2021. július. 28., szerda - Szabolcs.
hirdetés

 

Tudomány

A tévénézés néma gyereket nevel

Az örökös tévézés késlelteti a kisgyermekek beszédfejlődését – ezt már régóta tudjuk, most viszont sikerült feltárni a jelenség pontos hátterét is. Az állandóan bekapcsolt készülék mellett kevesebbet kommunikálnak a családtagok egymással, ami előbb-utóbb kedvét szegi a legközlékenyebb gyereknek is.

A washingtoni egyetem kutató annak az egyáltalán nem újkeletű megállapításnak a hátterét igyekeztek feltárni, mely szerint a már csecsemőkorukban a képernyő előtt „felejtett” gyerekek később tanulnak meg beszélni, kevesebb szót ismernek, és gondjaik akadnak a figyelemösszpontosítással is. Ehhez két hónapos és négyéves kor közötti gyerekeknél – szám szerint 329 apróságnál – egy névjegykártya nagyságú berendezés segítségével rögzítettek minden hangot, amelyet a gyerek adott, illetve amely a környezete felől hozzá érkezett. A méréseket két éven keresztül havonta egy alkalommal, véletlenszerűen kiválasztott napon, 12–16 órán keresztül végezték.

A hangfelvételek alapján összefüggést kerestek a televízió hangja, illetve a verbális interakciók gyakorisága között. A néhány hónapos csecsemők természetesen nem folytatnak valódi párbeszédet környezetükkel, esetükben ezért azt tekintették verbális interakciónak, ha a csecsemő valamilyen hangadására öt másodpercen belül verbális visszajelzés érkezett a közelében tevékenykedő felnőttől. Emellett elemezték a hangadás gyakoriságát és a párbeszédek hosszát is.

Az Archives of Pediatrics & Adolescent Medicine közelmúltban megjelent egyik számában megjelent adatok szerint a bekapcsolt televízió mellett töltött idő minden órányi növekedésével – legyen az akár aktív, akár passzív tévézés – átlagosan 770 szóval kevesebb jutott el a gyerekek füléhez egy-egy 12–16 órás rögzítési periódus alatt, ami nagyjából 7 százalékkal kevesebb, mint a tévémentes időszakokban. Míg egy felnőtt normális körülmények között körülbelül 940 szót ejt ki óránként, addig a tévé hangja szinte teljesen száműzte a családtagok beszédét. Ennek oka egyrészt az lehet, hogy sok szülő – a készüléket mintegy bébiszitternek tekintve – előszeretettel ülteti a kicsiket a televízió elé, aki így egyedül mered a képernyőre, másrészt az éppen futó műsor jó eséllyel eltereli és tartósan leköti a felnőtt figyelmét, aki így aztán nem is tud megfelelően reagálni a gyerek jelzéseire.

A kutatást vezető Dimitri A. Christakis az eredményeket látva nem tartja meglepőnek, hogy a szinte soha ki nem kapcsolt tévé mellett felnövő gyerekek beszédfejlődése lényegesen elmarad kortársaikétól, és mivel a beszédfejlődés alapvetően fontos az agyi funkciók formálódásához is, a televízió hatása végső soron figyelemzavarokban is megmutatkozhat.

Noha az amerikai gyermekgyógyászok szakmai szervezete, az American Academy of Pediatrics már 2001-ben úgy foglalt állást, hogy a kétévesnél fiatalabb gyermekeknek semmi szükségük a tévénézésre, sőt káros számukra, egy felmérésben a megkérdezett amerikai szülők 30 százaléka válaszolta, hogy a lakásban állandóan megy a tévé. Az ebből adódó ártalmak csökkentésére ezért azt javasolják a szakemberek, hogy a gyerekek csak az életkoruk alapján gondosan kiválasztott programokat nézzenek, és mindig felnőtt jelenlétében. Az étkezések idején mindig legyen sötét a képernyő, sőt érdemes olyan „médiamentes” napokat is beiktatni, amikor egyáltalán nem kapcsoljuk be a készüléket, helyette interaktív játékokat kínálunk a kicsiknek. A tévézéssel töltött órák száma semmiképpen ne haladja meg a napi kettőt, de a kevesebb még jobb. A távirányító kezelése kizárólag a felnőttek kiváltsága, amihez hozzátartozik az is, hogy ne legyen készülék a gyerekszobában, amit az apróságok aztán mindenféle kontroll és korlátozás nélkül bármikor bekapcsolhatnak, amikor egy kis tévézésre támad kedvük.

Dr. Simonfalvi Ildikó

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Könyveink