán nem volt meglepő a bejelentés.

– A szerdai elnökségi ülésen nem döntöttek arról, hogy javaslattal élnek ezzel kapcsolatban az államtitkárság, vagy a kormány felé?

– Külön nem fordulunk senkihez, tovább folytatjuk a konzultációkat az államtitkársággal és a háttérintézményekkel, és alaposan átbeszéljük ennek a kérdésnek a részleteit.

– Támogatják az elképzelést?

– Eddig is fontos kérdésnek tartottuk az állami és a magánszolgáltatás elkülönülését. A betegek, az orvosok és az intézmények szempontjából is jó, ha ez a határ éles. Mivel még nincsen írásos, jogilag értelmezhető anyag a kezünkben, nem szeretném elemezni, hogy az idézett mondatok mit jelentenek, ez csak akkor derül ki, ha folytatódik a diskurzus. A kérdés további kibontásában, a részletek kidolgozásában partnerek vagyunk, hogy lássuk, ezen elvek mentén hogyan lehet józanul, az értékek megtartásával, azok kibővítésével továbbmenni.

– A Kórházszövetség korábbi állásfoglalásaiban ennyire nem éles a két szegmens elkülönítése.

– Mi azt az utat javasoltuk, hogy a kórházakba jusson be a magánellátásból származó profit, hiszen ez a közellátásba visszaforgatva annak színvonalát emeli, tehát nyereséget hoz, és ezt a normál üzemidőn túli kapacitások kihasználása lehetővé teszi. Mindezt a munkaerő megtartása szempontjából is jó útnak látjuk, mert legális jövedelem-kiegészítést jelent a kollégáinknak.

– Most pont arról van szó, hogy mindez megszűnik.

– A részleteket később látjuk majd ezzel kapcsolatban. Nyilvánvaló azonban, hogy amennyiben magánellátás csak az állami fenntartású kórházakon kívül történhet, akkor más módon, elsősorban forrásbővítéssel kell megerősíteni a közellátást, hogy versenyképes maradjon, különösen a munkaerő megtartása tekintetében, hogy az orvosok és szakdolgozók ne vándoroljanak el magánkórházakba vagy külföldre. Ezért értelmezhető úgy is a bejelentés, hogy a közellátás masszív megerősítése következik, amit feltétlenül támogat a MKSZ.

– Hol van erre a fedezet?

– Időhatárokról eddig nem esett szó, egy ciklus eleji bejelentés hosszú távú üzenetet hordoz, várható, hogy a részletek tisztázása után a megvalósítás a most következő négy év feladata lesz. Ha az elvi álláspont kialakítását stratégia- majd jogalkotás követi, amelyhez forrásbővítés is társul, az pozitív forgatókönyv lehet.

– Sokan úgy vélték, a bejelentés a MKSZ által is támogatott Uzsoki-modell végét jelenti.

– Az Uzsokiban történt kísérletet jó pilot studynak tartjuk, ami a jelenlegi szabályozási keretek között indult. Át kell tekinteni és levonni ennek tanulságait, hiszen láthattuk, milyen a kereslet és a kínálat egy ilyen modell mögött. De az Uzsoki sajátos helyzetben van, mert nagyon fejlett infrastruktúrában és keresett profilban hozta létre ezt a szolgáltatást. Nem gondoljuk és nem is gondoltuk úgy, hogy ez általánosan bevezetendő lenne az intézményekben. Nem arról van szó, hogy a Kórházszövetség ehhez ragaszkodik, de sokat konzultáltunk az elnökségben is jelen lévő főigazgató asszonnyal a modell kialakításakor, nyomon követtük a megszületését, örülünk, hogy zajlik az Uzsokiban ez a kísérlet. Az is egyértelmű, hogy egy projektnek mindig igazodnia kell a jogi feltételekhez és a fenntartói igényekhez. Ha ezek változnak, az intézeti stratégiát is eszerint kell majd mindenhol alakítani.

– Az egészségügyi magánszektor nem szorul szabályozásra?

