Gyógyítás
Nemcsak folsav, hanem B12-vitamin is szükséges a nyitott gerinc megelőzéséhez
A magzatvédő vitaminok állandó összetevőjeként szereplő folsav igen szembetűnően – nagyjából egynegyedére – képes csökkenteni a nyitott gerinc, illetve az egyéb velőcsőzáródási zavarok előfordulását. E tudományos megállapítást mi sem bizonyítja szemléletesebben, mint hogy az Egyesült Államokban a gabonatermékek (elsősorban a liszt) folsavval történő kötelező kiegészítését követően máris 20 százalékos javulás mutatkozott. A fenti számadatokból ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az esetek kisebb hányada megfelelő folsavellátottság esetén sem kerülhető el, a kutatók érdeklődése ezért az egyéb olyan potenciális kockázati tényezők felé fordult, amelyek kedvezőtlen hatása megfelelő beavatkozással részben vagy teljesen közömbösíthető.
Így került a képbe a B12-vitamin, melyről a szakemberek régóta tudják, hogy a folsavval szoros kapcsolatban fejti ki hatását. Már több mint húsz éve bebizonyosodott, hogy összefüggés van a szérum B12-vitamin szintje, illetve az élettel összeegyeztethetetlen fejlődési rendellenességként számon tartott veleszületett koponyahiány között, emellett több tanulmány adatai is kapcsolatot jeleztek a magzati velőcsőzáródási rendellenességekkel szövődött terhességek gyakoriságával is. A kapcsolat meglétére utal többek között az is, hogy ilyen esetekben alacsonyabbnak mérték a magzatvízben a B12-vitamin szintjét. Egy korábbi vizsgálat arról tanúskodott, hogy az elégtelen anyai B12-vitaminellátottság a folsavszinttől függetlenül fokozza a velőcsőzáródási zavarok kockázatát.
A B12-vitamin szerepének további tisztázása érdekében ír és amerikai kutatók a gabonatermékek széles körű folsavkiegészítése előtti időszakban, illetve olyan anyák esetében elemezték a velőcsőzáródási rendellenességek előfordulását, akik számára orvosuk a felesleges és túlzott profilaktikus vitaminpótlás kerülését javasolta a terhesség első időszakában (melynek következtében a folsavbevitel is elmaradt az optimálistól).
Ehhez a 15. terhességi hét körül vett vérmintákban határozták meg a B12-vitamin koncentrációját várandósok különböző csoportjaiban. A résztvevőket részben olyan anyák alkották, akiknél sem előző, sem aktuális terhességük során nem igazolódott magzati velőcsőzáródási zavar, részben pedig olyan anyákat vizsgáltak, akiknek korábbi vagy jelenlegi terhessége ilyen fejlődési rendellenességgel szövődött. A Pediatrics című lapban nyilvánosságra hozott eredmények meggyőzően bizonyították a B12-vitamin védő hatását, hiszen a B12-vitaminhiányos anyák csoportjában kétszer-háromszor akkora volt a nyitott gerinc és az egyéb velőcsőzáródási zavarok előfordulása, mint a B12-vitaminnal megfelelően ellátott anyák esetében. A kockázat akkor tűnt a legnagyobbnak, ha a szérum B12-vitamin koncentrációja nem érte el a 250 ng/l értéket.
A vizsgálat adatai alapján egyértelműnek látszik, hogy miközben folsavbevitellel a velőcsőzáródási zavarok túlnyomó többsége kivédhető, további javulás érhető el akkor, ha már a fogamzás előtt gondoskodunk a megfelelő B12-vitamin-bevitelről is, melyet a tanulmány szerzői 300 ng/l-os vérszint felett szabnak meg. Az ennél nagyobb mértékű B12-vitaminpótlás valószínűleg további előnyökkel jár, ennek tisztázására azonban további kutatások szükségesek.
Dr. Simonfalvi Ildikó