Ösztrogéncsökkentő gyógyszerekkel elkerülhető a masztektómia
Ösztrogénszint-csökkentő gyógyszerek hatására a 2. vagy 3. stádiumú emlőrák gyakran összezsugorodik olyan méretűre, hogy szükségtelenné válik az egész emlő eltávolítása – ezt mutatták ki kutatók az Egyesült Államokban, az első erre vonatkozó nagy vizsgálatban.
Amint dr. Matthew J. Ellis, a Washingtoni Egyetem orvoskarának munkatársa, a kutatás vezetője elmondta, nagy méretű emlőtumor esetén a betegeknek két választásuk van: vagy vállalják a masztektómiát, vagy olyan gyógyszeres kezelést kérnek, amely csökkenti a tumor nagyságát, s így emlőmegtartó műtétet lehet végezni a terápia után.
Akik a második lehetőség mellett döntenek, azok rendszerint kemoterápiában részesülnek. Most azonban dr. Ellis és munkatársai kimutatták, hogy a menopauza után azokban a nőkben, akiknek ösztrogénreceptor-pozitív tumoruk van, jó hatásúak lehetnek az aromatázgátló szerek, amelyek csökkentik az ösztrogén szintjét a szervezetben, s ennek hatására lassul vagy leáll a daganat növekedése.
Bár a menopauza után a petefészkek már nem termelnek ösztrogént, kis mennyiségű ösztrogén mégis képződik a szervezetben az aromatáz enzim hatására – ezt blokkolják az aromatázgátlók. Mivel ezek a szerek a petefészek ösztrogéntermelésére nem hatnak, csak menopauza után lehet őket alkalmazni.
Az eredményekről a Newswise, a Journal of Clinical Oncology május 9-i online kiadásra hivatkozva számolt be. Ezek szerint 159 olyan nőt vontak be a vizsgálatba, akikben eredetileg masztektómiát kellett volna végezni, de 16 hetes aromatázgátló kezelés után 81-ükben – az esetek valamivel több mint felében – olyannyira összezsugorodott a tumor, hogy lehetségessé vált az emlőmegtartó műtét. Ez igen jelentős javulás.
Emellett 189 olyan nőt is kezeltek aromatázgátlóval, akik kezdetben a határán voltak annak, hogy masztektómia legyen szükséges az esetükben. E nők 83 százalékában lehetett végül a kezelés eredményeként az emlőmegtartó műtét mellett dönteni a tumor regressziója következtében. Négy olyan beteg közül, akiket eredetileg inoperábilisnek ítéltek, mivel még a masztektómia sem távolította volna el a tumor egészét, háromban annyira visszafejlődött a daganat, hogy emlőmegtartó műtétet lehetett náluk végezni, s a negyedikben masztektómiát.
Az említett előnyök mellett az aromatázgátlóknak nincsenek olyan toxikus mellékhatásaik, mint a hagyományos kemoterápiának. A betegek említett csoportjában bebizonyosodott az is, hogy az aromatázgátlók hatékonyabban előzik meg a relapszust, mint a kemoterápia.
Összesen 352 nőben alkalmazták véletlenszerűen az FDA által engedélyezett három aromatázgátló – a letrozole, az anastrozole és az exemestane – valamelyikét. A letrozole és az anastrozole valamivel kisebbre zsugorította a tumorokat, mint az exemestane, de semmilyen más tekintetben nem volt különbség a gyógyszerek között. Mindhárom alkalmazásakor ugyanolyanok voltak a műtéti arányok, és ugyanolyan volt a Ki67 sejtproliferációs biomarker szintje is, amely azt mutatja, hogy milyen mértékben gátolta a gyógyszer a tumorsejtek osztódását.
Dr. Ellis azonban azt is hangsúlyozta, hogy a nők egy része nem reagált megfelelően az aromatázgátlókra, és náluk masztektómiát kellett végezni. Számára a legfontosabb kérdés, hogy hogyan lehetne kezelni az aromatázgátlókra rezisztens betegeket. A rezisztencia okának megértése igen fontos lenne a kérdés megválaszolásához. Ennek érdekében 50 nő tumorszövetének és egészséges szöveteinek DNS-szekvenciáját kívánják megvizsgálni – közülük 26-an reagáltak a kezelésre, 24-en viszont nem.
