Október 10. a Lelki Egészség Világnapja

Ferenczi Sándor Miskolcon született 1873-ban. Édesapja Baruch Fraenkel (1830-1889) családjával Krakkóból települt át Magyarországra, és részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. Édesanyja, Eibenschütz Róza Bécsben nevelkedett. A többnyelvű családban beszéltek magyarul, németül, jiddisül és lengyelül. Sándor maga is kétnyelvű volt (magyar és német), később megtanult angolul és franciául. Nyolcadik gyerekként született a liberális zsidó értelmiségi családba, ahol 10 testvérével együtt nevelkedett. Apja a magyarsághoz való asszimiláció kifejeződéseként 1879-ben magyarosította a család nevét Ferenczire.

A család könyvesboltja a város kulturális életében jelentős szerepet játszott, hiszen nemcsak könyveladással, kölcsönzéssel, de kiadói tevékenységgel, valamint a város kulturális életének szervezésével is foglalkoztak.
Ferenczi a középiskola befejeztével Bécsben végezte orvosi tanulmányait. A bécsi évek alatt nagy hatást gyakoroltak rá – többek között – Richard von Krafft-Ebing professzor szexuális rendellenességekről vallott gondolatai, a darwini szelekciós elmélet, valamint Jean-Batiste Lamark és Ernst Haeckel tanítása a filogenezis és az ontogenezis kapcsolatáról.
Első állása Budapesten a Szent Rókus Kórház nemi betegekkel és prostituáltakkal foglalkozó osztályán volt, amit nem kedvelt. Vigaszul kezdett a tudatos működések területén kívül eső jelenségekkel (automatikus írás, spiritizmus) foglalkozni. Megismerkedett Schähter Miksával, a Gyógyászat című orvosi hetilap tulajdonos főszerkesztőjével, aki megnyitotta a lapot Ferenczi korai írásai, majd a pszichoanalízis számára, lehetővé téve, hogy az orvosi körök a kezdetektől megismerkedhessenek a pszichoanalitikus gondolatokkal.

1897 és 1908 között, mielőtt Freuddal és a pszichoanalízissel találkozott volna, Ferenczi 98 cikket, esettanulmányt, esszét és könyvismertetést publikált, melyek legtöbbje a Gyógyászatban jelent meg. Mindenekelőtt a nem tudatos vagy félig tudatos állapotok foglalkoztatták: a hipnózis, az álom, az okkult jelenségek, de érdekelték a neurológiai betegségek, a lélektani kísérletezés és a szexualitás pszichés vonatkozásai is. A gyógyítás szempontjából lényegesnek találta az orvos–beteg együttműködésen alapuló kapcsolatát, mely ellentmondott a korabeli általános szemléletnek, és szembeszállt az orvostársadalom hierarchikus, tekintélyelvű megnyilvánulásaival.
Ferenczi baráti kapcsolatain keresztül irodalmi újságok is megnyíltak a pszichoanalízis számára, többek között a Nyugat, melynek alapítója, Ignotus, Ferenczi barátja, a magyar irodalmi élet egyik vezető egyénisége volt.
Freuddal száz éve, 1908 elején találkozott először, és élethosszig tartó baráti és munkatársi kapcsolat alakul ki közöttük. 1910-ben jelent meg első pszichoanalitikus írásokat tartalmazó kötete. Nagy erővel szervezte a nemzetközi és a hazai pszichoanalitikus mozgalmat. 1911-ben a weimari kongresszuson ő tett javaslatot a Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesület (IPA) létrehozására.

Ferenczi interdiszciplináris nyitottságának és a pszichoanalízist aktívan népszerűsítő tevékenységének köszönhetően a pszichoanalízis az orvosi, a társadalomtudományi körökben és a szimpatizáló érdeklődők között is visszhangra lelt. A pszichoanalízis kapcsolatokat alakított ki az irodalom, a pedagógia, a néprajz, a művészetek képviselőivel, és összefonódott a magyarországi progresszió és polgári radikalizmus szellemi mozgalmaival. Ferenczi írásaiban is hangsúlyt kaptak a radikális társadalomkritikai megfontolások.
Az I. világháborúban katonaorvosként szolgált, az ott szerzett tapasztalatai alapján dolgozta ki a háborús neurózis kialakulásának és kezelésének pszichoanalitikus megközelítését.

Ferenczi érdeklődése középpontjába a húszas években a pszichoanalízis technikája és a terápiás hatékonyság növelése került. A viszontáttételt a terápiás munka szolgálatába állította, ezáltal az áttétel–viszontáttetel-dinamika mentén a pszichoanalitikus kapcsolat kétirányú folyamattá vált. Felismerte, hogy az analitikusnak kiképzőanalízisben kell részt vennie, hogy saját feldolgozatlan problémái ne korlátozzák a pácienssel való munkáját. Ráirányította a figyelmet a korai anya–gyermek kapcsolat jelentőségére és a szülői felelősségre a személyiségfejlődésben. A gyermekkori traumatizációt dinamikus rendszerbe helyezte, amelyben az interperszonális és intrapszichikus folyamatok hatnak egymásra, s a traumatikus élmények valóságos, nem pedig fantáziált eseményekhez kötődnek.
Vészes vérszegénységben, váratlanul halt meg hatvanadik születésnapja előtt.
Leghíresebb tanítványai: Bálint Mihály, Bálint Aliz, Hermann Imre.

Ferenczi szülővárosában, Miskolcon nemzetközi konferenciát rendeznek a tiszteletére november 27 és 29 között. Bővebb információ: http://www.ferenczimiskolc.hu/

Forrás: www.ferenczisandor.hu