„Nem klinikus és dékán, hanem klinikus dékán szeretnék lenni”
A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Kari Tanácsa dékánná választotta dr. Komócsi András professzort, aki dr. Nyitrai Miklós professzort váltotta a kar élén július elsejétől.
Az elmúlt években szerzett tudományos rektorhelyettesi tapasztalatai, avagy inkább az orvoskaron immár több évtizede betöltött kutatói, oktatói és klinikusi szerepköre motiválta-e abban, hogy beadja dékáni pályázatát?
Egyértelműen az utóbbi. Ez a kar szerves része az életemnek, ezért természetes, hogy hozzá szeretnék járulni a működéséhez, az itteni közösség munkájához. Sokféle szintű és rangú szerepkört betölthettem itt, miközben bepillantást nyerhettem ennek az óriási karnak a sokszínűségébe. Láttam, hogy mely területeken, miként lehet alakítani, hozzátenni, és az ezzel kapcsolatos munka eredményét is megtapasztalhattam, ami komoly megerősítést, sok sikerélményt és nem utolsósorban motivációt adott ahhoz, hogy dékánként is az élére álljak a folyamatoknak.
Klinikusként nehezebb lehet meghozni egy ilyen döntést, bár gondolom, hogy már rektorhelyettesként is kevesebbet találkozhatott a betegekkel.
Valóban nem volt egyszerű, hiszen az identitásom fontos részét képezi, hogy belgyógyász és kardiológus vagyok. A dékáni feladatok ellátása mellett továbbra is szeretnék a klinikai orvoslásban dolgozni, ami az orvosi munkára éppúgy vonatkozik, mint az orvosképzésre. Nem klinikus és dékán, hanem klinikus dékán szeretnék lenni, tehát úgy összeállítani a napirendemet és a teendőim sorát, hogy azok közé a klinikumban való ténykedésem is szervesen illeszkedjen. Már rektorhelyettesként kialakítottam egy olyan rendszert, amelyben a műtői napnak, az ambuláns rendelésnek és az oktatásnak is helye volt, bár az a pozíció nem mindig engedte meg a pontos tervezést. Dékánként abban bízom, hogy ez könnyebben megvalósul, a feladataim és a programjaim előreláthatóbbak lesznek, és tudatos menedzseléssel jól tudom kezelni őket.
Biztos vagyok abban, hogy kapott bőven útravalót elődjétől, dr. Nyitrai Miklóstól, akivel hosszú ideig zajlott az átadás-átvételi folyamat.
Már előző dékáni ciklusában is voltak rendszeres beszélgetéseink, amik később egyre gyakoribbakká váltak, majd a dékáni munkában is egyre többször vettem részt, hogy ne csak fényképszerű benyomásom legyen a karon történtekről, hanem valódi betekintést nyerjek a működési folyamatokba. Nyitrai Miklós dékán úr tevékenysége mélyen átszőtte a kart. Sok lényeges üzenetet közvetített felém, ezek között számomra talán a legmegkapóbb közösségközpontú szemlélete volt: nem pusztán iskolaként tekintett a karra, hanem úgy is, mint alkotóközösségek párbeszédére és együttműködésére. Ebben a tekintetben is sokat tanultam tőle. Ez az egyik lényeges szempont, amelynek mentén a következő négy évet tervezem.
(...) Nem vagyok a nagy forradalmak és reformok híve. A 21. századi menedzsment egyik erős felismerése, hogy a külső környezet változásai miatt a szervezeteknek egy tervezett, folyamatos belső megújulásra van szükségük ahhoz, hogy életképesek, agilisak és eredményesek legyenek. A kar ebben a folyamatban nem egy struktúra, hanem egy közösség, aminek reagálnia kell a külső és belső változásokra. Ha jól működik, akkor ez nem egy tanító, hanem sokkal inkább egy tanuló szervezet, amihez a PotePillars komoly iránymutatást nyújt, mivel az eszközöket és azok alkalmazását a kitűzött célokhoz igazítja. A stratégia egy olyan működési rendszert vázol fel, amely kijelöli az irányokat, egyben biztosítja karunk dinamikus fejlődését.