– Ez is egy hiányzó láncszem, át kell tekinteni a magánszolgáltatók elvárt feltételrendszereit, valamint a magán- és közszolgáltatók közötti együttműködés lehetőségeit is. Kérdés például, hogy mi történjen a szövődményes esetekkel, vagy a különböző vizsgálatok hogyan történhetnek egy-egy beteg magánellátásakor.

– Mi lesz a művese-kezelésekkel, a képalkotó-diagnosztikával, a betegszállítással, amelyeket magánszolgáltatók végeznek OEP- finanszírozással?

– Valóban, e felvetés kapcsán sok minden szóba jöhet, akár a kiszervezett ügyeleti ellátás kérdése is, de nem akarok elébe szaladni az eseményeknek, először alakuljon ki a stratégia. Ehhez még sok háttértárgyalás kell, utána jöhet a kapkodásmentes megvalósítás.

– A jövő évi költségvetés számait ismerve, tűzoltáson kívül történik más 2015-ben?

– A tervezetet ismerjük, annak alábontását még nem, így azt látjuk, hogy van bővítés, 14,4 milliárd forinttal több jut a gyógyító-megelőző ellátásokra, pozitív elem a háziorvosoknak nyújtott 10,5 milliárd forintos többlet. Ezen felül van még a miniszterelnökségnél 60 milliárd forint, ami céltartalék a központi költségvetési szervek, kiemelten az egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó intézmények pénzügyi problémáinak kezelésére.

– Ez nem azt jelenti, hogy e felett nem a szakpolitika dönt?

–  Kétségtelenül új elem, hogy az egészségügyre használható pénz máshol jelenik meg, de természetes, hogy egy ilyen összeg felhasználásához kormánydöntés szükséges, így ez pusztán technikai kérdés. Azt szövetségünk kéri – ismerve az adósságállományt és annak növekedési tendenciáit –, hogy ezt valóban az egészségügyben lehessen felhasználni, hiszen mire ehhez a pénzhez hozzá lehet nyúlni, kritikus lesz az intézmények adósságállománya. A lejárt határidejű kórházi adósságtömeg szeptember végén 65 milliárd forint volt, amely három milliárddal több, mint egy hónappal korábban. Ezért az idei év végén nagyon fontos, hogy a kasszamaradványok kerüljenek vissza az intézményi költségvetésekbe, de megkerülhetetlen a hosszú távú stratégiaalkotás is a szakellátók finanszírozásában.

– Zombor Gábor még a nyáron jelezte, szeretné elérni, hogy a kórházak gazdálkodásának azon része, amelyre nincs ráhatása az intézménynek, kerüljön ki a betegellátásra szánt összegből, és ezt az állam közvetlenül finanszírozza. Ennek van nyoma a költségvetésben?

– Ezt a rendszert még nem tudjuk kiolvasni a költségvetésből. Ám ez jelenleg szintén egy egészségpolitikai szándék, a kialakítás a meglevő keretek között elkezdhető. Tény, hogy a költségvetés nem ad nagy mozgásteret az ágazatnak jövőre sem, elemezve ugyanakkor a költségvetés többi részét, az más területeken sem bőkezű, tehát van előrelépés. Látni kell azonban, hogy érdemi előrejutáshoz érdemi forrásbővítésre van szükség, reméljük a következő évek költségvetéseiben eljutunk oda, hogy ez markánsan megjelenjen.

– A béremelés folytatására, amely idén elmaradt, látnak esélyt 2015-ben?

– A népegészségügyi termékadóból jelentős többletbevétellel számol a kormány (6 milliárd forinttal), ami reményre adhat okot, és a politikai szándékot is kommunikálta az ágazat vezetője. A 2014. éves megtorpanást követően kulcskérdésnek tartjuk, hogy jövőre legyen béremelés, több ponton is. Jó hír, az is, hogy az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalnál van 900 millió forint a rezidensösztöndíjak kiterjesztésére, de a szakorvosi béreken túl rendezni kell a mozgóbérek kérdését, és emelni kell a szakdolgozók fizetését, amelyet lassan  beér a minimálbér. Ide sorolom a gazdasági-műszaki munkatársak helyzetének rendezését is, ők évek óta nem kaptak semmit. Meg kell találni a lehetőséget a béremelésre, még akkor is, ha ez a költségvetés tervezetében egyelőre nem látszik.