Nem tudom, ki vagy, de találkozzunk!

Az Egyesült Államokban lefolytatott és a Pediatrics című lapban (Pediatrics Jan 14, 2013; doi: 10.1542/peds.2012-1281) nyilvánosságra hozott vizsgálatban a serdülőkorú lányok 30 százaléka ismerte el, hogy legalább egyszer személyesen is találkozott már valakivel, akit csak az internetről ismert, hogy aztán anélkül fusson vele össze a való életben is, hogy előzőleg ellenőrizte volna az illető személyazonosságát.

„Az ilyen találkozások lehetnek teljesen ártalmatlanok is, de a tizenéves lányok nagy veszélynek teszik ki magukat, ha meggondolatlanul találkoznak az internetről megismert vadidegenekkel” – figyelmeztet a vizsgálat vezetője, Jennie Noll, a Cincinnati Gyermekkórház pszichológusa.

A közlemény hangsúlyozza, hogy a virtuális világ komoly veszélyeket rejt az óvatlan tinilányok számára. A Cornell Egyetem egyik korábbi vizsgálatából az derült ki, hogy a nők és a férfiak egyaránt hajlamosak arra, hogy a közösségi és partnerkereső oldalakon valótlan adatokat tüntessenek fel saját maguktól. A személyes profiloldalak és a tényleges információk közötti különbségek elemzéséből az derült ki, hogy a férfiak jellemző füllentése, hogy a valósnál magasabbnak tüntetik fel magukat, míg a nők leginkább a testsúlyra vonatkozóan „kerekítenek” – lefelé. A Proceedings of Computer/Human Interaction 2007. áprilisi számában közzétett adatok szerint testmagasságát nem a valóságnak megfelelően adja meg a férfiak 52,6 százaléka, a nők 39 százaléka. Tényleges testsúlyukkal egyik nem képviselői sincsenek kibékülve: a nők 64,1 százaléka, a férfiak 60,5 százaléka nem a valóságos értéket teszi közzé a közösségi oldalakon. Azt gondolnánk, hogy az évek számával leginkább a nők állnak hadilábon, de ez nem így van: a férfiak 24,3 százaléka, a nők 13,1 százaléka állítja magáról, hogy fiatalabb vagy idősebb, mint amennyi valójában.

Visszatérve a kamaszlányok körében most végzett vizsgálatra: a szerzők megállapították, a bántalmazott vagy elhanyagolt lányok esetében a legnagyobb a veszély, hogy az internetes ismeretséget meggondolatlanul személyes találkozásra váltják. Ebben valószínűleg szerepe lehet annak, hogy éppen azok a lányok hajlamosak szexuálisan provokatív módon megmutatkozni a közösségi oldalakon, akiket szülei elhanyagolnak, illetve akinek problémáit a család nem megfelelően kezeli. A korábbi kutatások pedig azt igazolták, hogy legnagyobb valószínűséggel a kockázatos magatartásformákat képviselő online profilok eredményeznek offline találkozásokat. „Ha valaki könnyen kapható, sebezhető tinilány után kutat egy online szexuális kapcsolathoz, akkor jobbára olyanokat szemel ki magának, akik provokatív módon nyilvánulnak meg a világhálón” – mondja a kutatás vezetője.

A mostani vizsgálatban 251, 12 és 17 év közötti lányt kérdeztek ki, akiknek körülbelül 50 százaléka számolt be egyúttal arról, hogy szülei elhanyagolják, illetve életében valamikor volt már bántalmazás áldozata. A virtuális életben kockázatos magatartásnak tekintették, ha a fiatal lány
a) provokatív képeket, információkat tett közzé magáról a közösségi oldalakon;
b) felügyelet és minden korlátozás nélkül hozzájuthatott a felnőtt tartalmakhoz, és ezeket valóban látogatta is; illetve
c) szexuális tanácsokat kapott online.
A szülői bántalmazással és elhanyagolással ellentétben az odafigyelő, gondos szülői magatartás és hozzáállás protektív hatásúnak bizonyult a kockázatos online cselekmények szempontjából.

A jelenlegi vizsgálat egy, a kockázatos internetes viselkedésformákkal foglalkozó nagyobb kutatás részét képezi. A kutatást vezető dr. Noll korábbi közleményében több „hátborzongató” történetet mesélt el olyan lányokról, akik a való életben is találkoztak internetes ismerőseikkel: „Az egyik betegem megismert egy férfit a neten, aki aztán folyton szöveges üzenetekkel bombázta. Mivel ezek alapján „tényleg rendes” fickónak tűnt, a lány ráállt, hogy személyesen is találkozzanak. Egy bevásárlóközpontban futottak össze, ahol a lány beszállt a férfi kocsijába. A férfi elhajtott vele valahová és megerőszakolta.”

De nem kell ennyire messzire mennünk, elég csak fellapozni a bulvárlapokat. 2001-ben például egy 15 éves lányt keresett napokig a brit rendőrség. A lány azt mondta barátainak, hogy találkozik egy csetszobában megismert fiúval, majd nyoma veszett. A rendőrség napokkal később találta meg a lányt egy 25 éves férfi lakásán. 2009-ben egy 13 éves lányt csábított magával egy 22 éves fiatalember, hogy aztán 800 kilométerre otthonától találjanak rá. Ugyanebben az évben egy 14 éves lány, Claire Haver tűnt el egy közösségi oldalon kötött ismeretség nyomán. Végül egy hét múlva sikerült nyomára bukkanni. A lány édesanyja ekkor így nyilatkozott: „Minden szülő rémálma, amin az utóbbi napokban keresztülmentem. Claire csinos lány, és képeket tett közzé magáról egy közösségi oldalon. Ez veszélyes dolognak bizonyult. Mostantól a lányom minden rezdülését követni fogom. Nem akarok rátelepedni, de mindig figyelem majd, mit csinál, merre jár, kivel beszél.”