Olcsó diagnózis a szemmozgások követésével
A szemmozgások apró eltéréseinek megfigyelésével már korai stádiumban felismerhető a Parkinson-kór, a magzati alkohol szindróma és a figyelemhiányos hiperaktivitás. A gyors és non-invazív módszer hamarosan egyéb neurológiai betegségek, pl. szkizofrénia diagnózisában is alkalmazható lesz.
Jelenleg a Parkinson-kór, a magzati alkohol szindróma és a figyelemhiányos hiperaktivitás diagnózisában költséges és időigényes módszereket használnak (képalkotó vizsgálatok, neurológiai és pszichológiai tesztek), ami lehetetlenné teszi a veszélyeztetettek szűrését, márpedig a szűrés elengedhetetlen lenne a korábbi diagnosztizáláshoz és a jobb terápia kialakításához – írják a Journal of Neurology című szaklapban megjelent cikkükben P. H. Tseng és munkatársai, a University of Southern California kutatói.
Mint arról a kutatást ismertető The Scientist beszámol, a szemmozgások apró eltérései is segítséget nyújthatnak a diagnózis felállításában, olyan esetekben is, amikor egyébként a még enyhe tünetek miatt nem fedeznék fel az induló betegséget.
A tanulmány vezető szerzője, Laurent Litti elmondja, hogy az új diagnosztikus eszköz egy fejre szerelhető, szemmozgás-követő berendezés, aminek révén követhető, hogy az illető szemmozgásai milyen gyorsak, milyen irányúak, és a képernyőnek pontosan mely pontjára irányulnak. A szakkádikus szemmozgások például az emberi test által végrehajtható leggyorsabb mozgások, amelyeket lehetetlen tudatosan befolyásolni.
Az összesen 224 féle adatból számítógépes rendszer állítja össze a végeredményt, aminek révén 89 százalékos pontossággal állapítható meg a Parkinson-kór (erre a megbetegedésre a gyakoribb és rövidebb szemmozgások jellemzőek), az ADH diagnosztikai pontossága 83 százalékos, míg a magzati alkohol szindróma (FASD) 79 százalékos pontossággal mutatható ki az új eszköz révén. Mivel az ADHD és a FASD sok hasonló tünettel jár, így pl. mindkettőre jellemző a tervezés és az impulzuskontroll zavara, az is fontos, hogy az új eljárás révén 90 százalékos pontossággal lehet e két kórképet elkülöníteni egymástól.
Míg a korábbi diagnosztikai módszerek 6-8 órát igényelnek, ez a vizsgálat összesen 15 percet vesz igénybe (a kutatók további célja, hogy a szükséges időtartamot 5 percre csökkentsék), és nem szükséges hozzá speciálisan képzett neuropszichológus szakember. A vizsgálat közben az alany tv-képernyőn lejátszott filmet néz, így egyébként rosszul együttműködő gyermekek vagy idős betegek diagnosztizálására is alkalmas.
A módszer valószínűleg sosem lesz képes egyedül, más eszközök igénybevétele nélkül végleges diagnózis felállítására, de mivel hordozható, gyors és olcsó, alkalmas arra hogy kiszűrje azokat, akiket érdemes továbbküldeni a drága, szakemberigényes és hosszadalmas egyéb vizsgálatokra.
