Nem sokat tesznek egészségükért a magyarok
Nem megfelelőek, vagy nem érik el a lakosságot a táplálkozási szokások megváltoztatását célzó intézkedések, legalábbis a magyarok semmivel sem táplálkoznak egészségesebben, mint öt évvel korábban.
Riasztó táplálkozási adatokról számoltak be a szakemberek egy csütörtöki konferencián az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézetben (OGYÉI). A konferencián a 2014-es Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat (OTÁP) eredményeit ismertették, illetve hasonlították össze az azonos módszertan alapján felvett 2009-es adatokkal.
Csökkent az energia bevitel a férfiak körében, míg 2009-ben naponta 2850 kcal értékű ételt fogyasztottak, addig öt évvel később 2718-at – számolt be a konferencián Sarkadi Nagy Eszter, az OGYÉI Táplálkozástudományi Osztályának vezetője, hozzátéve, hogy nőknél majdhogynem változatlan maradt a korábban mért érték: a 2032 kcal/nap csupán egy kilokalóriával lett több. A zsírenergia-arány a férfiak esetében 8, míg a nőknél hét százalékkal haladja meg a WHO ajánlását, míg a fehérjearány-érték öt százalékkal lépi túl a határértéket mindkét nemnél, a fehérjebevitel 60 százaléka állati eredetű élelmiszerek teszik ki.
A táplálkozásban mindössze 6 százalékban jelennek meg az élettanilag hasznos teljes kiőrlésű gabonák, a magyarok 70 százaléka egyáltalán nem fogyaszt ilyen ételeket. Ellenben hozzáadott cukorból mindenki többet fogyaszt, mint öt évvel ezelőtt, ennek fele a cukrozott üdítőkből, ízesített ásványvizekből, és energiaitalokból származik, 15 százalékban tartósított gyümölcsökből (lekvár, dzsem), 10-10 százaléka cukrozott tejtermékekből, édességekből, kekszekből származik. Drasztikusan csökkent a zöldség, és különösen a gyümölcsfogyasztás, amely azt eredményezi, hogy az alapvető vitaminokból sem visznek be elegendőt a magyarok, viszont a C, a B1, a B6, és a B12-vitamin, niacin-bevitel mindkét nem esetében megfelel a hazai ajánlásoknak.
Jelentős eltérést detektáltak a férfiak és a nők vitaminbevitele között a férfiak javára, Kimutatható viszont a férfiak retinolekvivalens bevitelének 22 százalékos csökkenése, és 15 százalékkal esett vissza az E-vitamin bevitel, különösen (18 százalékkal) a 35-64 éves korosztálynál. Bár az oszteoporózis az erősebbik nemet is érinti, a 2009-ben mért értékekhez hasonlóan továbbra is kritikusan alacsony D-vitamin és biotin-bevitel, az ajánlott mennyiségnek mindössze a fele. A-vitamint, illetve béta-karotint tartalmazó élelmiszerekből is keveset fogyasztanak a magyarok, ugyancsak „alulteljesítenek” biotinból. A lakosság átlagos BMI-je 27,4, a 18-34 évesek esetében az érték még nem haladja meg az ajánlást, azonban a 35-64 év között és afelett a már igen. Elhízott a férfiak 28, a nők 32 százaléka, a túlsúlyosak aránya pedig 37, illetve 28 százalék. Az elhízottak és túlsúlyosak aránya a két OTÁP felmérés között növekedett, a hasi elhízás – ami a metabolikus szindróma jelenlétére utal – a férfiak körében 65 év felett 80 százalékos.
A reprezentatív mintán, hitelesített mérőeszközökkel és képzett mérőszemélyzettel végzett OTÁP 2014 felmérés adatai nemcsak az öt évvel korábbi mérésekkel vethetőek össze, hanem az Európai Lakossági Egészségfelmérésben (ELEF) foglalt gazdasági, társadalmi, életmódbeli és jóléti információival is, amelyek újabb vizsgálatokat tesznek lehetővé a magyar lakosság egészségi állapotára vonatkozóan. Sarkadi Nagy Eszter felhívta a figyelmet arra, hogy míg 1985-ben a férfiak 16 százaléka küszködött súlyfelesleggel, két évvel ezelőtt a számuk már a duplájára emelkedett. Az unióban Magyarország az elhízottak és túlsúlyosak arányát tekintve a sor végén áll, a dobogósok vagyunk a görögök, a horvátok és a csehek mellett a kardiovaszkuláris betegségek egyik rizikófaktoraként ismert sófogyasztásban, annak ellenére, hogy az ásványi anyag bevitele 1992 óta tendenciózusan csökken, mintegy 12 százalékkal mérséklődött. A korábbinál 20 százalékkal kevesebb zöldség és gyümölcs kerül a családok asztalára, pedig ezek fogyasztásában 2009-ben elértük a WHO által ajánlott mennyiséget, akkor a lakosság 75 százaléka naponta evett zöldféléket, most viszont már csak 65 százalék.
A döntéshozók a romló tendenciák ismeretében számos ponton igyekeztek beavatkozni, ennek érdekében vezették be a népegészségügyi termékadót (NETA), rendelkeztek a közétkeztetésről, nemzeti iskolagyümölcs programot indítottak. Második felvonásába lépett a sófogyasztás csökkentését célzó, 2010 óta futó Stop-só projekt.
Összefogott, egységes kommunikáció, figyelemfelhívó, és az érdeklődést fenntartó kampányok – erre van szükség a továbbiakban a szakember szerint, aki azt is hangsúlyozta, a kérdést a politika látóterében kell tartani, az OTÁP felmérések a döntés előkészítéshez és beavatkozási pontok felismeréséhez is támpontot adnak.
Változatos és egészséges étkezés, a zöldségek és gyümölcsök nagyobb aránya mellett a zsírszegény élelmiszerek előnyben részesítése, a teljes kiőrlésű gabonák és rostok arányának növekedése a táplálkozásban – ez az OTÁP eredményeinek üzenete prof. dr. Martos Éva, az OTÁP felmérés vezetője szerint. Leszögezte, hogy a sokat kritizált közétkeztetési rendelet megfelel a tudományos szempontoknak és az egészséges táplálkozás elveinek, azonban a lakosság fizikai aktivitását is növelni kell, amelynek nemcsak az egészség megőrzésében, hanem a betegségek terápiájában is szerepe van. Mint mondta, ha a lakosság a napi testmozgásra vonatkozó ajánlásokat betartaná, 3,6 évvel lenne hosszabb a várható élettartam. Ennek ellenére a magyar nők még a férfiaknál is inaktívabbak a testmozgásban, utóbbiaknak is csupán 29 százaléka mozog rendszeresen. A magyarok több mint 5 órát ülnek, csupán 7000 lépést tesznek meg (a WHO ajánlásának 70 százaléka), és mindössze tíz percet sportol naponta. Mindezek következménye, hogy hazánk az életmóddal, azon belül a táplálkozással összefüggő krónikus betegségek, mint a szív- és érrendszeri megbetegedések és a rosszindulatú daganatok halandósági rangsorában a legrosszabbak közé tartozik Európában. Az elhízás az életminőség romlásán túl számos krónikus betegség kialakulásának kockázatát növeli, mint például a 2-es típusú cukorbetegség, a szívkoszorúér-, a magasvérnyomás-betegség, a stroke, egyes rákbetegségek és pszicho-szociális problémák, melyek mind korai halálozáshoz vezethetnek.