Nincsenek hátrányban a későn beszélni kezdő gyerekek
Megnyugodhatnak azok a szülők, akik eddig aggódtak gyermekük szellemi fejlődéséért és egészségéért. Egy ausztrál tanulmány több, hangját csak később hallatni kezdő gyermek életlútját követte végig egészen a tinédzser korukig. Kiderült, hogy semmivel sem agresszívebbek, félénkebbek vagy depresszióra hajlamosabbak, mint kortársaik. A magatartásbeli problémák nem a szellemi képességek hiányosságára, hanem arra a frusztrációra vezethetőek vissza, ami abból fakadt, hogy a „csöndesebb” gyermek nem tudtak olyan aktívan kommunikálni kortársaikkal.
Mindez azt jelenti, hogy a „bölcsen hallgató” totyogó korúak nyelvi fejlődését bőven kielégíti a „várj és figyelj” szemléletmód, míg más területeken ugyanúgy fejlődnek, mint a többi hasonló korú gyermek.
A tanulmány egy ausztrál pszichológus, Andrew Whitehouse nevéhez kötődik, aki több mint 1.400 gyermek életútját követte végig két éves koruktól, egészen tizenhét éves korukig. Első lépésben a gyerekek szüleinek készítettek egy listát arról a 310 szóról, amit a gyermekek ilyen korban a legtöbbet használnak, illetve kombinálnak egymással. Aki e szavak 15 százalékát sem használta, az a kommunikációs készségben visszamaradottnak számított. A vizsgálatok alapján kiderült, hogy minden tízedik gyermek el van maradva kortársaihoz képest a beszédben. Ugyanakkor a „rosszabb és jobb beszélőkével” megáldott gyerekek között elhanyagolható volt a különbség a magatartásbeli problémákat illetően, így a túlzott agresszivitást, szomorúságot, szégyenlősséget illetően.
Az 5 éves korban megismételt vizsgálatok eredményei szerint a különbségek már eltűntek és 17 éves korban sem tértek vissza. Így Whitehouse és kollégái azt is bebizonyították, hogy a magatartásbeli problémák nem a szellemi képességek hiányosságára, hanem arra a frusztrációra vezethetőek vissza, ami abból fakadt, hogy a „csöndesebb” gyermek nem tudtak olyan aktívan kommunikálni kortársaikkal.
Egy másik szakértő, Gail Ross gyermekpszichológus szerint viszont arra a kérdésre kellene inkább megtalálni a választ, hogy vajon mikor jön el az a pont a gyermek életében, fejlődésében, amikor már a „várj és figyelj” technika nem elégíti ki a tudásvágyát, és szocializáció egy magasabb szintjének eléréséhez úgy ítéli meg, hogy „szót kell emelnie”.
