Mi a teendő a gyógyíthatatlan rákos gyermekkel?
A Canadian Medical Association Journal-ban közölt egyik vizsgálat szerint a gyógyíthatatlan tumoros gyermekek szülei sokkal gyakrabban kívánják az agresszív kemoterápia alkalmazását, mint az egészségügyi dolgozók.
Az észak-amerikai 5–14 éves gyerekek körében a második leggyakoribb halálok a rosszindulatú daganat. Amikor már valószínűtlen, hogy a gyermek meg fog gyógyulni, a szülőknek és az egészségügyi dolgozóknak gyakran választaniuk kell aközött, hogy folytassák-e az agresszív kezelést vagy csak szupportív ellátást nyújtsanak, amellyel enyhítik a fájdalmat és a kellemetlenségeket, amelyeket a gyermek átél.
„Ez a döntés egyike a legfontosabbaknak és a legnehezebbeknek a gyógyíthatatlan gyermekek szülei számára” – mondta dr. Lillian Sung, a torontói Hospital for Sick Children munkatársa, a közlemény egyik szerzője.
A kutatók 77 olyan gyermek szüleinek álláspontját vizsgálták, akik nem remélhették, hogy 18 évesnél fiatalabb gyermekük meggyógyul a rákból, valamint 128 olyan orvosét, nővérét és szociális munkásét, akik rákos gyermekekkel foglalkoztak.
A szülők 55 százaléka a kemoterápia folytatását kívánta, míg az egészségügyi dolgozóknak csak 16 százaléka tartotta volna ezt helyesnek – a többiek a szupportív ellátást gondolták előnyösebbnek, amelyet pozitívabb színben láttak, mint a szülők. A kutatók szerint „a szülők még mindig reménykedtek, akkor is, amikor az egészségügyi dolgozók – korábbi tapasztalataik alapján – már tudták, hogy nincs reális esély a gyógyulásra”.
„Annak ellenére, hogy a szülők igen fontosnak tartották gyermekeik életminőségét, készek voltak elfogadni a kemoterápiát, még akkor is, ha tudták, hogy ez rontani fogja a gyermek életminőségét és még túlélését is megrövidítheti – ez a döntéshozatal komplex voltát jelzi” – írták a szerzők. Az eredményekből azt a következtetést vonták le, hogy az egészségügyi dolgozóknak tisztában kell lenniük az agresszív kemoterápiával kapcsolatos különféle szülői attitűdökkel, és a lehető legtöbb információt kell szolgáltatniuk a szülőknek az életminőséggel és a túléléssel kapcsolatban.
„Vizsgálatunk jelentőségét abban látjuk, hogy felhívta a figyelmet a szülők és az egészségügyi dolgozók preferenciái közötti ellentmondásra. Az is elképzelhető, hogy az ellentmondás mögött egy súlyosabb probléma rejlik: a kommunikáció zavara vagy a szülők irreális elvárásai” – írták a kutatók.
